Tory Párt
| Első Tory Párt | |
| Adatok | |
| Alapítva | 1678 |
| Feloszlatva | 1760 |
| Ideológia | abszolutizmus, jakobitizmus |
| Hivatalos színei | kék |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Első Tory Párt témájú médiaállományokat. | |
| Második Tory Párt | |
| Adatok | |
| Utolsó vezető | Robert Peel |
| Alapítva | 1784 |
| Feloszlatva | 1834 |
| Utódpárt | Konzervatív Párt |
| Ideológia | progresszív konzervativizmus, konzervativizmus |
| Politikai elhelyezkedés | jobbközéptől jobboldalig [1] |
| Hivatalos színei | kék |
A Wikimédia Commons tartalmaz Második Tory Párt témájú médiaállományokat. | |
A Tory Párt avagy toryk lazán szerveződő politikai csoportosulás, majd később párt voltak Anglia, Skócia, Írország, Nagy-Britannia, majd végül az Egyesült Királyság parlamentjében.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Első megalakulásuk alapját az 1679-ös Exclusion Crisis (magyarul nagyjából: kizárási válság) adta, mert szembeszálltak a whigek azon törekvésével, hogy Jakab yorki herceget katolikussága miatt a trónörökléstől ellehetetlenítsék. Jóllehet határozottan ellenezték, hogy a katolicizmus államvallás legyen, Jakab kizárását azért utasították el, mivelhogy meggyőződésük szerint a születési jogon alapuló öröklés képezte a társadalmi stabilitás alappillérét.[2]
A 18. században a toryk átfogó deklarált célkitűzéseinek egyik legfontosabbika az Anglikán Egyház erős állami pozíciójának fenntartásában állt. Ennek megfelelően nemcsak a katolikusokkal szembeni vallási türelem (amelyet ekkoriban a whigek is még elleneztek), hanem a nonkonformista protestánsok vallásgyakorlatának engedélyezése ellen is felléptek, utóbbit ugyanis a whigek támogatták.[3] Valláspolitikai elkötelezettségük időnként még a monarchikus elvek iránti hűségüket is felülmúlta, ugyanis egyes toryk az Exclusion Bill támogatása mellett döntöttek, mivel Jakab noha csak részleges, de tartós türelmet hirdetett a protestáns felekezetekkel szemben (az anglikánokat kivéve).
I. György 1714-es trónra lépését követően a toryk kiszorultak a kormányzatból. Az 1760-as évek elejére mint szervezett politikai erő megszűntek létezni, jóllehet a „tory” megnevezést ezt követően is tovább használták egyes politikai publicisták és gondolkodók önmeghatározásként.
Mintegy húsz évvel később gyakorlatilag egy „új" tory csoportosulás alakult (amely a néven kívül lényegében semmilyen közvetlen folytonosságot nem mutatott a korábbi tory párttal), és 1783 és 1830 között kormányon volt, előbb Ifjabb William Pitt, majd Robert Jenkinson vezetésével. Az ún. "új toryk" ellenezték a választójog kiterjesztését, és támogatták a tüntetésekkel, valamint a felforgatóknak tekintett politikai mozgalmakkal szembeni határozott állami fellépést, attól tartva, hogy Nagy-Britannia is a francia forradalomhoz hasonló forradalmi megrázkódtatások színterévé válhat.[4]
A whigek az 1831-es parlamenti választásokon szerezték meg a parlamenti többséget. A választási küzdelem legfontosabb kérdését a választójogi reform képezte. Az 1832. évi népképviseleti törvény megszüntette az igencsak aránytalan rotten boroughs szisztémát (ezen választókerületek olyan elnéptelenedett vagy rendkívül kis lakosságú választókerületet jelentettek, ahol csupán néhány tucat, esetenként mindössze egy-két választásra jogosult lakos maradt, a helyi földbirtokos így igen könnyen teljeskörű ellenőrzése alatt tarthatta a szavazást, gyakran akár megvesztegetéssel, zsarolással), így a párt parlamenti képviselete az 1832-es választásokon 175 képviselői helyre csökkent.
Robert Peel vezetése alatt, aki politikai programját a Tamworth-kiáltványban foglalta össze, a toryk fokozatosan átalakultak Konzervatív Párttá. A kukoricatörvények 1846-os hatályon kívül helyezése azonban pártszakadásba torkollot. Derby grófja és Benjamin Disraeli vezette irányzatból alakult ki a modern Konzervatív Párt, amelynek tagjait mindmáig gyakran toryknak nevezik.
Nevük eredete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Elnevezésük a középír nyelv tóraidhe szóból származik (mai ír nyelven: tóraí), jelentése törvénykerülő, vagy, rabló. A szó az ír tóir („üldözés”, „hajsza”) főnévből ered.[5][6]
Választási eredményeik
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Első Tory Párt
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Angol parlament
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Év | Vezető | Mandátumok száma | +/– | Pozíció |
|---|---|---|---|---|
| 1661 | Sir Edward Hyde | 379 / 513 |
 379 |
1. |
| 1679 márciusi | John Ernle | 137 / 513 |
 241 |
2. |
| 1679 októberi | 210 / 513 |
73 |
 2. | |
| 1681 | II. Károly | 193 / 513 |
27 |
2. |
| 1685 | II. Jakab | 468 / 513 |
275 |
1. |
| 1689 | Thomas Osborne | 232 / 513 |
236 |
2. |
| 1690 | 243 / 513 |
11 |
1. | |
| 1695 | 203 / 513 |
40 |
2. | |
| 1698 | 208 / 513 |
5 |
2. | |
| 1701 januári | 249 / 513 |
41 |
1. | |
| 1701 novemberi | 240 / 513 |
9 |
2. | |
| 1702 | Sidney Godolphin és John Churchill |
298 / 513 |
58 |
1. |
| 1705 | John Churchill | 260 / 513 |
38 |
1. |
Nagy-Britannia parlamentje
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Év | Vezető | Mandátumok száma | +/– | Pozíció | Státusz |
|---|---|---|---|---|---|
| 1708 | Sidney Godolphin | 222 / 558 |
38 |
2. |
ellenzék |
| 1710 | Robert Harley | 346 / 558 |
124 |
1. |
kormánypárt |
| 1713 | 369 / 558 |
23 |
1. |
kormánypárt | |
| 1715 | Henry St John | 217 / 558 |
152 |
2. |
ellenzék |
| 1722 | William Wyndham | 169 / 558 |
48 |
2. |
ellenzék |
| 1727 | Henry St John | 128 / 558 |
41 |
2. |
ellenzék |
| 1734 | 145 / 558 |
17 |
2. |
ellenzék | |
| 1741 | Watkin Williams-Wynn | 136 / 558 |
9 |
2. |
ellenzék |
| 1747 | 117 / 558 |
19 |
2. |
ellenzék | |
| 1754 | Nincs vezető | 106 / 558 |
11 |
2. |
ellenzék |
| 1761 | 112 / 558 |
6 |
2. |
ellenzék |
Második Tory Párt
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Nagy-Britannia parlamentje
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Év | Vezető | Mandátumok száma | +/– | Pozíció | Státusz |
|---|---|---|---|---|---|
| 1774 | Frederick North | 343 / 558 |
– | – | kormánypárt |
| 1780 | 260 / 558 |
83 |
1. |
kormánypárt | |
| 1784 | Ifjabb William Pitt | 280 / 558 |
20 |
1. |
kormánypárt |
| 1790 | 340 / 558 |
60 |
1. |
kormánypárt | |
| 1796 | 424 / 558 |
84 |
1. |
kormánypárt | |
Az Egyesült Királyság parlamentje
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Év | Vezető | Mandátumok száma | +/– | Pozíció | Státusz |
|---|---|---|---|---|---|
| 1802 | Henry Addington | 383 / 658 |
41 |
1. |
kormánypárt |
| 1806 | William Cavendish-Bentinck | 228 / 658 |
155 |
2. |
ellenzék |
| 1807 | 216 / 658 |
12 |
1. |
kormánypárt | |
| 1812 | Robert Jenkinson | 400 / 658 |
184 |
1. |
kormánypárt |
| 1818 | 280 / 658 |
120 |
1. |
kormánypárt | |
| 1820 | 341 / 658 |
61 |
1. |
kormánypárt | |
| 1826 | 428 / 658 |
87 |
1. |
kormánypárt | |
| 1830 | Arthur Wellesley | 250 / 658 |
178 |
1. |
ellenzék |
| 1831 | 235 / 658 |
15 |
2. |
ellenzék | |
| 1832 | 175 / 658 |
60 |
2. |
ellenzék |
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ James Frey, ed. (2020). The Indian Rebellion, 1857–1859: A Short History with Documents. Hackett Publishing. XXX. o. ISBN 978-1-6246-6905-7.
British politics of the first half of the nineteenth century was an ideological spectrum, with the Tories, or Conservative Party, on the right, the Whigs as liberal-centrists, and the radicals on the left.
- ↑ Harris (1993), 124. o.
- ↑ W. A. Speck: Tory & Whig: The Struggle in the Constituencies 1701–1715. London, 1970. 96. o.
- ↑ Cooke, Alistair (200808). "A Brief History of the Conservatives". Conservative Research Department. 2010-04-30 dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2026-06-27.
{{cite web}}: Check date values in:|date=(súgó) - ↑ Webster (1998), "Tory", New World Dictionary & Thesaurus (2.0 for PC ed.)
- ↑ "Tory", Answers, 2015. szeptember 23. dátummal az eredeti címről archiválva, hozzáférés: 2008. június 13.
