Cryptophyta
 | ||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||
| ||||||||
| Szinonimák | ||||||||
|
Cryptomonada Cavalier-Smith, 2004 | ||||||||
| Osztályok és rendek | ||||||||
| Hivatkozások | ||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Cryptophyta témájú rendszertani információt.
 A Wikimédia Commons tartalmaz Cryptophyta témájú kategóriát.
|
A Cryptophyta[1] algacsoport,[2] legtöbbjüknek kloroplasztiszuk is van. Édesvízben gyakoriak,[3] de előfordulnak tengerben és brakkvízben is. 10–50 μm-esek és laposak, elöl bemélyedéssel, melynek szélén két kissé eltérő ostor van.
Egyes tagjai mixotrófok lehetnek.[4]
Színtelen tagjai baktériumokkal táplálkoznak, jelenlétük a hőmérséklettel pozitívan korrelál.[3] Virágzásuk a diatómák kezdeti virágzása után nem sokkal történik.[3] Feltehetően a globális felmelegedés hatására a déli féltekén nyáron egyre nagyobb lehet a virágzás.[5] Az Antarktiszi-félszigeten megtalálható a Geminigera cryophila.[5]
Jellemzők
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A plasztisz nélküli Goniomonadea osztály[6] és a leukoplasztiszokkal rendelkező, korábban Chilomonas paramecium nevű Cryptomonas paramecium kivételével a Cryptophyta 1 vagy 2 kloroplasztisszal rendelkezik, bennük klorofill a és c-vel, fikobiliproteinekkel és más pigmentekkel. Színük változó (barna, vörös vagy kékeszöld). 4 membrán veszi ezeket körül, a középső 2 közt redukált sejtmaggal (nukleomorf). Ez alapján a plasztisz eukarióta szimbiontából származik, mely genetikai tanulmányok alapján vörösmoszat.[7] Azonban a plasztiszok a vörösmoszatokéitól jelentősen eltérnek: csak a tilakoidban van fikobiliprotein, és csak fikoeritrinként vagy fikocianinként. A Rhodomonas esetén ennek kristályszerkezete 1,63 Å pontossággal ismert;[8] és az α-alegység más fikobiliproteinnel nem mutat rokonságot.
Néhány tag, például a Cryptomonas palmelloid állapotokat alkothat, de a körülötte lévő nyálkából kiszabadulva ismét szabadon élő ostorosokká válhat. Néhány Cryptomonas-faj nem mozgó cisztát, rideg falú nyugalmi állapotot is alkothat kedvezőtlen körülmények esetén. Ostorai párhuzamosak, masztigonémái kétrészesek, az endoplazmatikus retikulumban alakulnak ki és a sejtfelszínhez kerülnek. Az ostoron és a sejttesten kis pikkelyek lehetnek. A mitokondrium cristái laposak, a mitózis nyílt, ivaros szaporodása ismert.
Besorolás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A Cryptophyta-kloroplasztiszok a sárgásmoszatokéival és a Haptophyta csoportéival rokonok, e három csoportot Cavalier-Smith a Chromista csoportban egyesítette. Azonban a közeli rokonságot ultraszerkezeti különbségek cáfolták, vagyis a Chromista 3 fő ága külön szerezte plasztiszait, így a Chromista polifiletikus. Molekuláris bizonyítékok is alátámasztják a Cryptophyta primitív heterotrófiáját és szekunder kloroplasztiszszerzését.[9] A Cryptophyta feltételezett testvértaxonja a Katablepharidaceae, egy szintén ejektoszómákkal rendelkező ostoroscsoport.[10]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Barnes, Richard Stephen Kent (2001). The Invertebrates: A Synthesis. Wiley-Blackwell. 41. o. ISBN 978-0-632-04761-1.
- ↑ Khan H, Archibald JM (2008. május). "Lateral transfer of introns in the cryptophyte plastid genome". Nucleic Acids Res. 36 (9): 3043–3053. doi:10.1093/nar/gkn095. PMC 2396441. PMID 18397952.
- 1 2 3 Grujcic V, Nuy JK, Salcher MM, Shabarova T, Kasalicky V, Boenigk J, Jensen M, Simek K (2018. február 20.). "Cryptophyta as major bacterivores in freshwater summer plankton". ISME J: 1668–1681. doi:10.1038/s41396-018-0057-5. PMC 6018765. PMID 29463895.
{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link) - ↑ "Cryptophyta - the cryptomonads". 2011. június 10. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2009. június 2.
- 1 2 Hamilton M, Mascioni M, Hehenberger E, Bachy C, Yung C, Vernet M, Worden AZ (2021. december 21.). "Spatiotemporal Variations in Antarctic Protistan Communities Highlight Phytoplankton Diversity and Seasonal Dominance by a Novel Cryptophyte Lineage". mBio. 12 (6): e0297321. doi:10.1128/mBio.02973-21. PMC 8669470. PMID 34903046.
{{cite journal}}: CS1 karbantartás: jelöletlen szabad DOI (link) CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link) - ↑ Nuclear genome sequence of the plastid-lacking cryptomonad Goniomonas avonlea provides insights into the evolution of secondary plastids
- ↑ Douglas, S. (2002). "The highly reduced genome of an enslaved algal nucleus". Nature. 410 (6832): 1091–1096. Bibcode:2001Natur.410.1091D. doi:10.1038/35074092. PMID 11323671.
- ↑ Wilk, K. (1999). "Evolution of a light-harvesting protein by addition of new subunits and rearrangement of conserved elements: Crystal structure of a cryptophyte phycoerythrin at 1.63Å resolution". PNAS. 96 (16): 8901–8906. doi:10.1073/pnas.96.16.8901. PMC 17705. PMID 10430868.
- ↑ Cenci, U.; Sibbald, S. J.; Curtis, B. A.; Kamikawa, R.; Eme, L.; Moog, D.; Henrissat, B.; Maréchal, E.; Chabi, M.; Djemiel, C.; Roger, A. J.; Kim, E.; Archibald, J. M. (2018). "Nuclear genome sequence of the plastid-lacking cryptomonad Goniomonas avonlea provides insights into the evolution of secondary plastids". BMC Biology. 16 (1): 137. doi:10.1186/s12915-018-0593-5. PMC 6260743. PMID 30482201.
- ↑ Nishimura, Yuki; Kume, Keitaro; Sonehara, Keito; Tanifuji, Goro; Shiratori, Takashi; Ishida, Ken-Ichiro; Hashimoto, Tetsuo; Inagaki, Yuji; Ohkuma, Moriya (2020). "Mitochondrial Genomes of Hemiarma marina and Leucocryptos marina Revised the Evolution of Cytochrome c Maturation in Cryptista". Frontiers in Ecology and Evolution. 8. doi:10.3389/fevo.2020.00140.
