Ugrás a tartalomhoz

Magnézium

Hivatkozások szerkesztése
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
12 nátrium ← magnézium → alumínium
Be
↑
Mg
↓
Ca
   
               
               
                                   
                                   
                                                               
                                                               
   
[Ne] 3s2
12
Mg
Általános
Név, vegyjel, rendszám magnézium, Mg, 12
Latin megnevezésmagnesium
Elemi sorozatalkáliföldfémek
Csoport, periódus, mező 2, 3, s
Megjelenésezüstfehér
Atomtömeg24,304–24,307 g/mol[1]
Elektronszerkezet[Ne] 3s2
Elektronok héjanként2, 8, 2
Fizikai tulajdonságok
Halmazállapotszilárd
Sűrűség (szobahőm.)1,738 g/cm³
Sűrűség (folyadék) az o.p.-on1,584 g/cm³
Olvadáspont923 K
(650 °C, 1202 °F)
Forráspont1363 K
(1090 °C, 1994 °F)
Olvadáshő8,48 kJ/mol
Párolgáshő 128 kJ/mol
Moláris hőkapacitás(25 °C) 24,869 J/(mol·K)
Gőznyomás
P/Pa1101001 k10 k100 k
T/K70177386197111321361
Atomi tulajdonságok
Kristályszerkezethexagonális
Oxidációs szám2
(erősen bázikus oxid)
Elektronegativitás1,31 (Pauling-skála)
Ionizációs energia 1.: 737,7 kJ/mol
2.: 1450,7 kJ/mol
3.: 7732,7 kJ/mol
Atomsugár150 pm
Atomsugár (számított)145 pm
Kovalens sugár130 pm
Van der Waals-sugár173 pm
Egyebek
Mágnességparamágneses
Fajlagos ellenállás(20 °C) 43,9 nΩ·m
Hővezetési tényező(300 K) 156 W/(m·K)
Hőtágulási együttható(25 °C) 24,8 µm/(m·K)
Hangsebesség (vékony rúd)(20 °C) 4940 m/s
Young-modulus45 GPa
Nyírási modulus17 GPa
Kompressziós modulus45 GPa
Poisson-tényező0,29
Mohs-keménység2,5
Brinell-keménység260 HB
CAS-szám7439-95-4
Fontosabb izotópok
Fő cikk: A magnézium izotópjai
izotóp természetes előfordulás felezési idő bomlás
mód energia (MeV) termék
24Mg 78,99% Mg stabil 12 neutronnal
25Mg 10% Mg stabil 13 neutronnal
26Mg 11,01% Mg stabil 14 neutronnal
Hivatkozások

A magnézium (nyelvújításkori magyar nevén: kesreny[2]) a periódusos rendszer II. főcsoportjába, az alkáliföldfémek közé tartozó kémiai elem. Vegyjele Mg, rendszáma 12. Kis sűrűségű, alacsony olvadáspontú, ezüstfehér színű fém. A földkéreg hetedik leggyakoribb eleme[3], a Föld teljes tömegére nézve pedig a negyedik leggyakoribb elem (az oxigén, vas és szilícium után), viszont a többi alkáliföldfémhez hasonlóan nagy reakciókészséggel rendelkezik és ebből adódóan a természetben nem fordul elő elemi állapotban, hanem csak vegyületei formájában, amelyekben +2-es oxidációs számmal található meg. Fontos ásványai többek között a dolomit, a magnezit és a talkum, és emellett a tengervízben is jelentős mennyiségben fordul elő, ahol a harmadik legnagyobb mennyiségben oldott elem a nátrium és a klór után.

Levegővel készségesen reagál a felületén egy passzív magnézium-oxid réteget kialakítva, amely megakadályozza a fém további korrózióját. A fémmagnézium levegőn meggyújtva vakító fehér lánggal ég, égése során magnézium-oxid és magnézium-nitrid keletkezik.[4] A magnéziumot nagy mennyiségben (2022-ben körülbelül egymillió tonna/év mennyiségben[5]) állítják elő tipikusan sóolvadékának elektrolízisével vagy szilikotermiás redukció útján. A magnézium sűrűsége 1,7 g/cm3, amely az alumíniuménak mindössze kétharmada, ezért kifejezetten alkalmas szerkezeti anyagként olyan felhasználásoknál ahol a kis súly létfontosságú, például repülőgépek esetén.

A magnézium a tizenegyedik leggyakoribb elem az emberi testben, amelyen belül minden sejt számára létfontosságú és körülbelül 300 enzim alkotóeleme. Biológiai jelentősége a növények számára is hatalmas, ugyanis a fotoszintézist lehetővé tevő klorofill molekula komplex kötésű magnéziumot tartalmaz.

Története

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Antoine Bussy elsőként állított elő elemi magnéziumot tiszta formában

A magnézium elnevezése görög eredetű, és a magnész törzshöz kapcsolódó helynevekből származik: egyes források szerint a Thesszáliában fekvő Magnésziáról (mai nevén Magníszia),[6] más források szerint a Kis-ázsiai Magnesia ad Siplyum (mai nevén Manisa) településről kapta a nevét.[7] Hasonló eredetű a magnetit (mágnesvasérc) és a mangán elnevezése, amelyek szintén erről a területről származnak, és szükséges volt egy külön elnevezés a megkülönböztetéshez.

A magnézium-vegyületei már jóval az elem felfedezése előtt ismertek és használtak voltak. A magnézium-karbonát Magnesia alba, a magnézium-oxid pedig Magnesia néven volt imert. A magyar nyelven a magnézia szó a karbonátot jelölte, míg az oxidra égetett magnézia néven hivatkoztak.

Egy farmer 1618-ban Anglia Epsom városában kútvizet adott a teheneinek, de azok nem itták meg a keserű íze miatt. A farmer viszont felfedezte, hogy a víz segít a horzsolások, kiütések gyógyulásában. Az epsomi víz elpárologtatásával nyerték az Epsom-sót, amely híre gyorsan elterjedt.[8] Később felfedezték, hogy a só hidratált magnézium-szulfátot, keserűsót (MgSO4·7H2O) tartalmaz.[9]

A skót Joseph Black volt az első, aki megállapította, hogy a magnézium egy kémiai elem. 1755-ben, a De humore acido a cibis orto et Magnesia alba című munkájában tárgyalta a különbséget a mész (kalcium-karbonát) és a magnesia alba között, amelyet korábban gyakran kevertek. Megállapította, hogy a magnesia alba egy addig nem ismert elem karbonátja. Blacket emiatt a magnézium felfedezőjeként tartják számon, noha elemi magnéziumot nem tudott előállítani. Sir Humphry Davy volt az első, aki izolálta az elemi magnéziumot: 1808-ban magnézia és higany-oxid keverékéből elektrolízissel sikerült magnéziumot előállítania, a higany katód használata miatt viszont nem tiszta, hanem amalgám formában kapta.[10] Davy javaslata az új elem nevével kapcsolatban magnium volt, ma már a magnézium elnevezést használjuk. Tiszta formában 1828-ben Antoine Alexandre Brutus Bussy, francia kémikus állította elő száraz magnézium-klorid káliummal való hevítésével.[11] 1833-ban Michael Faraday volt az első, aki magnézium-klorid olvadékából elektrolízis útján állított elő elemi magnéziumot. Faraday kísérleteire alapozva Robert Wilhelm Bunsen német kémikus 1852-ben fejlesztett ki egy olyan elektrolizáló cellát, amely segítségével nagy mennyiségben lehet magnéziumot előállítani magnézium-klorid olvadékából. A magnézium ipari előállítása a mai napig részben ezen a módszeren alapul.[12]

A magnézium ipari gyártása 1857-ben kezdődött Franciaországban az úgynevezett Deville-Caron eljárás révén, amely során vízmentes magnézium-kloridot kalcium-fluoriddal keverve fém nátrium segítségével redukálták. Angliában a Johnson Matthey vállalat hasonló eljárással kezdte a magnéziumgyártást, de a gyártási nehézségek miatt ezek a kezdeti vállalkozások nem működtek gazdaságosan. Németországban a Bunsen-cella módosításával 1886-ban kezdődött meg a fém kísérleti gyártása, majd 1909-től az ipari léptékű termelése. Az Egyesült Államokban a General Electric kezdte meg a magnéziumtermelést 1914-ben a New York állambeli Schenectadyben. A magnézium termelése fokozatosan nőtt, majd a második világháború idején hirtelen megsokszorozódott, mivel a fémre szükség volt a gyújtóbombák gyártásához. 1941 és 1943 között az Egyesült Államok kormánya 13 magnéziumüzemet irányított, amelyeket a háború után nemsokkal bezárták, vagy privatizálták.[12]

Tulajdonságai

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elektronszerkezet

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A magnézium elektronkonfigurációja

A semleges magnéziumatom 12 elektronnal rendelkezik, elektronszerkezete 1s22s22p63s2: az első és a második eletronhéja teljesen lezárt, a harmadik héjon pedig két elektron ellentétes spinnel egy s-alhéjat tölt fel. Nemesgázszerkezetet két elektron leadásával érheti el, ezért vegyületeiben +2-es oxidációs számmal fordul elő. Az elektronszerkezet hatása tükröződik az ionizációs energiák értékében: a magnézium első ionizációs energiája 738 kJ/mol, a második pedig 1450 kJ/mol - a növekedés azzal magyarázható, hogy az elektront pozitív töltésű ionról kell leszakítani. A harmadik ionizációs energia jelentősen nagyobb az első kettőnél, 7730 kJ/mol, mivel a harmadik elektront a nagyon stabil neonhoz hasonló elektronszerkezetű Mg2+-ionról kell leszakítani.

A magnézium kovalens atomsugara 150 pm[13] , amellyel a periódusban előtte lévő nátrium és az utána lévő alumínium között helyezkedik el méretben.

Kristályszerkezet

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A magnézium elemi cellája. A rácsállandók: a = 3,209 Å és c = 5,211 Å

A magnézium standard körülmények között szoros illeszkedésű hexagonális rácsban kristályosodik. Más kristályrendszerekkel összevetve - például a vasra jellemző tércentrált köbös ráccsal, vagy az alumíniumra jellemző lapcentrált köbös ráccsal - a hexagonális rácsban található a legkevesebb csúszási rendszer, ez megnehezíti a diszlokációk mozgását és ebből adódóan a magnézium rideg, szobahőmérsékleten rosszul alakítható.

Magas nyomáson a magnézium kristályszerkezet-átalakuláson megy keresztül. Az atmoszféranyomáson stabil szoros illeszkedésű hexagonális (hcp) szerkezet szobahőmérsékleten 50 GPa nyomás környékén tércentrált köbös (bcc) szerkezetté alakul. A hcp-bcc fázisátmenet enyhe negatív hőmérsékletfüggést mutat, amely a mérési adatok szerint −130 K/GPa.[14] Elméleti modell alapján a hcp-bcc-folyadék hármaspontot 1200 K és 4 GPa értékre számították, ezt azonban kísérleti úton mindezidáig nem erősítették meg.[15] Mérési adatok szerint a bcc szerkezet legalább 200 GPa nyomásig stabil, ennél nagyobb nyomásokra csak számított értékek állnak rendelkezésre. Több modell alapján is a bcc szerkezet szobahőmérsékleten magasabb nyomásokon lapcentrált köbös (fcc) szerkezetté alakul, ennél is magasabb nyomásokon pedig egyszerű hexagonális (sc), majd pedig egyszerű köbös (sc) szerkezetet feltételeznek.[16] A modellek által megjósolt kristályszerkezeteket a Lawrence Livermore Nemzeti Laboratóriumban végzett lézeres kísérletek igazolták: 560 GPa nyomáson fcc, 960 GPa nyomáson sc, 1320 GPa nyomáson pedig az sc szerkezetet figyelték meg.[17] Magas hőmérsékleten és nyomáson (>1200 K és >9,6 GPa) a hcp kristályszerkezet dhcp szerkezetté való átalakulása figyelhető meg.[18]

Izotópok

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magnéziumnak három stabil izotópja létezik: a 24Mg, 25Mg és 26Mg, melyek mindegyike jelentős mennyiségben fellelhető a természetben. A leggyakoribb közülük a 24Mg, amely aránya a Földön 79%, a 26Mg 11%, a 25Mg pedig 10%-os arányban fordul elő.[19] A természetes izotópok mellett eddig 19 radioaktív izotópot állítottak elő mesterséges úton 18-40 közötti tömegszámmal (a 39Mg kivételével). A radioaktív izotópok közül a 28Mg a leghosszabb élettartamú, ennek felezési ideje 21 óra és béta-bomlás útján 28Al-ra bomlik. Ezt az izotópot az 1950-es és 1970-es évek között több atomerőműben is termelték tudományos célokra, felhasználási lehetőségeit azonban a rövid felezési idő miatt fellépő szállítási nehézségek korlátozták.[20]

Fizikai tulajdonságok

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Magnéziumkristályok

Az elemi magnézium szürkésfehér színű, könnyű fém, amelynek sűrűsége az alumínium sűrűségének kétharmada, az acélénak pedig mindössze negyede (1,74 g/cm3). Az alkáliföldfémek közül a magnézium rendelkezik a legalacsonyabb olvadásponttal (650 °C) és forrásponttal (1090 °C).[21] A vasnál jobb, az alumíniumnál viszont rosszabb elektromos- és hővezető.[22][23] A magnézium felületi keménysége kicsi, a Mohs-skálán 2,5[24], vagyis fém eszközökkel könnyedén karcolható, emellett a szakítószilárdsága is kicsi, hozzávetőlegesen 45 GPa (a szerkezeti acélé 210 GPa). A tiszta polikristályos magnézium szobahőmérsékleten rideg és a nyírósávok mentén könnyedén törik. Rossz alakíthatósága a hexagonális kristályszerkezetből következő kevés csúszási rendszerrel magyarázható. Lényegesen alakíthatóbbá tehető más fémekkel, például alumíniummal való ötvözéssel.[25] Az alakíthatóság a szemcseméret 1 μm-es, vagy annál kisebb méretűre történő csökkentésével is jelentősen növelhető.[26]

Kémiai tulajdonságok

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A magnézium levegőn vakító fehér lánggal ég

A magnézium a többi alkáliföldfémhez hasonlóan erősen elektropozitív jellegű, két elektron leadásával jellemzően Mg2+ iont képez, Pauling féle elektronegativitása 1,31. A Mg2+ + 2 e− → Mg reakció redoxpotenciálja -2,38 V, ebből adódóan a magnézium jó redukálószer és ilyen célra elterjedten is használják. Szabad levegőn és szobahőmérsékleten vékony, fakó színű oxidréteg képződik a felületén, amely a további oxidációtól megvédi a fémet. Levegőn meggyújtva vakító, fehér lánggal ég, magnézium-oxid és kisebb mennyiségű magnézium-nitrid keletkezése mellett:

A magnézium égése nagy energiafelszabadulással jár, égési hőmérséklete körülbelül 1370 ˚C, ezért alkalmas például a termitreakció elindítására.[20] A magnézium-oxid tovább reagáltatható hidrogén-peroxiddal, ekkor magnézium-peroxid (MgO2) keletkezik. Ez alacsony hőmérsékleten ózonnal reagálva magnézium-szuperoxidot (Mg(O2)2) képez.[27] A magnézium szén-dioxidban tovább ég, a szén-dioxidot elemi szénné redukálva:[28]

A magnézium a legtöbb savval exoterm reakcióban, hidrogénfejlődés mellett reagál.[29] A sósavval történő reakciója például:

A magnézium szobahőmérsékleten reagál a vízzel, viszont ez a reakció egy másik alkáliföldfémmel, a kalciummal összevetve lassú. Vízbe merítve a fém felületén hidrogéngáz buborékok fejlődése figyelhető meg, viszont a reakció során képződő rosszul oldódó magnézium-hidroxid felhalmozódik a felületen, ezzel gátolva a további reakciót.[30] A reakció sokkal gyorsabban zajlik, hogyha magnéziumport adunk vízhez, vagy ha melegítést alkalmazunk:[31]

A magnézium a nála pozitívabb elektródpotenciálú fémek oxidjait redukálja, erre egy példa a vas(III)-oxid, amely elemi magnéziummal heves, nagy hőfejlődéssel járó termitreakcióban reagál:[32]

Előfordulása

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Univerzumban

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Az Allende-meteorit egy lecsiszolt szelvénye. A képen fehér színű kalcium-alumínium zárványokban jelenlévő rendellenesen nagy mennyiségű 26Mg arra utal, hogy a meteorit körülbelül egyidős a Naprendszerrel

Mivel az ősrobbanás során csak a periódusos rendszer első négy elemének különböző tömegszámú izotópjai keletkeztek, ezért a ma a világegyetemben megtalálható összes magnézium a csillagokban lezajló nukleoszintézis során jött létre. Spektroszkópiai mérések szerint a magnézium a Tejútrendszeren belül a 9. legnagyobb tömegarányban előforduló elem,[33] és leggyakoribb izotópja - a 24Mg - a Naprendszerben a 8. leggyakoribb nuklid.[34] A 24Mg a legalább 10 naptömegű óriáscsillagokban lejátszódó alfa-folyamat során keletkezik, amikor egy neon-atommag befog egy alfa-részecskét:[35][36]

A magnézium másik két stabil izotópja ezzel szemben elsősorban közepes tömegű (5-8 naptömeg) csillagok aszimptotikus óriásfázisában keletkezik. Ezek a csillagok miután kifogytak a hélium üzemanyagból, erőteljes termikus pulzálásba kezdenek, amely során a csillag hőmérséklete és fényessége periodikusan változik. Egy-egy ilyen úgynevezett héliumvillanás során a hőmérséklet elérheti a 300 millió kelvint, amely elég magas ahhoz, hogy beinduljon a nehezebb neon atommagok alfa-befogása. Ekkor a nehezebb magnéziumizotópok a 22Ne(α,n)25Mg és a 22Ne(α,γ)26Mg folyamatban keletkeznek.[37] Előbbi reakció fontos neutronforrás a 60-90 közötti tömegszámú elemeket szintetizáló s-folyamathoz.[38] A két nehezebb izotóp a 24Mg-ból prontonbefogással keletkező instabil alumíniumizotópok béta-bomlása révén is keletkezhet.[37]

Bizonyos szenes kondrit meteoritok Ca-Al gazdag zárványaiban nagy mennyiségben feldúsult 26Mg-ot fedeztek fel. A rendellenesen nagy mennyiségű magnézium jelenléte a 26Al anyaelem bomlásával magyarázható, vagyis a meteoritok még azelőtt keletkeztek, hogy a Naprendszert létrehozó csillagködben az összes 26Al elbomlott volna. Mivel a 26Al izotóp felezési ideje mindössze 717000 év, ezért a meteoritok a Naprendszer legöregebb objektumai közé tartoznak és betekintést nyújtanak annak korai történetébe.[20]

A Földön

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Dolomit (fehér) és magnezit (sárgás) kristályok
Kék és vörös spinell (MgAl2O4)

A magnézium a földkéregben a nyolcadik legnagyobb tömegarányban jelenlévő elem, míg atomszám tekintetében a hetedik leggyakoribb (a vassal azonos mennyiségben található meg).[3] A Föld teljes tömegére nézve a negyedik leggyakoribb elem az oxigén, a vas és a szilícium után. A földköpeny nagy mennyiségben tartalmaz magnéziumot, az óceánközépi hátságokban a földköpeny legfelső rétegéből keletkező bazaltot (az úgynevezett MORB: Middle-Oceanic Ridge Basalt) közel 40%-ban alkotja magnézium-oxid.[39][40]

A magnézium nagy reakcióképessége miatt elemi formában nem található meg a Földön, viszont számtalan gyakori ásvány formájában előfordul. Legismertebb ásványai közé tartozik a magnezit (MgO), a dolomit (MgO·CaO), a talkum (Mg3Si4O10(OH)2), az ensztatit (Mg2Si2O6), a brucit (Mg(OH)2) és az olivin ((Mg,Fe)2SiO4). A dolomit a természetben hatalmas mennyiségben előforduló üledékes kőzet, jellemzően a mészkővel keveredve alkot karbonátos kőzeteket. A legtöbb dolomitos kőzet már meglévő mészkőből, magnéziumtartalmú oldatokkal való kölcsönhatással alakul ki az dolomitizációnak nevezett folyamatban. A magnezit több úton is keletkezhet a természetben: gyakran előfordul üledékes lerakódások formájában, de keletkezhet metamorf úton ultrabázikus kőzetek, szerpentinit vagy egyéb magnéziumtartalmú kőzetek karbonátosodásával, illetve hidrotermális úton is a kőzetek repedéseiben keringő forró oldatokból. A brucit a kristályos mészkőben fordul elő, illetve magnézium-szilikátok bomlástermékeként. Az olivin pedig gyakori összetevője az olyan alapvető magmás kőzeteknek, mint a bazalt vagy a gabbró, amelyekben elszórt szemcsék és kristályok formájában található meg.[12]

Olivin kristályok magmás kőzetben

A magmás kőzetekben szilikátvegyületei az ún. színes ásványok; ezekben mennyisége az alábbiak szerint csökken: olivinek > piroxének > amfibólok > csillámok. A szilikátok bomlásával keletkező, ún. másodlagos ásványai közül a leggyakoribbak a szerpentinek, mellettük említést érdemel a szteatit. Üledékes kőzetekben fő ásványa a dolomit (CaCO3·MgCO3); ennek megfelelően a legtöbb magnéziumot a főleg dolomit ásványból álló dolomitkőzetek tartalmazzák. Bepárlódó oldatokból kiváló sóásványai (a magnezit mellett) a karnallit (KCl·MgCl2·H2O), a kainit (KCl·MgSO4·3H2O) és a schönit (K2SO4·MgSO4·2CaSO4·2H2O).

A magnézium a nátrium után a második leggyakoribb oldott kation a tengervízben, abban körülbelül 1,3 kg/m3 koncentrációban található meg, ezért a tengervíz a magnéziumgyártás egyik lehetséges alapanyaga.[41] Az oldott magnéziumionok a kalciumionok mellett felelősek az ivóvíz keménységéért.

Előállítása

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Magnéziumtermelés országok szerint 2024-ben (ezer tonna)[42]
CountryTermelés Kapacitás
Világ összesen1000 2100
 Kína950 1,800
 Oroszország15 81
 Izrael20 34
 Kazahsztán20 30
 Brazília20 22
 Törökország15 15
 Irán5 6
 USA– 64
Többi ország – 52

A magnéziumgyártás alapanyagai lehetnek ásványok, például a dolomit (CaCO3⋅MgCO3), magnezit (MgCO3) és brucit (Mg(OH)2); magnéziumban gazdag sók, például a karnallit (MgCl2⋅KCl⋅6H2O), bischofit (MgCl2⋅6H2O), kainit (KCl⋅MgSO4⋅6H2O) és langbeinit (KSO4⋅2MgSO4); valamint magnéziumban gazdag sós vizek és a tengervíz. Az 1999-ben világszinten termelt 400 ezer tonna magnézium 54%-át dolomitból, 29%-át sókból vagy sóoldatokból, 12%-át magnezitből és 5%-át tengervízből állítótták elő.[43] A termelés 2017-re 1,1 millió tonnára növekedett, amelynek döntő többsége Kínában (930 ezer tonna) és kisebb mennyiségben Oroszországban (60 ezer tonna) történt.[44]

Az elemi magnézium gyártása döntően két eljárástípus szerint történik: az első magnézium-klorid olvadékának elektrolízise, a másik pedig magnézium-oxid redukciója alumínium vagy szilícium segítségével. A 20. század végéig az Egyesült Államok volt a legnagyobb magnéziumtermelő ország, itt jellemzően elektroltikus úton történt a magnéziumgyártás. Az azóta dominánssá váló Kína viszont gyakorlatilag teljes mértékben a szilikotermikus módszert alkalmazza.[20]

Elektrolízissel

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Elektrolitikus úton előállított friss magnéziumöntecseket kezelő munkás a nevadai Basic Magnesium üzemében, 1943-ban

A tiszta, vízmentes magnézium-kloridot olvadék formájában, alkálifém-kloridokkal keverve, 660-800 °C hőmérsékleten elektrolizálják. Az alkálifém-kloridok eutektikumot képeznek a magnézium-kloriddal, ezáltal csökkentve a keverék olvadáspontját, valamint javítják az olvadék vezetőképességét is.[45] A katódon a magnéziumionok fém magnéziummá redukálódnak, amely az alkalmazott hőmérsékleten folyékony halmazállapotú:

Az anódon pedig klórgáz fejlődik:

Az alkalmazható hőmérséklettartományt alulról a magnézium olvadáspontja, felülről pedig a gyorsan emelkedő gőztenziója limitálja. Az alkalmazott elektrolitok tipikusan 8-20% magnézium-kloridot tartalmaznak, és az elektrolit sűrűsége jellemzően nagyobb, mint az olvadt magnéziumé, ezért a keletkező magnézium felúszik a folyadékfelszínre. Kivétel ez alól ha 70% lítium-kloridot és 20% kálium-kloridot kevernek az elektrolitba, ebben az esetben a magnézium az elektrolizáló cella alján gyűlik össze. Az elektrolízishez acél katódot és grafit anódot használnak, amelyek a cella kialakításától függően állhatnak függőlegesen, vagy valamilyen szögben megdöntve. Egy kilogram magnézium előállítása tipikusan 10-20 kWh energiát igényel és az elektrolízis hatásfoka 0,75-0,95 közötti. A legnagyobb hatásfokcsökkentő tényező a magnézium és az oldott klór rekombinációja az elektrolitban. Nagyon fontos a szennyező anyagok kizárása, ugyanis ezek passziválhatják az anód felületét vagy megakadályozhatják a magnéziumcseppek koaleszcenciáját. Valamennyi nátriumszennyezés mindig kerül az előállított magnéziumba, amely koncentrációja az elektrolit MgCl2 tartalmától és a cella kialakításától függ, de az elektrolitikus úton előállított magnézium jellemzően legalább 99,8% tisztaságú.[43]

Termikus redukcióval

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A szilikotermikus magnéziumgyártás folyamata
A Pidgeon-eljárásban használt redukciós tartály sematikus rajza: (a) vákuum szívócsonk, (b) vízhűtés, (c) ajtó, (d) kondenzált magnézium, (e) hőpajzs, (f) kemence fal

Az iparban a magnézium termikus redukciója szilícium vagy ritkább esetben alumínium segítségével történik. Az eljárás alapanyaga magnézium-oxid, amelyet égetett dolomit (MgO·CaO) formájában alkalmaznak, és emellé egyes esetekben égetett magnezitet (MgO) is kevernek. A szilíciumot a gyakorlatban nem elemi formában, hanem szilíciumban gazdag vasötvözetben, úgynevezett ferroszilícium formájában használják, amely jellemzően 75% szilíciumtartalommal rendelkezik. A folyamat során lezajló elsődleges reakció a következő:[46]

A reakció erősen endoterm és 1100-1250 ˚C-os hőmérsékleten, 1,3-13,3 Pa nyomású vákuumban hajtják végre. A legelterjedtebb szilikotermikus redukciós módszer a Pidgeon-eljárás,[47] amely során az alapanyagokat (égetett dolomit, ferroszilícium és fluorit katalizátor) először finomra őrlik, összekeverik, majd gömb alakú pelletekké préselik. A pelleteket ezután egyik végén egy kemencébe nyúló, hengeres formájú, hőálló acél anyagú tartályokba töltik, ahol a reakció magas hőmérsékleten és vákuumban 8-10 óra alatt játszódik le. A keletkező magnézium az alkalmazott hőmérsékleten gáz formájában van jelen, amely a tartály vízzel hűtött végén lekondenzál és innen a reakció végén hidraulikus préssel távolítják el. A tartály belsejében kalcium-szilikát salak képződik, amelyet a reakció végén szintén el kell távolítani, majd a tartályokat újratöltik és elindítják a következő ciklust.[48] Egy kemence számos tartályt tud fűteni, amelyek vízszintesen, több sorban helyezkednek el.

Az eljárás során nyert magnézium különféle szennyezőket tartalmaz, amelyek rontják a korróziós tulajdonságait, ezért további finomításra szorul, amelyet nagy mennyiségű fluxus (a fém térfogatára nézve 5-10%) alkalmazásával történő újraolvasztással érik el. A finomítást követően a magnéziumot formákba öntik. Az öntési folyamat során a fém felületét kén-hexafluorid, vagy újabban kén-dioxid védőgáz alkalmazásával védik az oxidációtól.[43]

Felhasználása

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elsősorban kis sűrűségű és viszonylag nagy szilárdságú ötvözetek (magnálium, elektronfém, dúralumínium) előállítására használják, főleg a repülőgépiparban. A magnéziumot ezenkívül felhasználják nehezen redukálható fémek (V, U, Zr, Ti) kinyerésére, villanófényporok, világító rakéták, víz alatti fáklya, gyújtóbombák készítésére, továbbá szerves szintéziseknél és a fluor előállítására alkalmas edények gyártására (a felületén képződő MgF2 jó védőréteg). Korábban a fényképészetben használták vakuzáshoz.

Lásd még: Könnyűfémkohászat

Biológiai jelentősége

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Farmakológiai hatásai

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

„A magnézium elengedhetetlen a szív, az izomzat és az idegrendszer megfelelő működéséhez, valamint az anyagcsere-folyamatokhoz és a csontfejlődéshez egyaránt. Oldja a stresszt és az izomgörcsöket, csökkenti a vérnyomást, fokozza a fizikai teljesítőképességet, illetve segíthet csillapítani a fejfájást és a premenstruációs szindróma tüneteit. A B6-vitamin segíti a felszívódását a szervezetben.[49]”

Természetes forrásai

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az olajos magvak és a teljes kiőrlésű gabonafélék, a zöldségek közül a klorofillban gazdag levélzöldségek (sóska, spenót, kelkáposzta, mángold stb.) illetve a hüvelyes növények, mint a veteménybab, a borsó vagy a főzeléklencse kiemelkedően magas magnéziumtartalmúak. Ezenfelül az olyan gyümölcsökben is található magnézium, mint az alma, a banán a körte, az avokádó és a grépfrút. A tengeri halak, az ún. mediterrán diéta fontos alapanyagai is jelentős természetes magnéziumforrások.

Étrend-kiegészítők

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magnézium különböző vegyületek formájában jelenik meg az étrend-kiegészítőkben, mint például magnézium-laktát, -citrát, -klorid, -malát, -taurát, -L-treonát, -szulfát, és -glicinát.[50]

Számos magnéziumtartalmú étrend-kiegészítő áll rendelkezésre, melyekben a magnézium egyik leggyakrabban előforduló formája a magnézium-oxid. Két kísérletben a magnézium-oxid kevésbé volt biológiailag hasznosítható, mint a magnézium-citrát, -klorid, -laktát vagy -aszpartát.[51][52]

A kalcium-magnézium pezsgőtabletták megjelenése óta gyakori tévhit, hogy ezt a két elemet egyszerre kell bevenni. Valójában a kalcium akadályozza a magnézium felszívódását, emiatt külön készítményben érdemes megvenni őket, és pár óra eltéréssel szedni.[53][54][55][56]

Vegyületei

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szervetlen vegyületek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magnézium-hidridet először 1951-ben állították elő magnézium és hidrogéngáz reakciójával nagy nyomáson és hőmérsékleten, magnézium-jodid katalizátor segítségével.[57] Vízzel könnyedén reagál hidrogéngáz fejlődése mellett, 287 °C-on pedig termikusan bomlik elemi magnéziumra és hidrogénre:[58] Mivel a magnézium-hidrid 7,66% tömegarányban tartalmaz hidrogént, ezért potenciális hidrogéntároló közegként tekintenek rá.[59]

A magnézium-bromid réteges szerkezete

A magnézium a halogénekkel MgX2 (X=F, Cl, Br, I) összetételű vegyületeket képez. Ezek a halogenidek vízben jól oldódnak a magnézium-fluorid kivételével, viszont az alkáliföldfém-fluoridok közül a MgF2 oldhatósága a legmagasabb. A magnézium-fluorid rutilszerkezetben kristályosodik, a többi halogenid viszont rétegrácsos szerkezetet képez: a klorid esetén CdCl2, a bromid és jodid esetén pedig CdI2 szerkezet figyelhető meg.[60] A magnézium-halogenidek olvadás- és forráspontja a halogenidion tömegének növekedésével csökkenő trendet mutat. A magnézium ipari szempontból legfontosabb halogenidje a magnézium-klorid, amely az elektrolitikus magnéziumgyártás fő alapanyaga, de emellett használják kötőanyagként cementkeverékekben, folyasztószerként a fémiparban, utak jégtelenítésére téli időszakban, illetve élelmiszeripari adalékként (E511) is. A magnézium-kloridot legnagyobb mennyiségben tengervízből állítják elő, amelyből először hidroxid formájában tudják leválasztani a magnéziumot, majd ezt sósavval reagáltatva nyerik a kloridot. A magnézium-kloridot világszinten 1,5 millió tonna mennyiségben állították elő 1996-ban, amelynek nagy részét elemi magnézium gyártására használták fel.[61]

A magnézium-karbonátot a sportolók a jobb tapadás elérésére használják

A magnézium oxigénnel magnézium-oxidot képez, amelyet iparilag a magnézium-karbonát, vagy ritkábban a magnézium-hidroxid égetésével állítanak elő. A magnézium-oxid olvadáspontja rendkívül magas, 2832 °C, emiatt tűzálló anyagként széles körben alkalmazzák kohók, olvasztótégelyek anyagaként. A magnézium-oxid szerkezete a kősóéhoz hasonló, a magnézium-hidroxid pedig CdI2-hoz hasonló rétegrácsot alkot, amelyben a rétegeket erős O-H···O hidrogénkötések tartják össze.[62] A magnézium peroxidja is ismert, amelyet magnézium-oxid és hidrogén-peroxid reakciójával lehet előállítani. Ez egy erősen oxidáló hatású vegyület, amely vízzel reagálva, vagy melegítés hatására hidrogén-peroxid képződése mellett bomlik. A magnézium emellett szuperoxidot és ozonidot is képez. Ezek közül a szuperoxid a stabilabb, a magnézium-ozonid 10 °C felett magnézium-szuperoxidra bomlik, amely 30 °C felett tovább bomlik peroxidra.[63]

A magnézium-szulfát a természetben az epszomit ásvány formájában fordul elő

A magnézium oxosavakkal alkotott sói közül a szulfát, nitrát, klorát és perklorát vízben jól oldódik, a foszfát és a karbonát viszont csak rosszul vagy egyáltalán nem.

A magnézium nitrogénnel való reakciója során magnézium-nitrid keletkezik. Ez a vegyület vízzel ammónia fejlődése mellett reagál. 80-20 mólarányú Li3N és Mg3N2 35 MPa nyomáson hidrogénezhető az alábbi reakcióegyenlet szerint. Ez a reakció a reverzibilis hidrogéntárolás alapjaként szolgálhat a jövőben, mivel a keletkező vegyületek 9,1 tömegszázalék hidrogént tartalmaznak szilárd fázisban:[64]

A magnézium szénnel két ismert karbidvegyületet képez MgC2 illetve Mg2C3 összegképlettel, melyek közül az utóbbi, a magnézium-szeszkvikarbid a stabilabb. Ez a vegyület magnézium-oxid és metán reakciójával állítható elő 2100 °C hőmérsékleten. Vízzel érintkezve hidrolizál metil-akrilát képződése mellett. Ha szilícium-dioxidot magnézium feleslegében hevítik, akkor heves exoterm reakcióban magnézium-szilicid keletkezik. Ez egy fekete színű, félvezető tulajdonságú kristályos anyag. A magnézium-szilicid erős savakkal szilángáz fejlődése mellett reagál.[65]

Fémorganikus vegyületek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Grignard-vegyület reakciója karbonilvegyületekkel

Victor Grignard francia kémikus 1900-ban fedezte fel, hogy a magnézium vízmentes éterben reagál az alkil-halogenidekkel és így R−Mg−X képlettel leírható magnéziumorganikus vegyületek keletkeznek. Ezeknek a vegyületeknek, vagyis a Grignard-reagenseknek a szintetikus alklamazási lehetőségeinek kutatásának elismeréséül 1912-ben kémiai Nobel-díjat kapott. Ezek a vegyületek rendkívül reakcióképesek, nyomnyi mennyiségű vízzel is hevesen reagálnak, ezért csak vízmentes közegben alkalmazhatók. Jelentőségük a szerves kémiai szintézisekben kiemelkedő, ahol új szén-szén kötések kialakítására használhatók. A magnézium kis elektronegativitása miatt a szén-magnézium kötés polarizált, a szénatomon elektrontöbblet van. Ebből adódóan ez a szénatom erősen nukleofil jellegű és elektrofil vegyületekkel (pl. aldehidek, ketonok, észterek) reagál.

A magnézium dialkil és diaril vegyületei jól ismertek, ezeket laboratóriumban hagyományosan Grignard-reagensek alkil-lítium vegyületekkel való reakciójával, vagy dialkil-higany és fémmagnézium reakciójával, iparban pedig alkének magnézium-hidriddel vagy fémmagnéziummal és hidrogéngázzal történő, nagy nyomáson végrehajtott reakciójával állítják elő. A MgMe2 fehér színű, polimerszerkezetű szilárd anyag, amely 250 °C fölötti hőmérsékleten elbomlik. A MgEt2 és a nagyobb szénatomszámú homológok hasonlóak, viszont már alacsonyabb hőmérsékleten bomlanak.[66] A magnézium-antracén, egy vízre és levegőre érzékeny, narancssárga színű vegyület, amelyet antracén és magnézium reakciójával lehet előállítani vízmentes tetrahidrofuránban. A vegyület katalitikus tulajdonságai miatt nagy érdeklődésre tart számot.[67]

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ "Current Table of Standard Atomic Weights in Order of Atomic Number". Commission on Isotopic Abundances and Atomic Weights – Commission II.I of the International Union of Pure and Applied Chemistry. 2013. Hozzáférés: 2013. október 13.
  2. ↑ Szőkefalvi-Nagy Zoltán (1972). "A magyar kémiai szaknyelv kialakulása". A kémia története Magyarországon. Akadémiai Kiadó. Hozzáférés: 2010. december 3. {{cite web}}: Unknown parameter |coauthors= ignored (|author= suggested) (súgó)
  3. 1 2 "Abundance of Elements in the Earth's Crust and in the Sea", CRC Handbook of Chemistry and Physics, 97th edition (2016–2017), sec. 14, pg. 17
  4. ↑ Römpp vegyészeti lexikon: Harmadik kötet L–P. Szerk. Otto-Albrecht Neumüller–a magyar kiad. főszerk. Polinszky Károly. A 7. német kiadás alapján készült kiegészített magyar kiadás. Budapest: Műszaki Könyvkiadó. 1983. 115. o. ISBN 963 10 4297 9
  5. ↑ Commodity Statistics and Information Archiválva 2019. április 15-i dátummal a Wayback Machine-ben..
  6. ↑ Greenwood, Norman N. (1997). Chemistry of the Elements (2nd ed.). Butterworth-Heinemann. 108. o. ISBN 0-08-037941-9. {{cite book}}: Unknown parameter |coauthors= ignored (|author= suggested) (súgó)
  7. ↑ languagehat (2005. május 28.). "Magnet". languagehat.com (angol nyelven). Hozzáférés: 2020. június 18.
  8. ↑ Ainsworth, Steve (2013. június 1.). "Epsom's deep bath". Nurse Prescribing. 11 (6): 269. doi:10.12968/npre.2013.11.6.269.
  9. ↑ PubChem. "Magnesium Sulfate Heptahydrate". pubchem.ncbi.nlm.nih.gov (angol nyelven). Hozzáférés: 2024. április 28.
  10. ↑ Davy, H. (1808). "Electro-chemical researches on the decomposition of the earths; with observations on the metals obtained from the alkaline earths, and on the amalgam procured from ammonia". Philosophical Transactions of the Royal Society of London. 98: 333–370. Bibcode:1808RSPT...98..333D. doi:10.1098/rstl.1808.0023. JSTOR 107302. S2CID 96364168.
  11. ↑ Bussy a magnézium izolálását 1828-ban jelentette be:
    • Bussy (1828). "Séance du 23 août" [Meeting of 23 August]. Journal de Chimie Médicale, de Pharmacie et de Toxicologie (francia nyelven). 4: 456–457.
    Majd 1831-ben egy részletes tanulmányt publikált az eljárásáról:
  12. 1 2 3 Kramer, Deborah A. (2010. április 16.). "Magnesium and Magnesium Alloys". Kirk-Othmer Encyclopedia of Chemical Technology. Vol. 15. John Wiley & Sons. 320–381. o. doi:10.1002/0471238961.1301071423091219.a01.pub3. ISBN 9780471238966.{{cite encyclopedia}}: CS1 karbantartás: date és year (link)
  13. ↑ Slater, J. C. (1964). "Atomic Radii in Crystals". Journal of Chemical Physics. 41 (10): 3199–3205. Bibcode:1964JChPh..41.3199S. doi:10.1063/1.1725697.
  14. ↑ Stinton, G. W.; MacLeod, S. G.; Cynn, H.; Errandonea, D.; Evans, W. J.; Proctor, J. E.; Meng, Y.; McMahon, M. I. (2014. október 20.). "Equation of state and high-pressure/high-temperature phase diagram of magnesium". Physical Review B. 90 (13). American Physical Society: 134105. Bibcode:2014PhRvB..90m4105S. doi:10.1103/PhysRevB.90.134105.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: date és year (link) CS1 karbantartás: oldalszám helyett cikk száma (link)
  15. ↑ Moriarty, John A.; Althoff, J. D. (1995. március 1.). "First-principles temperature-pressure phase diagram of magnesium". Physical Review B. 51 (9). American Physical Society: 5609–5616. Bibcode:1995PhRvB..51.5609M. doi:10.1103/PhysRevB.51.5609.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: date és year (link)
  16. ↑ Li, Peifang; Gao, Guoying; Wang, Yanchao; Ma, Yanming (2010). "Crystal Structures and Exotic Behavior of Magnesium under Pressure". The Journal of Physical Chemistry C. 114. American Chemical Society: 21745–21749. doi:10.1021/jp108136r.
  17. ↑ Gorman, M. G.; Elatresh, S.; Lazicki, A.; Cormier, M. M. E.; Bonev, S. A.; McGonegle, D.; Briggs, R.; Coleman, A. L.; Rothman, S. D.; Peacock, L.; Bernier, J. V.; Coppari, F.; Braun, D. G.; Rygg, J. R.; Fratanduono, D. E.; Hoffmann, R.; Collins, G. W.; Wark, J. S.; Smith, R. F.; Eggert, J. H.; McMahon, M. I. (2022. szeptember 19.). "Experimental observation of open structures in elemental magnesium at terapascal pressures". Nature Physics. 18 (11). Springer Nature: 1307–1311. Bibcode:2022NatPh..18.1307G. doi:10.1038/s41567-022-01732-7.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: date és year (link)
  18. ↑ Errandonea, Daniel; Meng, Yue; Häusermann, Daniel; Uchida, Takeyuki (2003. február 17.). "Study of the phase transformations and equation of state of magnesium by synchrotron x-ray diffraction". Journal of Physics: Condensed Matter. 15 (8). IOP Publishing: 1277–1289. Bibcode:2003JPCM...15.1277E. doi:10.1088/0953-8984/15/8/302.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: date és year (link)
  19. ↑ De Bievre, P; Taylor, PDP (1993). Table of isotopic composition of the elements. Int J Mass Spectrom Ion Process.
  20. 1 2 3 4 Ropp, Richard C. (2013). "The Alkaline Earths as Metals". Encyclopedia of the Alkaline Earth Compounds. Amsterdam: Elsevier. 1–23. o. doi:10.1016/B978-0-444-59550-8.00001-6. ISBN 978-0-444-59550-8.
  21. ↑ "alkaline-earth metal – Physical and chemical behaviour". Encyclopædia Britannica (angol nyelven). Hozzáférés: 2022. március 27.
  22. ↑ Meaden, G. T. (1965). "The Theory of the Electrical Resistance of Metals". Electrical Resistance of Metals. Springer US. 59–94. o. doi:10.1007/978-1-4899-5717-7_3. ISBN 978-1-4899-5719-1.
  23. ↑ Lide, David R., ed. (2003). "12, Properties of Solids; Thermal and Physical Properties of Pure Metals / Thermal Conductivity of Crystalline Dielectrics / Thermal Conductivity of Metals and Semiconductors as a Function of Temperature". CRC Handbook of Chemistry and Physics (84th ed.). Boca Raton, Florida: CRC Press.
  24. ↑ G.V. Samsonov, ed. (1968). "Mechanical Properties of the Elements". Handbook of the physicochemical properties of the elements. New York, USA: IFI-Plenum. 387–446. o. doi:10.1007/978-1-4684-6066-7_7. ISBN 978-1-4684-6066-7. 2015. április 2. dátummal az eredeti címről archiválva.
  25. ↑ Sandlöbes, S.; Friák, M.; Korte-Kerzel, S.; Pei, Z.; Neugebauer, J.; Raabe, D. (2017). "A rare-earth free magnesium alloy with improved intrinsic ductility". Scientific Reports. 7 (1): 10458. Bibcode:2017NatSR...710458S. doi:10.1038/s41598-017-10384-0. PMC 5585333. PMID 28874798.
  26. ↑ Zeng, Zhuoran; Nie, Jian-Feng; Xu, Shi-Wei; Davies, Chris H. J.; Birbilis, Nick (2017). "Super-formable pure magnesium at room temperature". Nature Communications. 8 (1): 972. Bibcode:2017NatCo...8..972Z. doi:10.1038/s41467-017-01330-9. PMC 5715137. PMID 29042555.
  27. ↑ Vol'nov, I. I.; Tokareva, S. A.; Belevskii, V. N.; Latysheva, E. I. (1970. március). "The formation of magnesium perperoxide Mg(O2)2 in the reaction of magnesium peroxide with ozone". Bulletin of the Academy of Sciences of the USSR Division of Chemical Science. 19 (3): 468–471. doi:10.1007/bf00848959.
  28. ↑ "The Reaction Between Magnesium and CO2". Purdue University. Hozzáférés: 2016. június 15.
  29. ↑ "The rate of reaction of magnesium with hydrochloric acid". RSC Education (angol nyelven). Hozzáférés: 2023. november 8.
  30. ↑ "Reactions of Group 2 Elements with Water". Chemistry LibreTexts (angol nyelven). 2013. október 3. Hozzáférés: 2022. március 27.
  31. ↑ MMTA. "Magnesium". MMTA (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2023. november 8.
  32. ↑ Weiser, Volker; Roth, Evelin; Raab, Angelika; Juez-Lorenzo, Maria; Kelzenberg, Stephan; Eisenreich, Norbert (2010. június). "Thermite Type Reactions of Different Metals with Iron-Oxide and the Influence of Pressure". Propellants, Explosives, Pyrotechnics. 35 (3). Wiley-VCH: 240–247. Bibcode:2010PEP....35..240W. doi:10.1002/prep.201000024.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: date és year (link)
  33. ↑ Croswell, Ken (1996. február). Alchemy of the Heavens. Anchor. ISBN 0-385-47214-5. 2011. május 13. dátummal az eredetiből archiválva.
  34. ↑ Arnett, David (1996). Supernovae and Nucleosynthesis (First ed.). Princeton, New Jersey: Princeton University Press. 11. o. ISBN 0-691-01147-8. OCLC 33162440.
  35. ↑ Truran, J.W.; Heger, A. (2003), "Origin of the Elements", Treatise on Geochemistry (angol nyelven), vol. 1, Elsevier, 711. o, Bibcode:2003TrGeo...1....1T, doi:10.1016/b0-08-043751-6/01059-8, ISBN 978-0-08-043751-4, hozzáférés: 2023. február 17.
  36. ↑ LeBlanc, Francis (2011). An Introduction to Stellar Astrophysics. Wiley. 256. o. ISBN 9781119964971.
  37. 1 2 Karakas, Amanda I.; Lattanzio, John C. (2014. július 22.). "The Dawes Review 2: Nucleosynthesis and Stellar Yields of Low- and Intermediate-Mass Single Stars". Publications of the Astronomical Society of Australia. 31. Cambridge University Press: e030. Bibcode:2014PASA...31...30K. doi:10.1017/pasa.2014.21.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: date és year (link)
  38. ↑ Best, Andreas; Adsley, Philip; Amberger, Ryan; Battino, Umberto; Chillery, Thomas; La Cognata, Marco; deBoer, Richard James; Mercogliano, Daniela; Ota, Shuya; Rapagnani, David; Sidhu, Ragandeep Singh; Spartà, Roberta; Tumino, Aurora; Wiescher, Michael (2025. május 10.). "The 22Ne(α,n)25Mg reaction - state of the art, astrophysics, and perspectives". The European Physical Journal A. 61 (5). Springer Nature: 99. doi:10.1140/epja/s10050-025-01572-y.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: date és year (link)
  39. ↑ Workman, Rhea K.; Hart, Stanley R. (2005. február). "Major and trace element composition of the depleted MORB mantle (DMM)". Earth and Planetary Science Letters. 231 (1–2): 53–72. Bibcode:2005E&PSL.231...53W. doi:10.1016/j.epsl.2004.12.005. ISSN 0012-821X.
  40. ↑ Anderson, D.L. (2007). New Theory of the Earth. Cambridge University Press. 301. o. ISBN 9780521849593.
  41. ↑ Brown, Theodore L.; LeMay, H. Eugene (1988). Chemie: Ein Lehrbuch für alle Naturwissenschaftler. Weinheim: VCH Verlagsgesellschaft. 402. o. ISBN 3-527-26241-5.
  42. ↑ "Mineral Commodity Summaries 2025 - Magnesium" (PDF). Hozzáférés: 2025. szeptember 18.
  43. 1 2 3 Amundsen, Ketil; Aune, Terje Kr.; Bakke, Per; Eklund, Hans R.; Haagensen, Johanna Ø.; Nicolas, Carlos; Rosenkilde, Christian; Van den Bremt, Sia; Wallevik, Oddmund (2003). "Magnesium". Ullmann's Encyclopedia of Industrial Chemistry. Wiley-VCH. doi:10.1002/14356007.a15_559. ISBN 978-3-527-30673-2.
  44. ↑ Bray, E. Lee (February 2019) Magnesium Metal. Mineral Commodity Summaries, U.S. Geological Survey
  45. ↑ Wang, Yao; Zhang, Shun; Li, Hongxu; Li, Xiaoxing; Guo, Xianhua (2026). "One cell, two commodities: Co-producing magnesium and chlorine from waste via molten-salt electrolysis". Energy Conversion and Management: X. 31. Elsevier: 102027. doi:10.1016/j.ecmx.2026.102027.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: oldalszám helyett cikk száma (link)
  46. ↑ Vu Viet Quyen; Vu Thi Thu Trang; Nguyen Duong Nam; Tran Duc Huy; Duong Ngoc Binh (2020. november 30.) [November 30, 2020]. "Research on the Manufacturing Magnesium from Thanhhoa Dolomite by Pidgeon Process". EUREKA: Physics and Engineering. 2020), «EUREKA: Physics and Engineering» Number 6 (6): 97–107. doi:10.21303/2461-4262.2020.001383. Hozzáférés: 2026. június 15.
  47. ↑ Bamberger M, Dobrzański LA, Totten GE (2020). Magnesium and its alloys : technology and applications (First ed.). Boca Raton, FL: CRC Press, Inc. ISBN 978-1-351-04547-6. OCLC 1111577710.
  48. ↑ Wu, Lan'er; Han, Fenglan; Liu, Guiqun (2021), "Magnesium Smelting via the Pidgeon Process", Comprehensive Utilization of Magnesium Slag by Pidgeon Process, SpringerBriefs in Materials, Singapore: Springer Singapore, 45–68. o, doi:10.1007/978-981-16-2171-0_2, ISBN 978-981-16-2173-4, S2CID 235872413
  49. ↑ A legjobb magnéziumforrások
  50. ↑ "Tíz fontos magnéziumvegyület és alkalmazásuk". Hozzáférés: 2022. április 5.
  51. ↑ Lindberg, J S (1990. február 1.). "Magnesium bioavailability from magnesium citrate and magnesium oxide". Journal of the American College of Nutrition. 9 (1): 48–55. doi:10.1080/07315724.1990.10720349. ISSN 0731-5724. {{cite journal}}: More than one of |author= és |last= specified (súgó); Unknown parameter |coauthors= ignored (|author= suggested) (súgó)
  52. ↑ Firoz, M. (2001. december). "Bioavailability of US commercial magnesium preparations". Magnesium Research. 14 (4): 257–262. ISSN 0953-1424. PMID 11794633. {{cite journal}}: More than one of |author= és |last= specified (súgó)
  53. ↑ "Vitamins & Supplements You Should Not Take Together". www.yahoo.com (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2022. október 27.
  54. ↑ "How to Take Different Kinds of Vitamins". WebMD (angol nyelven). Hozzáférés: 2022. október 27.
  55. ↑ McVay, Ian (2021. június 25.). "The Tremendous Trio: Magnesium, Vitamin D, and Calcium". IPA Physio (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2022. október 27.
  56. ↑ "Vitamins and Supplements That Should Not Be Taken Together". Health (angol nyelven). Hozzáférés: 2022. október 27.
  57. ↑ Egon Wiberg; Heinz Goeltzer; Richard Bauer (1951). "Synthese von Magnesiumhydrid aus den Elementen (Synthesis of Magnesium Hydride from the Elements)" (PDF). Zeitschrift für Naturforschung B. 6b: 394. 2020. szeptember 20. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2021. december 6.
  58. ↑ McAuliffe, T. R. (1980). Hydrogen and Energy (illustrated ed.). Springer. 65. o. ISBN 978-1-349-02635-7. 2022. március 25. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2021. december 6. Extract of page 65 Archiválva 2021. december 6-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  59. ↑ Bogdanovic, Borislav (1985). "Catalytic Synthesis of Organolithium and Organomagnesium Compounds and of Lithium and Magnesium Hydrides - Applications in Organic Synthesis and Hydrogen Storage". Angewandte Chemie International Edition in English. 24 (4): 262–273. doi:10.1002/anie.198502621.
  60. ↑ Greenwood, Norman N. (1997). Chemistry of the Elements (2nd ed.). Butterworth-Heinemann. 161–162. o. ISBN 0-08-037941-9. {{cite book}}: Unknown parameter |coauthors= ignored (|author= suggested) (súgó)
  61. ↑ Seeger, Margarete; Otto, Walter; Flick, Wilhelm; Bickelhaupt, Friedrich; Akkerman, Otto S. (2011). "Magnesium Compounds". Ullmann's Encyclopedia of Industrial Chemistry. Wiley-VCH. doi:10.1002/14356007.a15_595.pub2. ISBN 978-3-527-30673-2.
  62. ↑ Greenwood, Norman N. (1997). Chemistry of the Elements (2nd ed.). Butterworth-Heinemann. 167. o. ISBN 0-08-037941-9. {{cite book}}: Unknown parameter |coauthors= ignored (|author= suggested) (súgó)
  63. ↑ Ropp, Richard C. (2013). "Group 16 (O, S, Se, Te) Alkaline Earth Compounds". Encyclopedia of the Alkaline Earth Compounds. Elsevier. 105–197. o. doi:10.1016/B978-0-444-59550-8.00003-X. ISBN 978-0-444-59550-8.
  64. ↑ Nakamori, Y.; Kitahara, G.; Miwa, K.; Towata, S.; Orimo, S. (2005. január). "Reversible hydrogen-storage functions for mixtures of Li3N and Mg3N2". Applied Physics A. 80 (1). Springer: 1–3. Bibcode:2005ApPhA..80....1N. doi:10.1007/s00339-004-3002-6.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: date és year (link)
  65. ↑ Ropp, Richard C. (2013). "Group 14 (C, Si, Ge, Sn, and Pb) Alkaline Earth Compounds". Encyclopedia of the Alkaline Earth Compounds. Elsevier. 351–480. o. doi:10.1016/B978-0-444-59550-8.00005-3. ISBN 978-0-444-59550-8.
  66. ↑ Greenwood, Norman N. (1997). Chemistry of the Elements (2nd ed.). Butterworth-Heinemann. 179–180. o. ISBN 0-08-037941-9. {{cite book}}: Unknown parameter |coauthors= ignored (|author= suggested) (súgó)
  67. ↑ Borislav Bogdanovic (1988). "Magnesium Anthracene Systems and Their Application in Synthesis and Catalysis". Accounts of Chemical Research. 21 (7): 261–267. doi:10.1021/ar00151a002.

Források

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Commons:Category:Magnesium
A Wikimédia Commons tartalmaz Magnézium témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Magnézium&oldid=29297313”