Bagolyalakúak

Bagolyalakúak
	Evolúciós időszak: Késő paleocén - jelen
	Uhu (Bubo bubo)
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Öregrend:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Csoport:	Telluraves;
Csoport:	Afroaves;
Rend:	Bagolyalakúak (Strigiformes);
Elterjedés
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Bagolyalakúak témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Bagolyalakúak témájú médiaállományokat és Bagolyalakúak témájú kategóriát.

A bagolyalakúak (Strigiformes) vagy közismert nevükön a baglyok a madarak osztályának egyik rendje. 2 család és 220 faj tartozik a rendbe.

Jellemzőik

Általánosságban elmondható, hogy igen intelligens állatok, rendkívül fogékonyak, zsákmányszerzési módszereik és az ehhez kapcsolódó adottságaik pedig nagyon kifinomultak. Egy időben a morfológiai konvergenciák (erős, kampós tépőcsőr) miatt a sólyomalakúakkal sorolták őket közös rendbe, valójában azonban a lappantyúalakúak a legközelebbi rokonaik. Az ókori Görögországban a bölcsesség jelképének tartották a baglyokat, a közép-európai kultúrában viszont a félelem és a halál jelképeként jelentek meg. A Kárpát-medencében 13 fajuk fordul elő.

A bagolyalakúak főleg éjszaka aktív ragadozó madarak, puha és dús tollazatuknak köszönhetően hangtalanul repülnek, így meglepetésszerűen ütnek rajta zsákmányállataikon. Hallásuk kiváló, mivel fülük aszimmetrikusan helyezkedik el a koponyán, és ezért hatékonyabb a térhallásuk. Látásuk is kitűnő: a baglyok az egyedüli madarak, amelyek látják a kék színt, és az infravörös tartományban is látnak. A baglyok nem tudják a szemgolyójukat forgatni, ezért ha nézésük irányát változtatni akarják, az egész fejüket elfordítják.

A szemük körüli kör vagy szív alakú arcfátyol rövid, végükön behajló tollakból áll. A lábujjaikon erős karmok nőnek, a külső ujjuk vetélőujj, azaz előre és hátra is fordítható. Csüdjük tollas, azaz a lábujjaikig toll borítja őket. Méretük változatos: akadnak köztük veréb és sas nagyságú fajok is. Csőrük rövid kampójú, tövétől kezdve lefelé hajló. Begyük nincs.

A bagolyalakúak étrendjében minden megtalálható a rovaroktól kezdve a madarakon keresztül a kisméretű emlősökig. Egyes fajok halásznak is. A zsákmányt többnyire egészben nyelik le, de a nagyobb állatokat elejtő fajok – például az uhu – darabokra tépik a zsákmányt. Az emészthetetlen részeket később felöklendezik. Fészket nem építenek, más madarak elhagyott fészkét foglalják el, vagy faodvakba, barlangokba, épületek üregeibe rakják a tojásaikat. A tojók rendszerint nagyobbak a hímeknél.

Rendszerezés

A rendbe az alábbi 2 család tartozik.

bagolyfélék (Strigidae) – 201 faj
gyöngybagolyfélék (Tytonidae) – 19 faj

Magyarországi fajok

Magyarországon eddig tizenkét bagolyfaj előfordulását mutatták ki:

A hóbagoly (Nyctea scandiaca) és a karvalybagoly (Surnia ulula) nagyon ritka kóborló.
A törpekuvik (Glaucidium passerinum) nagyon ritkán felbukkan az Északi-középhegységben – valószínűleg költ is, de ezt még nem sikerült bizonyítani.
A gatyáskuvik (Aegolius funereus) ritka költőfaj az Északi-középhegységben.
Az uráli bagoly (Strix uralensis) terjeszkedik középhegységeinkben, sőt, már az Alföldről is jelezték.
Az uhu (Bubo bubo) már csak néhány helyen, és csak az északi országrészben és a Dunántúlon költ (jelezték Békés vármegyéből is).
A füleskuvik (Otus scops) többfelé szórványosan fészkel odvakban.
A ritka réti fülesbagoly (Asio flammeus) pusztai élőhelyeken költ.
Az erdei fülesbagoly (Asio otus) gyakran megtelepszik a fasorok elhagyott szarkafészkeiben, varjútelepein, és egyre több helyen városokban is (parkokban, valamint lakótelepi erkélyek virágládáiban). Telente előszeretettel húzódik be a települések parkjaiba, ahol a nappalt elsősorban nyitvatermő fákon tölti.
A macskabagoly (Strix aluco) jellemzően erdőkben, parkokban költ (főleg öreg fák kikorhadt üregeiben, odvaiban), de rendszeresen megtelepszik padlásokon is.
A gyöngybagoly (Tyto alba) egykor szintén fák odvaiban költött, de ma már szinte kizárólag padlásokon, tetőterekben és templomtornyokban.
A kuvik (Athene noctua) állománya folyamatosan csökken, hiszen fő költőhelyei a tanyák és állattartó telepek padlásai, táplálkozni pedig a legelőkre, kisparcellás mezőgazdasági földekre jár. Élőhelye a tanyák elnéptelenedésével, a pusztai legeltetés felhagyásával, az odvas pusztai fasorok eltűnésével egyre szűkül.

Baglyok a kultúrában

„	Csapong a denevér az ereszt sodorván, Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán.	”
– Arany János: Családi kör

A görög mitológia Pallasz Athénéjének állandó jelzője a bagolyszemű (bagolyszemű, aki a sötétben is lát, vagyis átlát a dolgok felszínén).^[1] A macskabaglyot, mint a többi bagolyfajt a balszerencsével társítják. William Shakespeare is beszélt erről „Julius Caesar” című tragédiájában, az 1. felvonás 3. színében: „… s az éjmadár/Világos délben űlt a közteren/Vijjogva és huhogva.”^[2] Az idézethez Kéry László ezt fűzte hozzá tanulmányában: „Éjmadár. Bagoly, amelynek a huhogását rossz jelnek tartotta a néphit.”^[3]

„	…a halálmadár-vizsgán csak ücsörgött és pislogott pislán. … Rászállott a legelső viskóra, és ott csücsült bóbiskolva. Jobbat nem talál, ki mindent végigpásztáz, mert ez volt a temetői gyászház. Így lett a nagyerdő legostobább baglya a Huhogányos Akadémia tagja.	”
– Romhányi József: A bölcs bagoly

John Ruskinnek is ismert egy mondása: „Bármit mondanak is a bölcs emberek, számomra a bagoly huhogása profetikusan gonosznak hat.”^[4]

A magyar irodalomban Arany János „Családi kör” című versében a bevezető hangulatfestő részben megemlíti a baglyot is.^[5] Ugyanő „Az Ó torony” című költeményben is leírja, hogy Nagyszalonta csonka tornyának „Vércse, bagoly örökös lakója”.^[6] Tamási Áron regényt írt „Bölcső és Bagoly” címmel.^[7] Szabó Lőrincnek is van egy kedves baglyos költeménye, „A bagoly” című, amely a Lóci-versek sorába tartozik.^[8] Romhányi József „A bölcs bagoly” című humoros versében^[9] a buta gyerekbagolyról írt.

Egy bagoly regénye

Fekete István Hú regénye^[10] olyan állattörténet, ami az uhu tüzetes megfigyelésén alapul. A vadász varjak ellen használja az uhut. A történetben kuvik is előfordul. A történet az 1940-es években játszódik.

A „Kérem a következőt!” című népszerű magyar rajzfilm-sorozat főhőse dr. Bubó, az erdő orvos baglya. Ismert magyar baglyos mondás a „Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű!”

Maurice Ravel „A gyermek és a varázslat” című operájának van egy bagoly szereplője is.^[11]

Képtár

Jegyzetek

↑ Trencsényi-Waldapfel, Imre. "Pallas Athéné, Árés és Héphaistos". Magyar Elektronikus Könyvtár. 2009. december 27. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2010. május 15.
↑ Shakespeare, William (1961). Julius Caesar. Fordította: Vörösmarty Mihály. In: Shakespeare összes művei 4. Budapest: Európa Könyvkiadó. 236. o.
↑ Kéry, László (1961). Julius Caesar. In: Shakespeare összes művei 4. Budapest: Európa Könyvkiadó. 640. o.
↑ Armstrong, Edward A. (1958). The Folklore of Birds: An Enquiry into the Origin and Distribution of Some Magico-Religious Traditions. London: Collins. 114. o.
↑ Arany, János. "Családi kör". Egyszervolt.hu – Olvasni jó!. Neumann János Digitális Könyvtár. Hozzáférés: 2010. június 4. {{cite web}}: Unknown parameter |origdate= ignored (|orig-date= suggested) (súgó)
↑ Arany, János. "Arany János összes költeményei". Magyar Elektronikus Könyvtár. Hozzáférés: 2010. május 16.
↑ Tamási, Áron. "Bölcső és Bagoly". Magyar Elektronikus Könyvtár. Hozzáférés: 2010. május 16.
↑ Szabó, Lőrinc. "A bagoly". Irodalom-birodalom. 2013. május 9. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2010. május 16.
↑ Romhányi, József. "A bölcs bagoly". www.szepi.hu. Hozzáférés: 2010. május 16.
↑ Fekete István Hú. Egy bagoly regénye 1966, 1980. ISBN 963 11 1929 7
↑ "Maurice Ravel: A gyermek és a varázslat (L'enfant et les Sortiléges)". Bartók+Európa 2010 Miskolci Nemzetközi Operafesztivál. 2011. szeptember 28. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2010. május 16.

Források

Alföldi bagolyfajok állományainak védelme
Fekete István Hú. Egy bagoly regénye 1966, 1980. ISBN 963 11 1929 7

További információk

Többet a baglyokról
Madárhatározó
Rekordmennyiségű bagolyfióka kelt ki 2017-ben
Bajor Zoltán: Baglyok; Fővárosi Állat- és Növénykert, Budapest, 2019 (Állatkerti kötetek a természetért)
Magyarországon előforduló bagolyfajok határozása és gyakorlati természetvédelme; szerk. Hámori Dániel, Csörgő Tibor; 2. jav. kiad.; Herman Ottó Intézet, Budapest, 2019

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Trencsényi-Waldapfel, Imre. "Pallas Athéné, Árés és Héphaistos". Magyar Elektronikus Könyvtár. 2009. december 27. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2010. május 15.

[2] Shakespeare, William (1961). Julius Caesar. Fordította: Vörösmarty Mihály. In: Shakespeare összes művei 4. Budapest: Európa Könyvkiadó. 236. o.

[3] Kéry, László (1961). Julius Caesar. In: Shakespeare összes művei 4. Budapest: Európa Könyvkiadó. 640. o.

[4] Armstrong, Edward A. (1958). The Folklore of Birds: An Enquiry into the Origin and Distribution of Some Magico-Religious Traditions. London: Collins. 114. o.

[5] Arany, János. "Családi kör". Egyszervolt.hu – Olvasni jó!. Neumann János Digitális Könyvtár. Hozzáférés: 2010. június 4. {{cite web}}: Unknown parameter |origdate= ignored (|orig-date= suggested) (súgó)

[6] Arany, János. "Arany János összes költeményei". Magyar Elektronikus Könyvtár. Hozzáférés: 2010. május 16.

[7] Tamási, Áron. "Bölcső és Bagoly". Magyar Elektronikus Könyvtár. Hozzáférés: 2010. május 16.

[8] Szabó, Lőrinc. "A bagoly". Irodalom-birodalom. 2013. május 9. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2010. május 16.

[9] Romhányi, József. "A bölcs bagoly". www.szepi.hu. Hozzáférés: 2010. május 16.

[10] Fekete István Hú. Egy bagoly regénye 1966, 1980. ISBN 963 11 1929 7

[11] "Maurice Ravel: A gyermek és a varázslat (L'enfant et les Sortiléges)". Bartók+Európa 2010 Miskolci Nemzetközi Operafesztivál. 2011. szeptember 28. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2010. május 16.

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]

[10]

[11]