I’ll Get You
| The Beatles I'll Get You | ||||
 | ||||
| kislemez | ||||
| A-oldal | She Loves You (UK és US 1. kiadás) Sie liebt dich (US 2. kiadás) | |||
| Megjelent | 1963. augusztus 23. (UK, kislemez) 1963. szeptember 16. (US, kislemez 1. kiadás) 1964. május 21. (US, kislemez 2. kiadás) | |||
| Formátum | kislemez | |||
| Felvételek | Abbey Road Studios, 2. stúdió 1963. július 1. | |||
| Stílus | Merseybeat | |||
| Nyelv | angol | |||
| Hossz | 2:04 | |||
| Kiadó | Parlophone (UK) Swan Records (US) | |||
| Szerző | John Lennon, Paul McCartney | |||
| Producer | George Martin | |||
| The Beatles-kronológia | ||||
| ||||
| Videóklip | ||||
| Hivatalos videóklip | ||||
Az I’ll Get You a The Beatles együttes 1963-as dala. Szerzője John Lennon és Paul McCartney volt, akik közösen komponálták ezt a számot.[1] Kislemezen adták ki Angliában és az Egyesült Államokban. (A-oldalán a She Loves You szerepelt, a 2. amerikai kiadáson ennek a dalnak a német változata, a Sie Liebt Dich volt)
A dalt McCartney kezdte el írni, Lennon valószínűleg a refrénben és a gunyoros középrészben működött közre. McCartney később úgy nyilatkozott, hogy az "Imagine I'm in love with you" kezdősor Lewis Carroll műveire utalt.[2] A dal akkordhangzását az All My Trials népdal Joan Baez-féle feldolgozása inspirálta.[3]
A dalt 1963. július 1-jén rögzítették (egy napon a She Loves You-val)[4], ami egy öt órás munkát jelentett. A munkacíme Get You in the End volt. Később egy bristoli rajongó felfedezte, hogy a végleges változatban szövegbeli helytelenség hangzik el: a kettős vokálban McCartney "when I'm gonna change you mind" sort énekel, míg Lennon ezt eltévesztve "make you mine"-t énekelve. Az EMI stúdió elnézést kért a rajongótól, de nem rögzítették újból a dalt.[5]
A dal brit kislemezen 1963 augusztusában[6], addig Amerikában szeptember 16-án jelent meg. Később az amerikai piacon újból kiadták 1964 tavaszán (mindkét amerikai kiadás a Swan Records gondozásában történt) Az első albumon való megjelenése Amerikában történt a The Beatles' Second Album-on, addig a brit piacon 1966-ban jelent meg a Rarities albumon.
Rádió- és televíziós fellépéseken playback fomában adták elő. A dal 1963. október 13-ai, London Palladium-ban tartott koncertfelvétele megjelent az 1995-ös Anthology 1 albumon.[7] Egy 1963 szeptember 7-én rögzített BBC rádiófelvétel a 2013-as On Air – Live at the BBC Volume 2 albumon debütált. A dal nem mellesleg az 1988-as Past Masters albumon is helyet kapott.
Az együttes később csak az 1969-es Get Back üléseken játszotta el újból.[8] McCartney (aki kifejezetten szereti ezt a dalt) a koncertjein is előadja.
Közreműködött
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Ian MacDonald szerint:[9]
- John Lennon – ének, ritmusgitár, szájharmonika
- Paul McCartney – ének, basszusgitár
- George Harrison – vokál, szólógitár
- Ringo Starr – dob
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Ian MacDonald (2015). A fejek forradalma. Helikon Kiadó. 126. o.
- ↑ Barry Miles (2009). Paul McCartney. Cartaphilus Kiadó. 174. o.
- ↑ Marsi József (2022). Beatles kódex. 31. o.
- ↑ ""She Loves You / I'll Get You" session #1 (Jul 01, 1963)". The Paul McCartney project (angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 12.
- ↑ Marsi József (2022). Beatles kódex. 33. o.
- ↑ Bánosi György-Tihanyi Ernő (1999). Beatles zenei kalauz. Anno Kiadó. 45. o.
- ↑ "I'll Get You – song facts, recording info and more! | The Beatles Bible". www.beatlesbible.com (brit angol nyelven). 2008. március 15. Hozzáférés: 2026. szeptember 12.
- ↑ "The "Get Back / Let It Be" sessions • Day 14 (Jan 23, 1969)". The Paul McCartney project (angol nyelven). Hozzáférés: 2026. szeptember 12.
- ↑ Ian Macdonald (2015). A fejek forradalma. Helikon Kiadó. 125. o.
