Nagyvitéz
| Nagyvitéz (Víťaz) | |||
| Nagyvitéz, Szent József templom | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Kerület | Eperjesi | ||
| Járás | Eperjesi | ||
| Rang | község | ||
| Első írásos említés | 1272 | ||
| Polgármester | Ján Baloga | ||
| Irányítószám | 082 38 | ||
| Körzethívószám | 051 | ||
| Forgalmi rendszám | PO | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 2043 fő (2025. dec. 31.)[1] | ||
| Népsűrűség | 104 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 474 m | ||
| Terület | 19,30 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
![]() | |||
| Nagyvitéz weboldala | |||
![]() | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyvitéz témájú médiaállományokat. | |||
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |||
Nagyvitéz (szlovákul: Víťaz, korábban Veľké Vitézovce) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Eperjesi járásában.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Eperjestől 26 km-re nyugatra, a Nagyszinye-patak és a Hernád között fekszik.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1272-ben „Vytez” alakban említik először az Aba nemzetség birtokaként. 1288-ban „Wythezmezew”, 1307-ben „Vycez”, 1320-ban „Wytez Noua Antiqua”, 1373-ban „Uicez”, 1427-ben „Naguites” alakban szerepel a korabeli forrásokban. A Bertóti és Sirokai, később a Hedry, Frichy és Tahy családok birtoka volt. 1787-ben 72 házában 602 lakosa élt.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Kis Vitéz, Nagy Vitéz. Két tót faluk Sáros Várm. földes Urok Berthóti Uraság, lakosaik többfélék, fekszenek Sirokához közel, mellynek filiáji; N. Vitéznek postája is van; határjok középszerű.”[2]
1828-ban 90 házában 680 lakos élt. Lakói zsellérek voltak, akik mezőgazdasággal és szénégetéssel, később idénymunkákkal foglalkoztak. 1831-ben részt vettek a koleralázadásban, közülük egy felkelőt kivégeztek.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Vitéz (Kis- és Nagy), Sáros v. két tót f. Szepes vgye szélén Sirokához délre egy órányira, az első 283 kath., a 2-ik 671 kath., 9 evang., 12 zsidó lak. F. u. többen. Utolsó posta Berthót.”[3]
1913-ban a fél falu leégett egy tűzvészben. Két kastélya az első világháború során semmisült meg. 1920 előtt Sáros vármegye Kisszebeni járásához tartozott.
Népessége
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Év: | 1995. | 2005. | 2015. | 2025. |
|---|---|---|---|---|
| Lakosság | 1777 | 1960 | 2039 | 2043 |
| Különbség | +10,29 % | +4,03 % | +0,19 % |
| Év | 2024. | 2025. |
|---|---|---|
| Lakosság | 2040 | 2043 |
| Eltérés | +0,14 % |
A településnek 1910-ben 748, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.
2001-ben 1854 lakosából 1851 szlovák volt.
2011-ben 2000 lakosából 1934 szlovák.
Nevezetességei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Munkás Szent József tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma.
- Szent András apostol tiszteletére szentelt római katolikus temploma.
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Hivatalos oldal
- Községinfó
- Nagyvitéz Szlovákia térképén
- A nagyvitézi plébánia honlapja
- E-obce.sk Archiválva 2016. szeptember 11-i dátummal a Wayback Machine-ben
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Population of Slovakia by gender – municipalities (annually), 2026. március 31., 2026. április 1.
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- 1 2 "Počet obyvateľov podľa pohlavia - obce (ročne) [om7101rr_obce=AREAS_SK]". Statistical Office of the Slovak Republic. 2026. március 31. Hozzáférés: 2026. március 31.

