OT–64 SKOT
| OT–64 SKOT | |
 | |
| OT–64 SKOT múzeumban | |
| Fejlesztő ország |  Csehszlovákia Lengyelország |
| Harctéri alkalmazás | |
| Gyártó | FSC |
| Gyártási időszak | 1963–1971 |
| Gyártási darabszám | 4500 |
| Általános tulajdonságok | |
| Személyzet | 2+10 |
| Hosszúság | 7,44 m |
| Szélesség | 2,55 m |
| Magasság | 2,83 m |
| Tömeg | 12,9 t |
| Páncélzat és fegyverzet | |
| Páncélzat | 6–13 mm |
| Elsődleges fegyverzet | 14,5 mm-es KPV nehézgéppuska |
| Másodlagos fegyverzet | 7,62 mm-es PKT géppuska |
| Műszaki adatok | |
| Motor | Tatra T–928–14 léghűtéses V8-as dízelmotor |
| Teljesítmény | 132,4 kW (180 LE) |
| Sebesség | műúton 95 km/h, vízen 8–9 km/h |
| Hatótávolság | műúton 650−740 km |
 A Wikimédia Commons tartalmaz OT–64 SKOT témájú médiaállományokat. | |
Az OT–64 SKOT (csehül: Střední Kolový Obrněný Transportér, lengyelül: Średni Kołowy Opancerzony Transporter) csehszlovák–lengyel fejlesztésű úszóképes, gumikerekes páncélozott személyszállító jármű, amelyet az 1950-es évek végén, az 1960-as évek elején fejlesztettek. 1959-ben készült el az első prototípus, majd 1964-ben rendszeresítették a Csehszlovák Néphadseregben és a Lengyel Néphadseregben. A harcjármű gyártása Lengyelországban, a lublini FSC-nél folyt, de egyes részegységeket, mint pl. a Tatra motort és a Praga váltót Csehszlovákiában gyártották. A sorozatgyártás az 1970-es évek elején fejeződött be, addig kb. 4500 darabot állítottak elő a típusból, ennek a mennyiségnek a harmadát exportálták. A járművet több közel-keleti, ázsiai és afrikai helyi háborúban is bevetették. A 2000-es évek elején az OT–64 jelentős átalakításával és modernizálásával fejlesztették ki Lengyelországban KTO Ryś páncélozott szállító járművet több feladatkörre és változatban, de a típusból csak prototípusok készültek.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A második világháborús német Sd.Kfz. 251-n alapuló OT–810 féllánctalpas páncélozott szállító jármű utódjának szánt új harcjármű fejlesztését 1959-ben kezdték el Csehszlovákiában a Tatra autógyárban, többéves előzetes tervezési folyamat után, amelynek során kialakult a jármű koncepciója. 1958-ban hagyták jóvá a harcászati és műszaki követelményeket. Ekkor véglegesült az a követelmény is, hogy a jármű úszóképes legyen a jármű. Az előkészületek azonban vontatottan haladtak, közben más párhuzamos projektek is futottak, pl. a szovjet BTR–50 csehszlovákiai licencgyártásának megszervezése, ami végül OT–62 TOPAS néven valósult meg. A fejlesztéssel a Praga autógyárat bízták meg, ez később, 1961-ben egyesült az Avai autógyárral és Letňany Autógyár néven működött. A járműhöz a Tatra T–138-as tehergépkocsi és a fejlesztés alatt álló Praga S–360-as terepjáró prototípusának több részegységét is felhasználták (az S–360 tervék később törölték és nem valósult meg).
Az első prototípus 1960. május 30-re készült el. Ez a példány még kazánlemezekből készült. Az első prototípussal 1960. június 1. és december 31. között folytattak gyári teszteket, ezek alapján a jármű alapvetően megfelelt a műszaki követelményeknek.
1961-ben további prototípusokat is készítettek, ezeket abban az időben S–260 típusjelzéssel ismerték. 1960 augusztusában vizsgálták a páncéltest lövészfegyverekkel szembeni védelmét. Ennek során pisztolyból, karabélyból, könnyű és nehéz géppuskákból adtak le lövéseket a páncéltestre. A lövészeti tesztek több hiányosságot tártak fel, ezért egy negyedik, módosított prototípust építettek. Ennél egyes részeken növelték a páncéllemezek dőlésszögét és a vastagságát. Ezzel 1961-ben újabb lövészeti teszteket végeztek, ahol a páncéltest már megfelelőnek bizonyult.
A harcjármű iránt Lengyelország is érdeklődött, majd hamarosan megállapodás születtt a két ország között a közös gyártásról. Létrejött egy közös lengyel–csehszlovák bizottság a projekt felügyeletére és a gyártás megszervezésére.
Alkalmazása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Magyarországi alkalmazása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A Magyar Néphadseregben nem rendszeresítették, de 1965-ben kettő darab érkezett Magyarországra tesztelési célból. Ezek a Haditechnikai Intézet (HTI) állományában voltak. Hét év után, 1972-ben selejtezték őket.[1]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Ocskay István. "A Magyar Honvédség páncélozott harcjármű- állományának kialakulása, korszerűsítésének szükségessége és meghatározó tényezői, F-24 sz. függelék: A HETK Logisztikai Adattár páncélozott eszközeinek besorolása" (PDF). Katonai Műszaki Doktori Iskola, Nemzeti Közszolgálati Egyetem. Hozzáférés: 2026. augusztus 6.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Michal Burian, Josef Dítě, Martin Dubánek: OT-64 SKOT, historie a vývoj obrněného transportéru, Grada Publishing, Praha, 2010, ISBN 978-80-247-3283-1
