Szmolenszk

	Szmolenszk (Смоленск)
	A Fogantatás Székesegyház
; Szmolenszk címere	; Szmolenszk zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Oroszország
Föderációs alany	Szmolenszki terület
Alapítás éve	863
Városi jogokat kapott	863
Polgármester	Alekszandr Danyiljuk
Irányítószám	214xxx
Körzethívószám	+7 4812
Autórendszám kódja	67
Testvérvárosok	Lista Hagen; Tulle; Kercs; Targoviste; Woodstock; Kaluga;
	Népesség
Teljes népesség	310 460 fő (2025. jan. 1.)
	Földrajzi adatok
Tengerszint feletti magasság	242 m
Terület	166,35 km²
Időzóna	UTC+3, nyáron UTC+4
	Elhelyezkedése
	é. sz. 54° 46′ 58″, k. h. 32° 02′ 43″54.782778°N 32.045278°EKoordináták: é. sz. 54° 46′ 58″, k. h. 32° 02′ 43″54.782778°N 32.045278°E
	Szmolenszk Pozíció a Szmolenszki terület térképén
	Szmolenszk weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Szmolenszk témájú médiaállományokat.

Szmolenszk (oroszul Смоленск) város Oroszországban, a Dnyeper folyó partján, Moszkvától 360 kilométerre nyugat-délnyugatra. A Szmolenszki terület közigazgatási központja. Az egyik legrégibb orosz város. Hosszú története során a várost többször is elpusztították. Napóleon és Adolf Hitler hódító hadseregeinek is útjába esett. Ma elektronikai, textil- és élelmiszer-feldolgozó iparáról ismert.

Lakossága: 326 861 fő (a 2010. évi népszámláláskor).^[2]

Neve

A város nevét a Szmolnya patakról kapta, a patak nevének eredete azonban nem ismert. Az egyik elmélet szerint a patak vizét valamikor megfestő orosz fekete földre utaló ószláv szóból eredhet, egy másik elmélet szerint a kátrány, vagy gyanta jelentésű orosz szmola szóból. (Szmolenszk valamikor a gyantafeldolgozás és kereskedelem egy központja volt.)

Története

Középkorban

Az írott források először 863-ban említik Szmolenszket. Az orosz őskrónika, a Nyesztor-krónika szerint Szmolenszk (amely akkoriban a folyó mentén lejjebb, Gnyozdovo ásatásainak helyszínén feküdt) a szláv krivics törzs központja volt, amikor 882-ben Oleg novgorodi fejedelem útban Kijev felé elfoglalta. A két évtizeddel korábbi említés arról szólt, hogy a szintén Kijevbe tartó Askold és Dir varég vezérek megtámadták a nagy népességével figyelmüket kivívó Szmolenszket.

A várost említő első külföldi író Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár volt. A 950 körül született A birodalom kormányzásáról című könyvében a varég–bizánci kereskedelmi útvonal egyik fő állomásaként írta le Szmolenszket. A császár szerint a ruszok a Balti-tengerről a Nyugati-Dvina folyón hajóztak fel, majd amikor már nem tudtak tovább haladni, partra húzták hajóikat és elhúzták őket a Dnyeper felső folyásáig. Feltételezések szerint Szmolenszknél javították ki a hajókon keletkezett lékeket és lyukakat, felhasználva az itt kapható kátrányt (ami lehet egy magyarázat a város nevére).

1054-ben alapították meg a Szmolenszki Fejedelemséget. Központi elhelyezkedése folytán a város gyorsan fejlődött. A 12. század végére a fejedelemség Kelet-Európa egyik legerősebb államává vált és uralkodói gyakran szerezték meg a kijevi trónt is. Ebben az időben számos templom épült a városban, például 1146-ban a Szent Péter és Pál-templom, amelyet a második világháborút követően feltételezett eredeti alakjában rekonstruáltak, és 1180-ban a Keresztelő Szent János-templom (ez is részben újjáépült). A város kiemelkedő temploma az 1197-ben épült és ma is álló Szvirszkaja – ezt a Kijevtől keletre épült legszebb épületként emlegették a kortársak.

Az 1240-es tatárjárás Szmolenszket megkímélte, de a város az Arany Horda adófizetőjévé vált. A későbbiekben Szmolenszk a Litvánia és a Moszkvai Nagyfejedelemség közti hosszú hatalmi küzdelem frontvonalára került. Utolsó önálló uralkodója Jurij volt, akinek uralkodása alatt a litván Vitold nagyfejedelem háromszor foglalta el Szmolenszket: 1395-ben, 1404-ben és 1408-ban. Miután a város a Litván Nagyfejedelemség részévé vált, a szmolenszki bojárok egy része Wilnóba költözött. A szmolenszki fejedelmek leszármazottjai – a Tatyiscsevek, Kropotkinok, Muszorgszkijok, Vjazemszkijek – Moszkvába menekültek.

Több tízezres népességével Szmolenszk valószínűleg a 15. századi Litvánia legnagyobb városa volt. A Német Lovagrend elleni győztes grünwaldi csatában a három szmolenszki zászlóalja döntő jelentőségűnek bizonyult. Litvánia számára súlyos csapás volt, amikor 1514-ben III. Vaszilij moszkvai nagyfejedelem elfoglalta Szmolenszket. E siker emlékére alapította Moszkvában Vaszilij a Novogyevicsij-kolostort, amelyet a Szmolenszki Miasszonyunk ikonnak szentelték.

Az újkorban

A lengyel–litván támadásokat megelőzendő Borisz Godunov egyik fő feladatának tekintette Szmolenszk védműveinek megerősítését. Az 1597 és 1602 között (kőből) épített, vastag falakból és sok őrtoronyból álló kreml (fellegvár) Oroszországban a legnagyobb. Az erődítmény mégsem tudta megakadályozni, hogy 1611-ben 20 hónapos ostrom után a Lengyel–Litván Unió elfoglalja a várost. Ez volt az orosz történelemben a zűrzavaros idők néven emlegetett korszak. A lengyel–moszkvai háborút lezáró dywilinói békében (1618) az oroszok kénytelenek voltak feladni Szmolenszket és a város a következő 43 évre a Szmolenszki vajdaság székhelye lett.

A 21. században

Szmolenszktől 18 kilométerre nyugatra fekszik Katiny falu, amelynek közelében 1940-ben a szovjetek mintegy húszezer lengyel hadifogoly tisztet mészároltak le titokban. 2010. április 10-én a szmolenszki katonai repülőtér közelében zuhant le az a repülőgép, amely a mészárlásról szól megemlékezésre érkező lengyel állami hivatalnokokat és a meggyilkoltak hozzátartozóit szállította. A szerencsétlenségben 96-an vesztették életüket, köztük a lengyel államelnök Lech Kaczyński.

Híres emberek

Itt született Alekszandr Romanovics Beljajev orosz, szovjet író.

Képek

Juliusz Kossak: Szmolenszk felmentése (lengyel erők által a lengyel–moszkvai háború során) (festmény)
Szmolenszk 1814-ben (Ismeretlen 19. századi festő képe)
Szmolenszk 1912-ben
Vasútállomás