Han Jü
| Han Jü | |
 | |
| Han Jü () portréja. | |
| Született | 768. Nanjang () (a mai Honan () tartomány, Kína) |
| Elhunyt | 824. Csang'an (), (a mai Hszi'an (), Senhszi () tartomány, Kína) |
| Állampolgársága | Tang-dinasztia |
| Nemzetisége | kínai |
| Gyermekei |
|
| Szülei | Han Zhongqing |
| Foglalkozása | |
| Sírhelye | Heyang[1] |
| Írói pályafutása | |
| Jellemző műfajok | költészet, esszé |
| Alkotói évei | Tang-kor |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Han Jü témájú médiaállományokat. | |
| Konfucianizmus |
|---|
 |
| Kínai filozófia |
| A konfuciánus kánon |
| Konfuciánus filozófusok |
| Neokonfucianizmus |
| Kapcsolódó fogalmak |
Han Jü (pinjin, hangsúlyjelekkel: Hán Yù; hagyományos kínai: 韓愈; egyszerűsített kínai 韩愈; további névváltozatok: Han Tuj-cse () 韓退之 / 韩退之, Han Csang-li () 韓昌黎 / 韩昌黎, halotti név: Han Ven-kung () 韓文公 / 韩文公) (Nanjang (), Honan () tartomány, 768. - Csang'an (), 824.) a Tang-dinasztia korának kiemelkedő költője, írója, filozófusa.
Élete és munkássága
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Művelt családból származott, de apja az ő kétéves korában meghalt, bátyja nevelte fel. Gyorsan megtanult írni és olvasni, nagy tehetséggel tanulmányozta Konfuciusz munkáit. Családja hamarosan a fővárosba költözött, de aztán száműzték őket, mivel bátyja egy akkoriban megbukott miniszter követői közé tartozott. Han Jü () 792-ben, négy kísérlet után tette le sikeresen a császári vizsgát. Ezután katonai kormányzói állásokat kapott vidéken, majd 802-ben fővárosi álláshoz jutott, de hamarosan udvari intrikák vesztese lett és száműzték. Ekkoriban egy nagy visszhangot kiváltó emlékiratban emelte fel szavát az országban terjedő buddhista befolyás miatt. Később visszatérhetett a császárvárosba és megbecsült tisztviselőként hunyt el.
A Tang-kori próza egyik legnagyobb mesterének tekintik. Szponzorként is támogatta a kor sok más irodalmárát, köztük Li Ho ()t, Meng Csiao ()t.
Filozófiai munkásságában keményen védelmezte a konfucianizmus elveit az akkoriban az udvarban is népszerű buddhizmussal és a taoizmussal szemben. A neokonfucianizmus előfutáraként filozófiai rendszert is kidolgozott a konfucianizmus megújítására. Politikailag konzervatív volt, az emberek egyenlőtlenségét vallotta, osztályozta őket képességeik és jellemük szerint.
Puritanizmusa irodalmi stílusában is érvényesült: régies, de egyszerű, közérthető nyelven, lényegre törően írt. Példaképe Sze-ma Csien (), a történetíró volt.
Mintegy háromszáz verse maradt fenn, ezek kivívták kora és az utókor csodálatát. mindmáig mint a Tang-kor egyik legnagyobb költőjét tartják számon. Tájleíró költeményeiben a szokatlant, a különöset kereste. Idős korában írott verseiben Tao Jüan-ming, Tu Fu hagyományait követve közvetlenül politizált.
Magyarul
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Esszék, értekezések
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Beadvány a császárhoz Buddha ereklyéje ügyében (részlet). In Csongor Barnabás: Kína vallásai. Budapest, Körösi Csoma Társaság 1989. 34-37. o.[2]
- Levél a krokodilnak. In Csongor Barnabás: Kína vallásai. Budapest, Körösi Csoma Társaság 1989. 37-40. o.[2]
- Az útról. Fordította: Polonyi Péter: Han Jü és a kínai reneszánsz kezdete. 133-145. o.
- A professzorhoz. Fordította: Polonyi Péter: Han Jü és a kínai reneszánsz kezdete. 174-177. o.
- Az előrehaladásról a tudományokban. Polonyi Péter: Han Jü és a kínai reneszánsz kezdete. 177-183. o.
- Az unikornisról. Fordította: Tokaji Zsolt[2]
- Az oktatókról. Fordította: Tokaji Zsolt[2]
Versek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Hegyi kövek. Weöres Sándor műfordításában. In. KKK 1967, II. kötet, 207. o.[2]
- Kődobok Weöres Sándor műfordításában.[2]
- Őszi vers. Faludy György műfordításában.[2]
- Tavaszi vágyak Ágner Lajos műfordításában.[2]
- Este Képes Géza műfordításában.[2]
- Éji dal Képes Géza műfordításában.[2]
Megjegyzések
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Hivatkozások
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Világirodalmi lexikon IV. (Grog–Ilv). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1975. 194–195. o.
- ↑ Barnstone 1986: Barnstone, Tony and Chou Ping (ed.) (2005). The Anchor Book of Chinese Poetry, Random House, New York.
- ↑ Birch 1965: Birch, Cyril (ed.) (1965). Anthology of Chinese Literature. Grove Press, Inc., New York.
- ↑ Giles 1973: Giles, Herbert G. (1973). A History of Chinese Literature. Charles E. Tuttle Company, Inc. Rutland, Vermont.
- ↑ KKK 1967: Klasszikus kínai költők I-II. Ford. András László et al. Vál., szerk. és életrajzi jegyzetekkel ellátta Csongor Barnabás (IV-VI. rész) és Tőkei Ferenc (I-III. rész). Az előszót és a jegyzeteket írta Csongor Barnabás. Budapest, Európa Könyvkiadó, 1967.
- ↑ Konrad 1977: Konrad, N. I. (1977). Han Jü és a kínai reneszánsz kezdete. Polonyi Péter fordításában. In A történelem értelméről. Magvető Kiadó, Budapest 1977. Gyorsuló idő. 129-188. o. ISBN 963 270 578 5
- ↑ Hartman 1986: Hartman, Charles. (1986). Han Yu and the T'ang Search for Unity. Princeton University Press, New Jersey.
- ↑ Owen 1996: Owen, Stephen (ed.) (1996). An Anthology of Chinese Literature. W. W. Norton & Company, Inc., New York.
