Homonnarokitó
| Homonnarokító (Rokytov pri Humennom) | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Kerület | Eperjesi |
| Járás | Homonnai |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1379 |
| Polgármester | Jozef Drobňák |
| Irányítószám | 067 13 |
| Körzethívószám | 057 |
| Forgalmi rendszám | HE |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 283 fő (2025. dec. 31.)[1] |
| Népsűrűség | 12 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 231 m |
| Terület | 25,68 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
![]() | |
| Homonnarokító weboldala | |
![]() | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Homonnarokító témájú médiaállományokat. | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Homonnarokitó (szlovákul: Rokytov pri Humennom, ukránul: Rokityiv kolo Humennoho) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Homonnai járásában. Homonnarokitó és Izbugyarokitó egyesülésével jött létre.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Homonnától 22 km-re északra, a Laborctól keletre fekszik.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A régészeti leletek tanúsága szerint a község területe már a késői kőkorszakban lakott volt.
A mai települést 1379-ben egy birtokvita kapcsán említik először.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „ROKITO. Homonna Rokito. Orosz falu Zempl. Várm. földes Ura Szirmay Uraság, lakosai ó hitüek, határja 2 nyomásbéli; Izbugya Rokitótól egy árok választya-el, földgye közép termékenységű.”[2]
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Rokitó, (Homonna), orosz falu, Zemplén vmegyében, Papina fil., 350 g. kath. lak. Ut. p. Homonna.”[3]
Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Homonnarokitó, ruthén kisközség a Viravka völgyében, 74 házzal és 398 gör. kath. vallású lakossal. Postája, távírója és vasúti állomása Koskócz. A XVI. század óta a homonnai uradalomhoz tartozott és a Drugethek voltak az urai. Később aztán az Almásyaké lett, majd a báró Luzsénszkyaké, most pedig a késmárki takarékpénztárnak van itt nagyobb birtoka. Gör. kath. temploma a XVIII. század elején épült. Az egyház birtokában 1714-ből való ezüst-kehely és szentséghordó szelencze van, melyet Rokitóy Jakab ajándékozott az egyháznak.”[4]
1920 előtt Zemplén vármegye Homonnai járásához tartozott.
Homonnarokitót és Izbugyarokitót 1970-ben egyesítették.
Népessége
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Év: | 1995. | 2005. | 2015. | 2025. |
|---|---|---|---|---|
| Lakosság | 351 | 295 | 295 | 283 |
| Különbség | -15,95 % | +0 % | -4,06 % |
| Év | 2024. | 2025. |
|---|---|---|
| Lakosság | 287 | 283 |
| Eltérés | -1,39 % |
1910-ben 426, túlnyomórészt ruszin lakosa volt.
2001-ben 339 lakosából 250 szlovák, 50 ruszin és 30 ukrán volt.
2011-ben 307 lakosából 180 szlovák és 106 ruszin.
Lásd még
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Population of Slovakia by gender – municipalities (annually), 2026. március 31., 2026. április 1.
- ↑ "Vályi András: Magyar országnak leírása | Országleírások | Kézikönyvtár". www.arcanum.hu. 2018. június 12. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2019. március 27.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség
- 1 2 "Počet obyvateľov podľa pohlavia - obce (ročne) [om7101rr_obce=AREAS_SK]". Statistical Office of the Slovak Republic. 2026. március 31. Hozzáférés: 2026. március 31.

