Ugrás a tartalomhoz

Intel i860

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Intel i860
Intel i860 mikroprocesszor (50 MHz-es XP kiadás)
Intel i860 mikroprocesszor (50 MHz-es XP kiadás)

Gyártás1989-től az 1990-es évek közepéig
TervezőIntel
GyártóIntel
Max CPU órajel25 MHz – 50 MHz
UtasításkészletReduced Instruction Set Computing
ArchitektúraRISC
Magok száma1
A Wikimédia Commons tartalmaz Intel i860 témájú médiaállományokat.

Az Intel i860 – más jelöléssel 80860 – az Intel egyik RISC típusú mikroprocesszora. 1989-ben bocsátották ki. Az i860 volt az Intel második kísérlete egy teljesen új, magasan fejlett utasításkészlet implementálására a 80-as években megbukott Intel i432 processzor után. Megjelenését jelentős harsonaszó kísérte, ami kissé elhomályosította a korábban megjelent Intel i960 processzort, mely sikeres volt a beágyazott rendszerek és mikrovezérlők felhasználási körében, és amelyet sokan jobb kialakításnak tartottak. Az i860-as üzletileg nem volt sikeres, ezért fejlesztését és gyártását az 1990-es évek közepén leállították.

Andy Grove szerint az i860-as üzleti sikertelenségét a cég túlságosan elaprózott tevékenysége okozta:

Most volt két nagyon erős csipünk, melyeket majdnem egyidőben mutattunk be: a 486, amely erősen a CISC technológiára támaszkodik és kompatibilis az összes PC szoftverrel, és az i860, amely a RISC technológián alapul, nagyon gyors, de semmivel sem kompatibilis. Nem tudtuk, hogy mit csináljunk, így mindkettőt bemutattuk, a piacra bízva a választást. ... a bizonytalankodásunk miatt az ügyfeleink is gondolkodóba estek, hogy vajon melyiket is támogatjuk, a 486-ot vagy az i860-at?

Az i860 számos, a maga idejében egyedülálló jellemzőt egyesített,[2] nevezetesen a nagyon hosszú utasításszó ill. VLIW architektúra alkalmazását és a nagysebességű lebegőpontos műveletek hatékony támogatását. A kialakítás fő részeit a 32 bites ALU „mag” és a 64 bites FPU alkotja, ez utóbbi maga is három részből áll: egy összeadó, egy szorzó és egy grafikus processzor egység kombinációja. A rendszerben külön futószalagok szolgálnak az ALU, a lebegőpontos összeadó és a szorzóegység utasításainak végrehajtására, így a processzor egy órajel alatt akár három utasítás végrehajtására képes – pontosabban egy egészértékű utasítás és egy lebegőpontos szorzó-összeadó utasítás végrehajtására egy órajelciklus alatt.

Az összes sín legalább 64 bit széles; a belső memória és a gyorsítótár közötti sín pl. 128 bit szélességű. Az ALU 32, az FPU szintén 32 regisztert tartalmaz, azonban az FPU a saját regiszterkészletét tizenhat 64 bites regiszterként használja. Az ALU számára egyszerre két utasítás hívódik le, a külső sín teljes kihasználása érdekében. Az IEEE[2] és az Intel egyaránt „i860 64-Bit Microprocessor”, „i860 64 bites mikroprocesszor” elnevezéssel emlegeti.

Az Intel i860 utasításai[3] által kezelt adatformátumok 8 bitestől 128 bitesig terjednek.

A grafikai egység a maga korában egyedülálló volt. Ez alapvetően egy 64 bites egészértékű (integer) egység, mely a FPU regisztereit nyolc 128 bites regiszterként kezeli. Utasításkészletében az alap 64 bites egész aritmetikai utasítások mellett számos SIMD-szerű utasítással is rendelkezik. Az i860-asnál szerzett tapasztalatok nagy hatással voltak az MMX utasításkészlet funkcionalitásának kialakítására, mely először az Intel Pentium processzoraiban jelent meg.

Az i860-as egy szokatlan jellemzője, hogy a funkcionális egységek sínjei programból elérhetőek, mely rendkívüli körültekintést és óvatosságot követelt meg a fordítóprogramoktól a tárgykód utasításainak sorbaállításakor, a sínek folyamatos kitöltése érdekében. A tradicionális architektúrákban ezeket a feladatokat futási időben maga a CPU-ban lévő ütemező végzi, de az ilyen rendszerek komplexitása korlátozta széles körű elterjedésüket a korai RISC tervekben (a RISC paradigma egyébként is nagyobb hangsúlyt helyez a fordítóprogramokra az utasítássorozat optimális kialakításában). Az i860 tervezésekor ezt a feladatot megkísérelték teljes egészében kivenni a csipből és a fordítóprogramra hárítani. Ezáltal az i860 funkcionális egységei nagyobb területet kaphattak, ami növelte a teljesítményt.

Az architektúra jellemzőiből következően az i860-as rendkívül nagy sebességgel hajtott végre bizonyos grafikai és lebegőpontos algoritmusokat, az általános alkalmazásokban azonban a teljesítménye gyengébb volt, amellett rendkívül nehéz volt hatékonyan programozni (ld. alább).

Teljesítmény (-problémák)

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Papíron az egycsipes megoldás teljesítménye nagyon hatékonynak / lenyűgözőnek tűnt, a gyakorlatban azonban minden volt, csak nem ez. Az egyik a maga idejében valószínűleg fel nem ismert probléma volt, hogy a futásidejű kód-útvonalakat igen nehéz volt megjósolni/előrejelezni, ami rendkívül megnehezíti az utasítások helyes sorrendjének előállítását fordítási időben (a program lefordításakor). Például, egy két számot összeadó utasítás futása jelentősen több időt vesz igénybe, ha az adatok nincsenek a gyorsítótárban, a programozónak azonban nincs módja megtudni, hogy ott vannak-e vagy sem. Rossz döntés esetén az egész utasítás-futószalag megakad és várakozik az adatokra. Az i860-as teljes kialakítása arra a feltételezésre alapult, hogy a fordítóprogram hatékonyan képes ellátni a fenti feladatot, ami a gyakorlatban majdnem lehetetlennek bizonyult.

A processzor XP verzióinak elméleti csúcsteljesítménye 60-80 MFLOPS körül lehetett, mind az egyszeres pontosságú, mind a duplapontos műveleteknél,[4] a kézileg kódolt assemblerekkel legfeljebb 40 MFLOPS teljesítmény volt elérhető, és a legtöbb fordítóprogramnak nehézséget okozott még a 10 MFLOPS sebesség elérése is.

Egy másik komoly probléma volt a kontextusváltás (context switch) gyors kezelését szolgáló bármilyen megoldás hiánya. Az i860-asnak több futószalagja is van (az ALU és az FPU számára), egy megszakításnak ezeket gyorsan ki kell üríteni majd újra feltölteni. Ez a legjobb esetben 62 órajelciklust igényelt, és 2000 órajelciklust a legrosszabb esetben. Ez utóbbi 40 MHz-es órajel esetén már a másodperc 1/20000-ed része (50 mikromásodperc), ami az örökkévalósággal egyenlő a mikroprocesszoroknál. Ez a tulajdonság gyakorlatilag kizárta az i860-at az általános célú CPU-k köréből.

Változatok és alkalmazásuk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Három i860 XP-50 CPU egy áramköri lapon az Intel Paragon XP/S szuperszámítógépéből.
Az Intel i860 XR

A processzor két változatban készült, az XR jelű alapverzió (kódneve N10), és az XP (kódneve N11). Az XP nagyobb gyorsítótárakat kapott, emellett egy második szintű gyorsítótárat, gyorsabb síneket és hardveres buszfigyelés-támogatással is ellátták, ami a gyorsítótár-konzisztencia fenntartására szolgál a párhuzamos számítástechnikai rendszerekben. Az XR 25-től 40 MHz-ig terjedő órajeleken működik, később egy kicsinyítés (1 mikrométerről 0,8 mikrométerre) az XP esetén alkalmazott folyamatban 40 és 50 MHz-re növelte az XR órajelét is. Mindkét típus ugyanazt az utasításkészletet tartalmazza.

Eleinte az i860-ast csak néhány nagyon nagy gépben alkalmazták, mint pl. az Intel iPSC/860 a Los Alamos National Laboratory-ban. A fordítóprogramok fejlődésével az i860 teljesítménye is nőtt, de ekkorra a legtöbb más RISC kialakítás teljesítménye meghaladta az i860-ét.

Az Intel egy ideig tesztelte az i860 életképességét munkaállomások CPU-ja szerepében, amivel a MIPS-architektúra és más gyártók csipjeivel versengett volna. A Microsoft a később Windows NT-vé vált rendszerének fejlesztését egy „házi” ill. cégen belüli fejlesztésű i860XR-alapú Dazzle kódnevű munkaállomáson folytatta, az NT rendszert csak később portolta MIPS (Microsoft Jazz), Intel 386 és más processzorokra. Az NT jelölés eredetileg az angol „N-Ten”, azaz az i860 XR processzor N10 kódnevének rövidítését jelentette.[5]

Az i860-as bizonyos szerephez jutott még a munkaállomások világában, mint grafikus gyorsítóeszköz. Felhasználta például a NeXTdimension munkaállomás, melyben a processzor egy csökkentett Mach kernel alatt futtatta a teljes PostScript szoftverkészletet. A tervezet PostScript része azonban sohasem készült el teljesen, végül mindössze színes pixelek mozgatására volt képes. Ebben a szerepben az i860-as design határozottan jobban teljesített, mivel a programmagot a gyorsítótárba lehetett tölteni és ezáltal teljes egészében „megjósolhatóvá” vált a végrehajtás, ami lehetővé tette a fordítóprogramoknak a helyes utasítássorrend felállítását. A Truevision készített egy i860-alapú gyorsítókártyát, melyet a Targa és Vista framebuffer kártyáikban kívántak felhasználni. A Pixar elkészítette a RenderMan egy speciális verzióját ezekre a kártyákra, mely ezáltal négyszer gyorsabban futott, mint egy 386-os gazdagépen. Egy másik példa a SGI RealityEngine, melyben több i860XP processzort tartalmazott a geometriai feldolgozórendszerében. Ez a fajta felhasználás is szép lassan megszűnt, ahogy egyre több általános célú CPU érte utol és haladta meg az i860-as teljesítményét, és az Intel egyre nagyobb hangsúlyt helyezett a Pentium processzorai és az általános célú számítástechnika fejlesztésére.

A Mercury Computer Systems i860-ast alkalmazott saját multicomputer gépében. Ebben 2-től 360-ig terjedő számú számítási csomópont (node) helyezkedhet el egy vastag fa struktúrát alkalmazó kapcsolóáramkörben, minden egyes csomópont rendelkezik helyi (lokális) memóriával, amely más csomópontokhoz is leképezhető. Ebben a heterogén rendszerben a csomópontok lehetnek i860-as vagy PowerPC processzorok, vagy három összekapcsolt SHARC DSP is alkothat egy csomópontot. Az i860 assembly nyelven írt jelfeldolgozó funkciókat tartalmazó könyvtára jó teljesítményt mutatott. A hardver maximum 360 csomópontja 9U rack egységet foglal, ezáltal mobil alkalmazásokban használható, pl. alkalmas volt fedélzeti radarfeldolgozásra.

Az 1990-es évek elején a Stratus Technologies készített i860-alapú szervereket, ez volt az XA/R sorozat; ezek a gépek a cég saját Stratus VOS operációs rendszerét futtatták.[6]

Az 1990-es évek végén az Intel ARM-alapú tervekkel váltotta fel az összes RISC fejlesztési vonalat, ez az XScale terméksorozat. Kisebb zavart okozott a 860-as szám újrahasznosítása, amelyet az Intel a Xeon processzorok alaplapi vezérlő csipkészleteinek jelölésére kezdett később használni.

  1. ↑ "Intel's 486 CPU turns 15" (angol nyelven). Geek.com. 2004-06-03. 2013-10-02 dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2013. {{cite web}}: Check date values in: |accessdate= (súgó)
  2. 1 2 Les Kohn, Neal Margulis (1989). "Introducing the Intel i860 64-Bit Microprocessor". IEEE Micro. 9 (4): 15–30. doi:10.1109/40.31485. Hozzáférés: 2013. szeptember 28. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó); Unknown parameter |quotes= ignored (súgó)
  3. ↑ "i860 64-Bit Microprocessor -- An original specification THE ADVANCE INFORMATION 1989" (jpeg) (angol nyelven). Smithsonian Institution. 2008-06-01. Hozzáférés: 2013. {{cite web}}: Check date values in: |accessdate= (súgó)
  4. ↑ Oleg Yu. Repin, Alexei S. Pylkin (2000). "Intel i860 : 64-Bit Microprocessor" (angol nyelven). sscc.ru, ICMMG. 2009. június 23. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2013. szeptember 27.
  5. ↑ Thurrott, Paul (2003. január 24.). "Windows Server 2003: The Road To Gold". Win super site. 2011. július 20. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2013. szeptember 2.
  6. ↑ Paul Green (2013. június 3.). "Stratus Machine History" (angol nyelven). Stratus. 2006. március 28. dátummal az eredeti (txt) címről archiválva. Hozzáférés: 2013. szeptember 29.

Ez a szócikk részben vagy egészben az Intel i860 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Commons:Category:i860
A Wikimédia Commons tartalmaz i860 témájú médiaállományokat.