Nova herculis
|
|
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
| Nova herculis | |
| Megfigyelési adatok | |
| Csillagkép | Hercules csillagkép |
| Távolság | 1617,84 fé, 496,032 pc |
| Abszolút fényesség | 12,99 |
| Színképtípusa | M3+Ve[1] |
| Pályaadatok | |
| Évi parallaxis | 2,016 milliívmásodperc |
| Radiális sebesség | −25 km/s |
| Sajátmozgás | |
| rektaszcenzióban | -0,925 mas/év |
| deklinációban | 12,412 mas/év |
| Fizikai adatok | |
| Tömeg | 2,0×1030 kg, 1,0 M☉ |
Észlelése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1934 decemberében a Herkules csillagképben megjelent egy nóva. Korábban a Nova Herculis gyöngén változó csillag volt, 12-14 magnitúdó körül ingadozva, így szabad szemmel nem volt látható. December 13-án 1,4-es magnitúdójú lett ezt egy angol amatőrcsillagász, J.P.M. Prentice észlelte. Ezután még hónapokig szabad szemmel is látni lehetett.[2]
Megfigyelése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A fényessége a többi nóvához képest elég lassan növekedett, de december 22-re elérte az 1,4 magnitúdós csúcsértékét. Ezután szabálytalanul visszaesett majd nem sokkal később, április 1-én, újra láthatóvá vált. Azután gyorsan gyengült, május 1-jére visszaesett oda ahonnan elindult, kb. 13 magnitúdóra.
Ezután csak június 2-án erősödött a fénye, ekkor elérte a 9 magnitúdós értéket. Fényessége lassan nőtt egészen szeptemberig, amikor 6,7 magnitúdónál járt. Ekkor megint halványulni kezdett és csak évekkel később, 1949-ben (15 évvel első jelentkezése után) ismét elérte a 13 magnitúdót.
Ezért a Nova Herculis egy visszatérő nóva.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Young P. – Schneider D. P. (1981). "A quest for the red companion in six cataclysmic binaries". The Astrophysical Journal Letters (angol nyelven). 247. Egyesült Királyság: IOP Publishing: 960–968. doi:10.1086/159105. ISSN 2041-8205.
{{cite journal}}: CS1 karbantartás: numerikus név: szerzőfelsorolás (link) CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link) - ↑ britannica.com: Nova Herculis