Jang Hsziung
| Jang Hsziung () | |
 | |
| Jang Hsziung () portréja | |
| Született | i. e. 53. A Su () (蜀) tartománybeli (a mai Szecsuan () tartomány) Pi (郫) körzet |
| Elhunyt | i. sz. 18. |
| Állampolgársága |
|
| Foglalkozása |
|
| Írói pályafutása | |
| Jellemző műfajok | költészet, filozófia |
| Fontosabb művei |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jang Hsziung () témájú médiaállományokat. | |
| Átírási segédlet | |
| Jang Hsziung | |
| Kínai átírás | |
| Hagyományos kínai | 揚雄 |
| Egyszerűsített kínai | 扬雄 |
| Mandarin pinjin | Yáng Xióng |
| Wade–Giles | Yang2 Hsiung2 |
Jang Hsziung () kínai tudós, költő, filozófus a Han-dinasztia idején.
Élete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Jang Hsziung () terjedelmes életrajza a Han-dinasztia hivatalos történeti művében, a Han su ()ban olvasható.[1] Ezek szerint nagymúltú, neves hivatalnok-családból származott, azonban a család Jang Hsziung () születésnek idején már olyannyira elszegényedett, hogy az ő közvetlen felmenői már csak parasztok voltak. Viszonylag későn, harminckilenc éves korában, i. e. 13-ban költözött a fővárosba, Csang'an ()ba, ahol kezdetben Vang Jin () (? – i. e. 15; 王音) hadügyminiszter titkára, majd később udvari ember (csung-lang ()) lett. Aj () (哀) császár (uralk. i. e. 27–1) szolgálatában azonban nem igen tud elvárásai szerint érvényesülni, így inkább az egyre nagyobb hatalmat szerző Vang Mang () felé fordul. Jól lehet, Vang Mang () a polgárháború zűrzavarát kihasználva, i. sz. 9-ben megdönti a Han-házat, és Hszia () néven megalapítja saját dinasztiáját, önmagát császárnak titulálva, Jang Hsziung () állítólag ekkor már nem kereste a kegyeit. Fia nem született, az életrajza pedig családjáról nem tartalmaz részleteket. I. sz. 18-ban bekövetkezett haláláig szerény körülmények között élt.[2]
Munkássága
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Egyik legfontosabb műve a Fang-jen () (《方言》), amely a kínai dialektológia első műve, és amelyet huszonhét év alatt készített el. Filozófiai munkássága két fennmaradt művéből ismerhető meg. Az egyik a Változások könyve mintájára, i. e. 6. és i. e. 1. között íródott Taj-hszüan csing () (《太玄經》; szó szerint: „A nagy titok klasszikusa”), a másik pedig a Beszélgetések és mondások mintájára összeállított Fa jen () (《法言》; szó szerint: „Példamutató mondások”). Az utóbbiról azt tartják, hogy keletkezése azon beszélgetéseknek köszönhető, melyek során a tanítványai gyakorta kérdezgették Jang Hsziung ()ot a Konfuciusz és Sze-ma Csien () szavai közötti eltérésekről. A mester válaszaiból született végül a mű, i. sz. 4-ben.[3]
Jang Hsziung () a „régi szövegek iskolája” néven ismert filológiai, filozófiai irányzat kiemelkedő alakja. Mindemellett költőként is számon tartják, különösen a fu-költészetben jeleskedett.
Hivatkozások
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Megjegyzések
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Lásd az eredeti szövegben: "Han shu" (kínai nyelven). Chinese Text Project. Hozzáférés: 2015. január 14.
- ↑ Tőkei 1986. 148. o.
- ↑ Tőkei 1986. 148. o.
Irodalom
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Tőkei Ferenc 1986: Kínai filozófia. Ókor. 3. kötet. Válogatta, fordította, a bevezetést és a jegyzeteket írta: Tőkei Ferenc. Akadémia Kiadó. Budapest, 1986. (Harmadik, változatlan kiadás) ISBN 963 05 4296 X
