Horgasbárd

	Horgasbárd
Hatótávolsága	közelharc
Mozgathatósága	mozgatható
	A Wikimédia Commons tartalmaz Horgasbárd témájú médiaállományokat.

A horgasbárd^[1] (angolul bill), hosszú nyelű szálfegyver bárdszerű fejjel, amelynek vége csőrszerűen előrehajlik. A vágóélet gyakran döfőhegy egészíti ki.

A horgasbárd kampójának belső fele élezett, ezzel le lehetett rántani pajzsokat, lovast a lováról gyalogost a talpáról, illetve el lehetett vágni a ló lábának inait. Az éles hasítóbárd részével pedig vágni lehetett. Az angol horgasbárdok egyszerűbb példányai itt meg is álltak bonyolultságban. A többi döfőhegyet is magába foglalt, amit lándzsaként használhattak. Különösen az olasz bárdok fokára gyakran kovácsoltak tüskét, amelybe koncentrálhatták egy ütés erejét, vagy ezzel is ránthattak kampóként. Angliából ismert George Silver részletezése, aki 1599-ben kétféle horgasbárdot nevezett meg: a fekete 1,5-1,8 méter hosszú, az erdei 2,4-2,7 méter.^[2] Ezenkívül más tulajdonságaikat nem ismertette.

Elsősorban Angliában és a középkori-kora újkori olasz államokban kedvelték. Az angol seregben az íjászok mellett a horgasbárdosok alkották a gyalogság gerincét a 14-16. század folyamán. A fegyver Magyarországon nem volt használatban.

Mint annyi más fegyver, a horgasbárd is mezőgazdasági szerszámból alakult fegyverré. Kisebb változatai sújtókés, gallyazókés, neveken ismertek. Ezt készítették el erősebb kivitelben, és hosszabb nyéllel látták el, hogy a hadviselésre alkalmassá tegyék.

Angol horgasbárdok 1640 tájáról
Kb. 1450-ből származó szálfegyver. Egyesek ezt is horgasbárdnak tartják, másutt guisarme néven szerepel.
Sújtókések és jobbra egy kacorkés
Olasz horgasbárd a 16. századból (roncone)