Csiglen
| Csiglen (Ciglean) | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szilágy |
| Község | Karika |
| Rang | falu |
| Községközpont | Karika |
| Irányítószám | 457094 |
| SIRUTA-kód | 140725 |
| Népesség | |
| Népesség | 158 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | - |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 311 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
Csiglen falu Romániában, Szilágy megyében.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Szilágy vármegyében, Zsibótól délre fekvő település.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Csiglen nevét az oklevelek 1545-ben említették először Cheglyen néven, 1559-ben Csiglen, 1564-ben Cieglen-néven fordult elő.
1545-ben Kusalyi Jakcs Mihály-t iktatták be Csiglen birtokába. A falu ekkor Hadad várának tartozéka volt.
1564-ben Sulyok György volt a település földesura.
1570-ben Miksa császártól Jakcsi Boldizsár és Kusalyi Jakcs Mihály kapta új adományként.
1582-ben Kusalyi Jakcs Boldizsár utódnélküli halála miatt István lengyel király Wesselényi Ferencnek adta érdemei jutalmául Hadad vára többi tartozékával együtt.
1690-ben Wesselényi Pál itteni birtokát elzálogosította Szűcs Bálint és neje Varga Erzsébet zilahi lakosoknak.
A falu lakosságának a fő foglalkozása a mészégetés volt, s az volt még az 1900-as évek elején is.
Csiglennek 1750-ben tartott összeírás szerint 140 görögkatolikus lakosa volt.
1890-ben 354 lakosa volt a településnek, melyből magyar 2, német 1, oláh 351 fő. Római katolikus 2, görögkatolikus 349, református 1, izraelita 2 fő volt. A település házainak száma: 70.
Csiglen a trianoni békeszerződés előtt Szilágy vármegye zsibói járásához tartozott.
Nevezetességek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Hivatkozások
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája III.: Szilágy vármegye községeinek története (A-K). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 234–236. o. Online elérés

