Ugrás a tartalomhoz

McLaren M14A

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
McLaren M14A
McLaren M14D
Gyártási adatok
VersenysorozatFormula–1
GyártóMcLaren
TervezőGordon Coppuck
ElőzőMcLaren M9A
KövetkezőMcLaren M19
Műszaki adatok
Vázszerkezetalumínium monocoque
MotorFord-Cosworth DFV 3L V8 szívómotor
Alfa Romeo T33 3L V8 szívómotor
VáltóHewland 5 sebességes manuális
Tömeg536 kg
ÜzemanyagTexaco
GumikGoodyear
Versenyeredmények
Csapat(ok)Bruce McLaren Motor Racing
PilótákNZL Denny Hulme
NZL Bruce McLaren
USA Dan Gurney
Első versenyDél-Afrika 1928-1994 1970-es Formula–1 dél-afrikai nagydíj
Utolsó versenyOlaszország 1971-es Formula–1 olasz nagydíj
Futott versenyek18
Győzelmek0
Dobogós helyezések5
Edzéselsőségek0
Leggyorsabb körök0

A McLaren M14A egy Formula–1-es versenyautó, amit a McLaren tervezett és versenyeztetett az 1970-es és az 1971-es Formula–1 világbajnokság során. Pilótái 1970-ben Bruce McLaren, Dan Gurney, Peter Gethin, és Denny Hulme voltak, valamint ebben az évben M14D megjelöléssel egy Alfa Romeo motoros változat is készült, amit Andrea de Adamich vezetett[1]. 1971-ben Peter Gethin mellett Jackie Oliver vezethette.

Az M14A az előzőleg használt M7A és M7C továbbgondolása volt. A legfontosabb változtatás a hátsó fékek elrendezését érintette, amelyek immár belülre és nem kívülre kerültek rögzítésre[2]. Akárcsak elődje, ez az autó is a Ford-Cosworth DFV motort és a Hewland ötsebességes váltóját használta.

Ahogyan az előd esetében is, úgy az M14-esnek is lett egy Alfa Romeo motorral szerelt változata, az M14D. A gyártó sportszakosztálya, az Autodelta építette a 3 literes V8-as motort, mely kivitelében teljesen megegyezett a Tipo 33-as versenyautóba szereltével.

Az 1970-es idény rögtön két második hellyel indult Hulme és McLaren által, majd Hulme szerzett még egy negyedik helyet Monacóban. Ez volt McLaren utolsó versenye is, miután június 2-án halálos balesetet szenvedett, miközben Goodwoodban az M8D típusú Can-Am autót tesztelte. Mivel ezt követően alig öt nappal következett a belga nagydíj, a McLaren csapat az egész versenyhétvégétől visszalépett. Ha mindez nem lett volna elég, Hulme is súlyosan megsérült, amikor az Indianapolis 500-as futamra való felkészülése során begyulladt az üzemanyagként is használt metanol.

A holland nagydíjon már egy új páros, Dan Gurney és Peter Gethin versenyzett a csapat színeiben. Utóbbit Hulme már a következő futamon történt visszatérését követően leváltotta, de már a német nagydíjtól visszatérhetett, amikor a csapat megvált Gurney-től. Hulme még tudott szerezni három harmadik helyet, így a McLaren a konstruktőri ötödik helyen zárta az évet. Az Alfa Romeo motoros autóval de Adamich felejthető teljesítményt nyújtott, pontot sem tudott szerezni.

Az 1971-es idény elején Gethin vezethette ezt az autót, míg Hulme az új, M19-es modellt (amiből addig még csak egy épült). Két kiesést és egy nyolcadik helyet könyvelhetett el vele, majd a holland nagydíjtól ő is megkapta az új autót. A szezon közepén Jackie Oliver vezethette még három futamon, de pontot ő sem tudott szerezni vele.

Év Csapat Kasztni Motor Gumik Pilóták 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 Pontok Helyezés
1970 Bruce McLaren Motor Racing M14A Ford-Cosworth DFV G RSA ESP MON BEL NED FRA GBR GER AUT ITA CAN USA MEX 35 5.
Bruce McLaren KI 2 KI
Dan Gurney KI 6 KI
Peter Gethin KI KI 10 KI 6 14 KI
Denny Hulme 2 KI 4 3 KI 4 KI 7 3
M14D 4 3
Alfa Romeo T33 Andrea de Adamich NK NK 12 8 KI NK - 0
1971 M14A Ford-Cosworth DFV RSA ESP MON NED FRA GBR GER AUT ITA CAN USA 10* 6.
Peter Gethin KI 8 KI
Jackie Oliver KI 9 7

* 1971-ben minden pontot az M19-essel szereztek.

  1. "1970 - 1971 McLaren M14A Cosworth - Images, Specifications and Information". Ultimatecarpage.com. Hozzáférés: 2025. november 13.
  2. "The Grand Prix scene | Motor Sport Magazine Archive". archive.motorsportmagazine.com. 2014. szeptember 24. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2025. november 13.

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]