Ugrás a tartalomhoz

Clarence hercege

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Clarence hercege
Duke of Clarence
nem létező cím
George Plantagenet, az utolsó Clarence herceg címere
George Plantagenet, az utolsó Clarence herceg címere
OrszágAngol Királyság
Nemzetiségangol
Alapítva
  • 1362 (first creation)
  • 1412 (second creation)
  • 1461 (third creation)
Alapító
Kihalt
  • 1368. október 7.
  • 1421. március 22.
  • 1478. február 18.
Utolsó tagGeorge Plantagenet, Clarence hercege
Titulusherceg
A Wikimédia Commons tartalmaz Clarence hercege témájú médiaállományokat.

A Clarence hercege címet háromszor hoztak létre az angol főnemességben. A Clarence és St Andrews hercege címet a brit főnemességben, a Clarence és Avondale hercege, valamint a Clarence grófja címet pedig az Egyesült Királyság főnemességében hozták létre. A címeket hagyományosan az angol és brit királyi család fiatalabb tagjai kapták. 2026-ban egyik cím sem létezett.

A cím története

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A címet először Lionel of Antwerp (Antwerpeni Lionel[1]), III. Eduárd második fia kapta meg 1362-ben, amikor a de Clare család örökösnőjét vette feleségül, akinek birtokai közé tartozott a suffolki Clare is. Mivel fiúörökös nélkül halt meg, a cím kihalt.

A címet 1412-ben újra létrehozták Thomas of Lancaster (Lancasteri Tamás[1]), IV. Henrik második fia javára, akinek halálával ez a cím is kihalt.

Az angol főnemességben utoljára 1461-ben hozták létre a címet George Plantagenet, IV. Eduárd testvére számára. A herceget 1478-ban megfosztották címétől, miután testvére elleni árulásban bűnösnek találták.

Egy negyedik angliai létrehozást is javasoltak és előkészítettek. A Clarence hercege címet John Dudley, Northumberland 1. hercege fia, Guildford Dudley(wd)[2], Lady Jane Grey férje kapta volna meg Jane koronázásakor, mivel Jane nem akarta királlyá tenni férjét. Jane-t azonban még azelőtt letaszították a trónról, hogy ez hatályba léphetett volna, így a cím nem jött létre.

Később két kettős hercegi címet is létrehoztak brit királyi hercegek számára: a Clarence és St Andrews hercege, valamint a Clarence és Avondale hercege címet. A Clarence grófja címet, mint az Albany hercege mellékcímét viselte Viktória királynő fia, Leopold királyi herceg, Albany hercege(wd)[3] és a herceg fia, Károly Eduárd, akinek a halálával a Clarence grófja cím kihalt.

A Clarence név eredete

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A cím nem az Észak-Franciaországban, Pas-de-Calais megyében található kisebb Clarence folyóra utal, hanem a suffolki Clare uradalmából és várából ered. Ez egy feudális báróság központja volt, amelyet Antwerpeni Lionel, Clarence 1. hercege felesége jogán birtokolt. Felesége Elizabeth de Burgh, Ulster 4. grófnője(wd)[4] volt, a korábbi birtokos de Clare család végső leszármazottja és örököse. Clare egyike volt azoknak a számos birtoknak, amelyeket férjének hozott. A koronák 1603-as egyesítése után a cím viselői skót helyekről elnevezett címeket is kaptak: St Andrews és Avondale.

Első létrehozás (1362), Lionel of Antwerp

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Lionel, Clarence hercegének bronzszobrának XIX. századi rajza apja, III. Eudárd király sírjának déli oldalán a Westminster-apátságban. Forrás: Encyclopaedia Britannica 9. kiadásában, 6. kötet, Costume, 468. oldal

Fiatalkora

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lionel of Antwerp (Antwerpeni Lionel, Antwerpen, Brabanti Hercegség, 1338. november 29. – Alba, Piemont, Savoyai Grófság, 1368. október 17.) angol királyi herceg, III. Eduárd angol király és Philippa harmadik, de második életben maradt fia volt. Nevét születési helyéről, Antwerpenről kapta. Apai ágon a Plantagenêt-házhoz tartozott. Idősebb bátyja Eduárd, a fekete herceg volt, öccsei közé tartozott Genti János lancasteri herceg, Langley Edmund, York 1. hercege és Thomas of Woodstock, Gloucester 1. hercege(wd)[5]. Már gyermekkorában apja dinasztikus politikájának részévé vált, 1342. szeptember 9-én a londoni Towerben feleségül adták Elizabeth de Burghhöz, Ulster 4. grófnőjéhez[4], William Donn de Burgh, Ulster 3. grófja(wd)[6] egyetlen örököséhez. A házasság révén Lionel jelentős írországi birtokokhoz jutott Connachtban, Munsterben és Ulsterben, és legkésőbb 1347. január 26-án felesége jogán Ulster grófja lett.[7]

III. Eduárd már kiskorában állami szerepet adott fiának. Amikor 1345 júliusában Flandriába ment, Lionel július 3. és 26. között Anglia régense volt. Ugyanezt a szerepet 1346. július 11. és 1347. október 12. között ismét betöltötte, miközben apja franciaországi hadjáratot vezetett, amely Crécy csatájával és Calais ostromával zárult. Mivel Lionel ekkor még gyermek volt, a tényleges kormányzást tanács végezte a nevében, de személyes pecsétet kapott, és korlátozott adminisztratív ügyekben önállóan is eljárhatott.[8]

Katonai pályája 1355-ben kezdődött, amikor lovaggá ütötték, majd elkísérte apját Calais-ba, és részt vett a Franciaország elleni hadjáratban. Ugyanebben az évben, 1355. augusztus 16-án az Eltham-palotában megszületett egyetlen törvényes gyermeke, Philippa[9], aki apai nagyanyjáról, Philippa királynéről kapta nevét. Lionel 1355–1356 telén részt vett a Skócia elleni angol hadjáratban is, és neve szerepelt azon okirat tanúi között, amelyben Edward Balliol lemondott a skót trónigényéről III. Eduárd javára. 1359-ben Smithfieldben lovagi tornán vett részt, majd 1359 októbere és 1360 májusa között apja franciaországi hadműveleteiben, köztük Reims sikertelen ostromában és a brétigny-i békéhez vezető tárgyalásokban is szerepet kapott. 1361 áprilisában III. Eduárd felvette a Térdszalagrendbe.[10]

Írország

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lionel figyelme Írország felé fordult. A brétigny-i béke után III. Eduárd nagyobb figyelmet fordíthatott az ír birtokokra, ahol az angol uralom a XIV. század közepére meggyengült. 1360-ban az angol–ír politikai közösség olyan vezetőt kért a királytól, aki elegendő tekintéllyel és erőforrással rendelkezik a rend helyreállításához. III. Eduárd 1361. március 15-én jelezte, hogy fiát küldi Írországba, majd 1361. július 1-jén Lionel Írország királyi helytartója (Lord Lieutenant of Ireland) lett. Szeptemberben Dublinban szállt partra feleségével és kíséretével. Katonai ereje mintegy ötven lovagból, háromszáz fegyveresből és ötszáznegyven lovas íjászból állt, emellett pénzt kapott további írországi csapatok felfogadására is.[11]

Írországban Lionel fő célja az angol királyi hatalom helyreállítása és saját de Burgh-örökségének tényleges birtokbavétele volt. Dublinban tartotta székhelyét, várat javíttatott, és a kormányzat egy részét Carlow városába helyezte át, hogy hatékonyabbá tegye a katonai igazgatást. 1361-ben Wicklow ellen vezetett hadjáratot, majd 1362-ben Droghedában tartózkodott és Meathben is hadakozott. II. Eduárd 1362. november 13-án a parlamentben számára hozta létre a Clarence hercege címet. A cím a suffolki Clare városára, várára és honorjára utalt, amelyet Lionel felesége hozományaként birtokolt.[11]

Lionel írországi kormányzása öt éven át tartott, két rövidebb megszakítással. 1364-ben visszatért Angliába, hogy apjával és a királyi tanáccsal egyeztessen, majd még abban az évben ismét helytartóvá nevezték ki. Felesége, Elizabeth de Burgh 1363-ban Dublinban meghalt, testét Angliába vitték, és a család temetkezőhelyén, a suffolki Clare apátságban temették el. Lionel továbbra is igyekezett megszerezni felesége örökségének tényleges ellenőrzését, de csak Ulster keleti partvidékének kisebb részét tudta biztosan uralni. Kormányzása alatt éles ellentét mutatkozott az Angliából érkezett tisztviselők és az Írországban született angol–normann nemesség között.[11]

Legfontosabb ír kormányzati intézkedése a Kilkenny statútumainak elfogadtatása volt. 1366 februárjában Kilkennyben parlamentet hívott össze, amely törvényekkel próbálta megakadályozni az Írországban élő angolok kulturális és politikai asszimilációját. A rendelkezések tiltották többek között az ír nyelv használatát, az ír nőkkel kötött házasságot és az ír jog követését az angol király alattvalói számára. A statútumok több pontja nem volt teljesen új, de 1366-os kodifikációjuk miatt hosszú ideig, a XVII. század elejéig hatással voltak az írországi angol kormányzatra. Lionel 1366. november 7-én távozott Írországból, miután III. Eduárd Gerald FitzGeraldot, Desmond 3. grófját[12] nevezte ki a helyére.[11]

Második házasság

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja ezután új szerepet szánt neki. 1367-ben megkötötték házassági szerződését Violante Viscontival[13], Galeazzo II Visconti[14] milánói uralkodó leányával. 1368 februárjában Lionel Itáliába indult, miután tizengárom éves leányát, Philippát feleségül adta a tizenhat éves Edmund Mortimerhez, March 3. grófjához[15]. A milánói házassági szertartást 1368. május 28-án vagy június 5-én tartották a Santa Maria Maggiore-székesegyház előtt. Violante hozománya rendkívül nagy volt, két millió aranyforint, valamint Alba, Mondovì, Cuneo, Cherasco és Demonte hűbérbirtokai. A házasság azonban rövid ideig tartott. Lionel 1368 október elején megbetegedett, és október 17-én Albában, huszonkilenc évesen meghalt. Felmerült a mérgezés gyanúja, de ezt nem bizonyították. Előbb Paviában temették el, majd végrendeletének megfelelően testét Angliába vitték, és első felesége mellé, a Clare apátságba temették.[16]

Angol királyok őse

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lionel politikai jelentősége halála után nőtt meg. Egyetlen gyermeke Edmund Mortimerrel kötött házasságából továbbvitte örökségét. Leszármazásán keresztül a York-ház a XV. században idősebb ági igényt formált az angol trónra, szemben a Lancaster-házzal, amely III. Eduárd fiatalabb fiától, John of Gaunttól származott. Lionel így őse lett IV. Eduárdnak, V. Eduárdnak, III. Richárdnak, valamint — VII. Henrik angol király kivételével, akinek felesége, Yorki Erzsébet Lionel leszármazottja volt — valamennyi későbbi angol, majd brit uralkodónak.[17]

Második létrehozás (1412), Thomas of Lancaster

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Schebbelie Gough: Richard című művében ábrázolt rajza alapján
Thomas of Lancaster címere. IV. Henrik király címere, ezüst háromágú tornagallérral, minden ágán három hermelinfolttal és vörös kantonnal terhelve

Thomas of Lancaster (Lancasteri Tamás, 1387 ősze – Baugé, Anjou, 1421. március 22.) angol királyi herceg és katona volt, IV. Henrik angol király és Mary de Bohun második fia, V. Henrik öccse. Bátyja gyermektelensége idején a trón várományosának számított, és tanácsadóként, illetve katonai segítőként is szolgálta apját és bátyját. Születésének pontos helye bizonytalan, valószínűleg Londonban, a Westminster-palotában vagy a Towerben született, bár egyes források Kenilworth várát említik. A forrás szerint 1387. november 25. előtt már megszületett, mert apja számadásai ekkor már dajkájának fizetéséről szólnak.[18]

IV. Henrik 1401-ben Írország királyi helytartójává nevezte ki, noha Thomas ekkor még csak tizennégy éves volt. 1401 novemberében érkezett Dublinba. A következő nyolc év jelentős részét Írországban töltötte, bár 1409 után már nem tért vissza oda, miközben a címet 1413-ig megtartotta. Kormányzóként a forrás szerint lelkiismeretesen próbált békét tartani, de az állandó pénzhiány korlátozta lehetőségeit. 1406-ban Dublin közelében egy összecsapásban csaknem életét vesztette.[19]

1411 novemberében vagy decemberében feleségül vette Margaret Hollandot[20], John Beaufort, Somerset 1. grófja özvegyét, Thomas Holland, Kent 2. grófja[21] leányát. A házasságból nem született gyermek, de Thomas mostohaapja lett Margaret első házasságából származó hat gyermekének. Volt azonban törvénytelen fia, Sir John Clarence, akit a forrás „Bastard of Clarence” (gazember) néven említ, ő apja oldalán harcolt Franciaországban, majd eleste után elkísérte Thomas földi maradványait Canterburybe.[22]

Apja betegsége idején, 1411-ben bátyja, Henrik került a királyi tanács élére, de konfliktusba került IV. Henrikkel, mert a Franciaország elleni háborút támogató csoportot szervezett. Miután a király eltávolította Henriket a tanácsból, Thomas vette át bátyja helyét, és apja békepárti politikáját követte. IV. Henrik halála után azonban V. Henrik franciaországi hadjárataiban már aktív katonai szerepet vállalt. Részt vett Caen és Rouen ostromában, Rouen 1418. július 29. és 1419. január 19. között tartó ostrománál az ostromló erőket vezette. Betöltötte Anglia Lord High Steward és Lord High Admiral tisztségeket, Aquitánia királyi irányítója, Chester főudvarmestere, a hadsereg főparancsnoka, valamint 1417-ben és 1421-ben a franciaországi és normandiai hadsereg vezetője. 1399-ben a Bath-rend, 1400-ban a Térdszalagrend lovagja lett.[23]

V. Henrik a troyes-i szerződés után, amelyben a francia trón örökösévé ismerték el, visszatért Angliába új feleségével, Valois Katalinnal, és Thomasra bízta a franciaországi angol erőket. Az örökségétől megfosztott dauphin azonban folytatta az ellenállást, skót segédcsapatokkal, John Stewart, Buchan 3. grófja[24] vezetésével. Thomas 1421 márciusában 4000 emberrel portyázott Anjouban és Maine-ben, majd Baugé közelében szembekerült a nagyjából 5000 fős francia–skót sereggel. A forrás szerint alábecsülte az ellenfél erejét, és íjászai nélkül, mintegy 1500 emberrel fegyveressel lovasrohamot indított. A támadás eleinte zavart keltett, de a francia–skót erők körbezárták. Thomast a douglasdale-i John Carmichael vetette le a lováról, majd Alexander Buchanan (a gróf távoli rokona) ölte meg, valószínűleg buzogánnyal. Halálával a Clarence hercege és Aumale grófja cím kihalt. Törvénytelen fia vitte testét vissza Angliába, a Canterbury székesegyházában temették el.[25]

Harmadik létrehozás (1461), George Plantagenet

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További címek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Clarence és St Andrews hercege (1789)

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Clarence és Avondale hercege (1890)

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Clarence grófja (1881)

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Leopold királyi herceg, Albany 1. hercege, Clarence 1. grófja és Arklow 1. bárója (Viktória királynő negyedik fia (1853–1884)[3]
  • Károly Eduárd szász–coburg–gothai herceg, Albany 2. hercege, Clarence 2. grófja és Arklow 2. bárója (1884–1954), Az első gróf posztumusz fia, akinek brit címeit 1919-ben felfüggesztették, mert háborút indított Nagy-Britannia ellen. Az 1917. évi Címfosztásról szóló törvény (Titles Deprivation Act) kimondta, hogy bármely felfüggesztett főnemesi cím bármely utóda csak az uralkodó rendelkezésére állítható vissza a címbe, miután az utód visszaállítási kérelmét benyújtották, és az illetékes Titkos tanács bizottság megfelelő felülvizsgálata azt kedvezően elbírálta. 2026-ig egyetlen leszármazott sem élt ezzel a jogával.

Címer

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Plantagenet György, Clarence 1. hercege címere (harmadik kreáció): negyedelt pajzs, az 1. és 4. mezőben modern Franciaország, a 2. és 3. mezőben Anglia címere; ezüst háromágú tornagallérral, minden ágán vörös kantonnal terhelve.

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. 1 2 Az angol középkorban a királyi családnak nem volt családneve, ezért az újszülöttet gyakran a születési helye és keresztneve alapján különböztették meg.
  2. ↑ "Lord Guilford Dudley". ThePeerage.com. Hozzáférés: 2026. január 13.
  3. 1 2 "Leopold George Duncan Albert Saxe-Coburg and Gotha, 1st Duke of Albany". ThePeerage.com. Hozzáférés: 2026. január 13.
  4. 1 2 "Lady Elizabeth de Burgh". ThePeerage.com. Hozzáférés: 2026. január 13.
  5. ↑ "Thomas of Woodstock, 1st and last Duke of Gloucester". ThePeerage.com. Hozzáférés: 2026. január 13.
  6. ↑ "William de Burgh, 3rd Earl of Ulster". ThePeerage.com. Hozzáférés: 2026. január 13.
  7. ↑ Ormrod, W. M. (2004). "Lionel, duke of Clarence (1338–1368)". Oxford Dictionary of National Biography (angol nyelven). Oxford University Press. doi:10.1093/ref:odnb/16750. Hozzáférés: 2026. május 17.
  8. ↑ Panton, James (2011). Historical Dictionary of the British Monarchy (angol nyelven). Metuchen, NJ: Scarecrow Press. ISBN 978-0-8108-7497-8.
  9. ↑ "Philippa Plantagenet, Countess of Ulster". ThePeerage.com. Hozzáférés: 2026. január 13.
  10. ↑ Tout, Thomas Frederick (1893). "Lionel of Antwerp". Dictionary of National Biography (angol nyelven). Vol. 33. London: Smith, Elder & Co. 335–338. o. Hozzáférés: 2026. május 17.
  11. 1 2 3 4 Ormrod, W. M. (2004). [(https://doi.org/10.1093/ref:odnb/16750) "Lionel, duke of Clarence (1338–1368)"]. Oxford Dictionary of National Biography (angol nyelven). Oxford University Press. doi:10.1093/ref:odnb/16750. Hozzáférés: 2026. május 17. {{cite encyclopedia}}: Check |url= value (súgó)
  12. ↑ "Gerald fitz Maurice, 3rd Earl of Desmond". ThePeerage.com. Hozzáférés: 2026. január 13.
  13. ↑ "Violanta Visconti". ThePeerage.com. Hozzáférés: 2026. január 13.
  14. ↑ "Galeazzo II Visconti, Signore di Milano". ThePeerage.com. Hozzáférés: 2026. január 13.
  15. ↑ "Edmund de Mortimer, 3rd Earl of March". ThePeerage.com. Hozzáférés: 2026. január 13.
  16. ↑ "Lionel of Antwerp, duke of Clarence". Encyclopaedia Britannica (angol nyelven). Hozzáférés: 2026. május 17.
  17. ↑ Leese, Thelma Anna (2007). Blood Royal: Issue of the Kings and Queens of Medieval England, 1066–1399 (angol nyelven). Heritage Books. ISBN 978-0-7884-1872-3.
  18. ↑ Mortimer, Ian (2007). The Fears of Henry IV: The Life of England's Self-Made King (angol nyelven). London: Jonathan Cape. ISBN 978-0-224-07300-4.
  19. ↑ Otway-Ruthven, A. J. (1993). A History of Medieval Ireland (angol nyelven). New York: Barnes and Noble.
  20. ↑ "Lady Margaret de Holand". ThePeerage.com. Hozzáférés: 2026. január 13.
  21. ↑ "Thomas de Holand, 2nd/5th Earl of Kent". ThePeerage.com. Hozzáférés: 2026. január 13.
  22. ↑ Orme, Nicholas (2001). Medieval Children (angol nyelven). Yale University Press.
  23. ↑ Harriss, G. L. (2010). "Thomas, duke of Clarence (1387–1421)". Oxford Dictionary of National Biography (angol nyelven). Oxford University Press. doi:10.1093/ref:odnb/27198.
  24. ↑ "John Stewart, 3rd Earl of Buchan". ThePeerage.com. Hozzáférés: 2026. január 13.
  25. ↑ Wagner, J. (2006). Encyclopedia of the Hundred Years War (angol nyelven). Westport: Greenwood Press. ISBN 978-0-313-32736-0.

Fordítás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Duke of Clarence című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Lionel of Antwerp, Duke of Clarence című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Thomas of Lancaster, Duke of Clarence című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Clarence_hercege&oldid=29352489”