Vert csipke
A vert csipke vagy klöpli olyan csipke, melyet több, orsókra tekert fonallal egyszerre dolgozva készítenek.[1]
Készítése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A vert csipke készítéséhez több eszköz is szükséges. Legalább négy fonallal készül, de ennél többel is dolgozhat a csipkeverő. A jellemzően cérna-, len-, gyapjú- vagy selyemfonalat fa orsókra („csipkeverő fácska”, „csipke verőke”) tekerik, ezekkel vezetik a fonalat. Az első verőkéket állati csontból készítették. A csipkeverő párna fűrészporral töltött, lehet henger vagy négyszög alakú, erre kerül a papírra rajzolt minta. A fonalakat gombostű segítségével kettesével a minta fölött letűzik. A legegyszerűbb mintákhoz elegendő négy orsó, nagyon bonyolult minták esetén akár 1200-at is használhatnak. A csipkeverés műveletei közé tartozik a fonás, a csavarás és a szövés. A csipkeverés bonyolultsága miatt hosszú időn át kell tanulni és gyakorolni ahhoz, hogy valaki művészi szintre fejleszthesse a képességeit.[1][2][3]
Eredete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Legkorábbi említése egy 1493-ban keltezett, a milánói Sforza-családból származó végrendelet, amelyben szó esik egy 12 orsóval készült csipkéről.[4]
A vert csipke a paszományból illetve rojtból fejlődött tovább a 16. századi Itáliában, de a francia és a német csipkeverés is továbbfejlesztette, majd egész Európában elterjedt, köszönhetően annak, hogy anyagai megfizethetőek voltak és jobban fizetett, mint a fonás, a szövés vagy a varrás.[5][2]
A 17. században a flamand és normand textilközpontok túlszárnyalták az itáliaiakat, és a vert csipke elsődleges forrásaivá váltak, a gépesítés megjelenéséig azonban a kézi csipkeverést egész Európában gyakorolták.[5]
Magyarországon
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Hazánkban a vert csipke elterjedt, de jobbára készítési gócok ismeretesek. Az egyes falvakba vándorárusok segítségével jutott el, ami miatt helyenként „tót csipke” néven ismert. Eleinte nagy szerepet töltöttek be a német anyanyelvű csipkeverők. A Sárközben gabócát készítettek női ingek ujjára, általában fehér cérnából. Torockón színes gyapjúból készült a veréshez használt fonál, amely jobbára nem jellemző a vert csipkére. Kötényeket és mellényeket díszítettek vele. A Dél-Dunántúlon és a Felső-Magyarországon is vertek fehér színű csipkét, vastag fonalból.[1]
Vert csipkés kézelő, Magyarország, 19. század közepe
Feltehetően 18. századi vert csipke Felső-Magyarországról
Fehér vert csipke a 18. század végéből, Felső-Magyarországról
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 3 "Csipke" (magyar nyelven). Magyar néprajzi lexikon. Hozzáférés: 2018. október 6.
- 1 2 Mátó Erzsébet (2001). "Egy kis csipketörténet". Marosvidék. II (3). Marosvidék Baráti Társaság. ISSN 1586-7110.
- ↑ "bobbin lace" (angol nyelven). Britannica. Hozzáférés: 2018. október 6.
- ↑ Verhaegen, Pierre (1912). La Dentelle Belge. Brussel: L. Lebègue. 10. o.
- 1 2 Santina M. Levey (2003). "Lace in the Early Modern Period c. 1500-1780". In D.T. Jenkins (ed.). Cambridge History of Western Textiles (angol nyelven). Cambridge University Press. 585-580. o.
Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Ez a szócikk részben vagy egészben a bobbin lace című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A Wikimédia Commons tartalmaz Vert csipke témájú kategóriát.
