Bugulma
| Bugulma (Бугульма) | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Oroszország | ||
| Irányítószám | 423200, 423230 | ||
| Körzethívószám | 85594 | ||
| Testvérvárosok | |||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 78 851 fő (2025. jan. 1.)[1] | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 54° 32′, k. h. 52° 47′54.533333°N 52.783333°EKoordináták: é. sz. 54° 32′, k. h. 52° 47′54.533333°N 52.783333°E | |||
| Bugulma weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bugulma témájú médiaállományokat. | |||
Bugulma (oroszul: Бугульма, tatár nyelven (Бљгелмђ) város Oroszországban, Tatárföldön, a Bugulmai járás székhelye.
Népessége: 89 204 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[2]
Elhelyezkedése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Tatárföld délkeleti részén, Kazanytól 333 km-re, a Bugulma-belebeji-hátságon, a Zaj és a Bugulminka folyó egyesülésénél fekszik. Vasútállomás az Uljanovszk–Ufa vonalon. A város szélén vezet az R239-es Kazany–Almetyjevszk–Orenburg főút, és a várostól 10 km-re északra terül el a repülőtér, mely az egész olajtermelő körzet légi összeköttetését szolgálja.
Népessége
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Év | Népesség |
|---|---|
| 1897 | 7.6 |
| 1926 | 14.2 |
| 1939 | 24.9 |
| 1959 | 61.0 |
| 1970 | 72.4 |
| 1979 | 80.5 |
| 1989 | 89.6 |
| 2002 | 93.0 |
| 2010 | 89.204 |
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A város neve a tatár begelme ('kanyar, kanyarulat') szóból keletkezett. Írott forrás először 1736-ban említi a települést mint tatár falut. 1741-1745-ben parasztok, elítéltek és kiszolgált katonák telepedtek le itt, és szloboda (kézműves település?) alakult ki. 1781-ben ujezd székhelye lett. 1806-tól az Orenburgi-, 1851-től a Szamarai kormányzósághoz tartozott. A Kazany–Orenburg közötti útvonalon fekvő város fontos kereskedelmi központtá vált. További fejlődését biztosította az 1911-ben épült vasútvonal. 1930-ban lett az azonos nevű járás székhelye.
Tatárföld keleti, délkeleti részeinek olajmezőit az 1940-es évek végén, 1950-es évek elején fedezték fel. 1948-ban bukkantak a legnagyobb jelentőségű tatárföldi olajmezőre Romaskino falunál, ahol a következő évben elkezdődött a termelés. A olajbányászat jelentős változásokat hozott az egész térség, köztük a város életében. Új vállalatok létesültek, a lélekszám gyorsan növekedett, fellendült az út- és lakásépítés. Ebben az időszakban jöttek létre Bugulma olajiparra alapozott iparvállalatai, építőipari és textilgyárak, élelmiszeripari kombinátok sora kezdte meg a működést.
Gazdasága
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A város mechanikai gyárát (Bugulminszkij Mehanyicseszkij Zavod) a kőolajipar igényeivel összhangban alapították 1954-ben. Az 1980-as években a Bugulma-Nyeftyemas termelési egyesülés központi gyáraként működött, napjainkban a Tatnyeft Rt. olajipari holdinghoz tartozik. A 2010-es években főként hőcserélőket, léghűtő berendezéseket állított elő kőolajfinomítók és az olajbányászat számára.[3][4]
Az 1962-ben alapított elektromos szivattyúk gyára (Bugulminszkij Elektronaszoszovij Zavod) az olajbányászatban használatos merülő berendezések: villanymotorok, elektromos szivattyúk, gázszeparátorok tervezésére, gyártására és felújítására szakosodott.[5]
A bugulmai Nyeftyeavtomatyika gyárat 1959-ben alapították olajipari készülékek, mérőműszerek gyártására.[6]
Földtani és geofizikai kutatással, illetve a gáz- és olajbányászat szervizelésével foglalkozik a TNG-Grup nevű cég, mely a korábbi Tatnyeftygeofizika átalakításával jött létre 2006-ban.[7]
Az olajbányászat kezdetén, 1956-ban hozták létre a városban a Tatár Olajipari Kutató- és Tervező Intézetet, mely azóta is Bugulmában működik. 1994 óta részvénytársaság, a Tatnyefty olajipari holding része.[8]
Kultúra
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A helytörténeti múzeumot 1929-ben alapították. Két 19. században épült szomszédos épületben helyezték el, melyeket átjáró köt össze. Hét termében berendezett állandó kiállítása elsősorban a város és kisebb részben a járás történetét fogja át.[9] A város érdekessége a Jaroslav Hašek Emlékmúzeum. A cseh író 1919-ben tartózkodott a városban.
Az Alekszej Batalovról elnevezett városi színház hivatalosan 1936 óta létezik, de története a század elejére nyúlik vissza. Már 1904-ben is tartottak műkedvelő előadásokat abban az ún. Népi házban, melyet erre a célra építettek. Az 1920-as években is volt műkedvelő színjátszócsoportja, ebből alakult meg 1936-ban a hivatalos színház. A háborús evakuáció idején a társulat vezetője N. A. Olsavszkaja színésznő volt, Alekszej Batalov anyja. Batalov itt kezdte színházi karrierjét, és az intézmény 2008-ban vette fel a népszerű színész nevét.[10]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Численность постоянного населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2025 года" (orosz nyelven). Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal. 2025. április 25.
- ↑ "A 2010. évi népszámlálás adatai" (PDF). Oroszország statisztikai hivatala. 2013. május 23. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva.
- ↑ Бугульминский Механический Завод
- ↑ Информация о заводе (tatneft.ru, hozzáférés: 2020-06-26)
- ↑ (runaco.ru, hozzáférés: 2020-06-24)
- ↑ Бугульминский опытный завод нефтеавтоматики (bugulma.ws, 2009-03-29, hozzáférés: 2020-06-25)
- ↑ О компании (tng.ru, hozzáférés: 2020-06-25)
- ↑ "Об институте". 2020. július 16. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2020. július 6.
- ↑ Бугульминский краеведческий музей Archiválva 2020. december 5-i dátummal a Wayback Machine-ben (museum.tatar.ru, hozzáférés: 2020-06-26)
- ↑ О театре (bugulmateatr.ru)
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Goroda Rossii (orosz nyelven). Moszkva: Izdatyelsztvo Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija. 1994. ISBN 5 85270 026 6.
- Бугульма. In Татарская энциклопедия. (oroszul) Főszerk. M. H. Haszanov. (hely nélkül): Институт Татарской энциклопедии. 2002–2015. arch Hozzáférés: 2020. június 26.
- A járás honlapja Archiválva 2020. december 1-i dátummal a Wayback Machine-ben (oroszul, hozzáférés:2020-06-26 )
