Ugrás a tartalomhoz

Robbie Fowler

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Robbie Fowler
Robbie Fowler
Robbie Fowler
Személyes adatok
Teljes névRobert Bernard Fowler
Születési dátum1975. április 9. (51 éves)
Születési helyToxteth, Anglia
Állampolgárságbrit
Magasság173[1] cm
Testtömeg78[2] kg
Posztcsatár
Klubadatok
Jelenlegi klubjaBrisbane Roar[3]
Junior klubok
IdőszakKlub
1984–1993 Liverpool
Felnőtt klubok1
IdőszakKlubMérk.(Gól)
1993–2001ENG Liverpool236(120)
2001–2003ENG Leeds United30(14)
2003–2006ENG Manchester City80(20)
2006–2007ENG Liverpool30(8)
2007–2008WAL Cardiff City13(4)
2008ENG Blackburn3(0)
2009–2010AUS N.Queensland Fury28(9)
2010–2011AUS Perth Glory28(9)
2011THA Muangthong United13(2)
Válogatottság
1993–1995 Angol U218(3)
1994 Anglia B1(1)
1996–2002 Anglia26(7)
Edzőség
IdőszakKlub
2011THA Muangthong United
2019–AUS Brisbane Roar
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
A Wikimédia Commons tartalmaz Robbie Fowler témájú médiaállományokat.

Robbie Fowler, teljes nevén Robert Bernard Fowler (Toxteth, 1975. április 9. –) angol labdarúgó, csatár. Felnőtt pályafutását a Liverpoolban kezdte 1993-ban. Itt érte el legnagyobb sikereit, kupagyőztes, Ligakupa-győztes, UEFA-kupa győztes és európai Szuperkupa-győztes is lett a csapattal. 2001-ig játszott A Mersey-parti csapatban, majd még egyszer visszatért egy szezon erejéig. Később két éven keresztül a Leeds, majd négy szezon erejéig a Manchester City alkalmazásában állt. A liverpooli visszatérés után egy-egy szezont töltött Cardiffban és a Blackburnnél.

2009-ben szerződött először a Brit-szigeteken kívülre, ekkor az ausztrál North Queensland Fury igazolta le. Egy évvel később a szintén ausztrál Perth-höz került, 2011 nyarán pedig országot váltott, a thai Muangthong United játékosa lett.

A Premier League történetének nyolcadik legeredményesebb góllövője.[4] 162 gólja közül 128-at a Liverpool színeiben szerzett, a maradék 34-et Leedsben és Manchesterben érte el.

A nemzeti csapatban 1996-ban mutatkozott be, 2002-ig huszonhat mérkőzésen kapott helyet melyeken hét gólt szerzett.

Gyermekkora

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fowler Toxtethben, Liverpool egyik belső kerületében született. Eredeti vezetékneve a Ryder volt, anyja után.[5] Hatéves volt a toxtethi zavargások idején. Gyerekként Everton-szurkoló volt, ezért gyakran járt a csapat stadionjában, a Goodison Parkban.

Első említésre méltó eredményét egy iskolai csapatban érte el, amikor egy 26–0-s győzelem alkalmával tizenhat gólt szerzett.[6] 1985-ben, tízévesen szerződtette a Liverpool. Eleinte csak heti egy edzésen vett részt, majd 1991-ben otthagyta az iskolát, hogy csak a sportra koncentrálhasson. Kevesebb, mint egy évvel később írta alá élete első profi szerződését.[7]

Pályafutása

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Liverpool

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miután otthagyta az iskolát, Fowler 1991 nyarán került a Liverpoolhoz. Első profi szerződését 1992. április 9-én, tizenhetedik születésnapján írta alá.

Az első csapat keretében először 1993. január 13-án, egy Bolton elleni FA-kupa-mérkőzésen került be, ám ekkor még nem kapott lehetőséget. Nem sokkal később tagja volt az Európa-bajnokságot nyerő angol válogatottnak.[8] 1993. szeptember 22-én, első liverpooli tétmérkőzésén góllal mutatkozott be a Fulham ellen a ligakupában.[9] A két héttel később megrendezett visszavágón mind az öt gólt ő szerezte, ezzel a klub történetének negyedik játékosa lett, aki felnőttmérkőzésen ötször is be tudott találni.[7] Első gólját a bajnokságban az Oldham ellen szerezte októberben.[10] Ötödik bajnokiján, a Southampton ellen megszerezte pályafutása első mesterhármasát. Decemberben újabb két gólt szerzett a Tottenham elleni 3–3-ra végződő mérkőzésen.[11]

Első tizenkét góljához mindössze tizenhárom mérkőzésre volt szükség. Jó teljesítményének köszönhetően meghívót kapott az U21-es válogatottba, ahol már a harmadik percben megszerezte a vezetést San Marino ellen. Bár később kissé visszaesett a teljesítménye, az összes tétmérkőzést figyelembe véve a csapat házi gólkirálya lett 18 találattal (a bajnokságban Ian Rush több gólt szerzett). A csapat szempontjából nem sikerült jól a szezon, az együttes mindössze nyolcadikként zárt. Emiatt edzőváltás is történt, Graeme Souness helyét Roy Evans vette át.[7]

A legsikeresebb időszak

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1994-95-ös szezon során a Liverpool mind az 57 tétmérkőzésén pályára lépett, köztük a ligakupa-döntőben, valamint egy Arsenal elleni bajnokin, ahol a Premier League történetének azóta is leggyorsabb mesterhármasát szerezte, miután a három gólhoz mindössze 4 perc 33 másodpercre volt szüksége. Ezenkívül többször tudott duplázni is, a Chelsea, a Norwich, az Aston Villa és az Ipswich ellen.

1995-ben és 1996-ban egyaránt az év fiatal játékosának választották, arra, hogy kétszer egymás után megnyerje a díjat, rajta kívül csak Ryan Giggs és Wayne Rooney volt képes.[12][13]

Az 1990-es évek közepén és végén széles körben Fowlert tartották Anglia legjobb befejező csatárának.[14] A korszak egyik leghatékonyabb játékosa volt azzal, hogy első három teljes szezonjában egyaránt 30 gólnál többet szerzett (összesen 116 mérkőzésen 98 találat). Steve McManamannel alkotott kettősét akkoriban a bajnokság egyik legveszélyesebb csatársorának tartották.[15][16]

Első válogatott-mérkőzését 1996. március 27-én játszotta. Az ellenfél barátságos összecsapáson Bulgária volt.[12] Tagja volt az 1996-os Európa-bajnokságon szereplő angol keretnek is, a tornán két mérkőzésen kapott lehetőséget.[17] 1996. december 14-én négy gólt szerzett a Middlesbrough ellen, köztük volt 100. gólja a Liverpool színeiben. Egy látszólag furcsa eset miatt ugyancsak ebben az évben ő kapta az UEFA Fair Play-díját, miután elismerte, hogy egy tizenegyes alkalmával nem szabálytalankodott vele szemben David Seaman, az Arsenal kapusa.[18] Miután nem tudta meggyőzni a játékvezetőt, hogy nem történt szabálytalanság, végül odaállt elvégezni a büntetőt, ám ezt kihagyta. A kipattanóból Jason McAteer szerzett gólt.[19] Bár sokan azt hitték, szándékosan rúgta rosszul a tizenegyest, később Fowler ezt tagadta, mondván, mindössze egy rosszul elvégzett büntetőről volt szó.[20]

Spice Boys

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fowler tagja volt az 1990-es évek közepén Spice Boysnak nevezett néhány liverpooli játékosnak. A név a Daily Mailtől ered, miután több pletyka szólt arról, hogy Fowler esetleg a Spice Girls nevű együttes egyik tagjával, Emma Buntonnal van együtt.[21] A Spice Boys tagjai rajta kívül Jamie Redknapp, Stan Collymore, David James és Steve McManaman voltak.

Az 1997-98-as szezon nagy részét egy súlyos térdsérülés miatt ki lett hagynia, így lemaradt a világbajnokságról is.[22] Az ő helyetteseként tűnt fel a fiatal Michael Owen, aki később Fowlerhez hasonlóan a klub történetének egyik legeredményesebb játékosává nőtte ki magát.

1999-ben hatvanezer fontos büntetést kapott, miután egy Everton elleni gólja ünneplésekor kokainfogyasztást imitált a büntetőterület egyik fehér vonalának segítségével.[12][23][24] Később azzal védekezett, hogy ez csak válasz volt az Everton-szurkolók inzultációira, akik drogfogyasztással vádolták. Végül az FA négy mérkőzésre szóló eltiltást szabott ki rá. Később ez egy másik eset miatt további két meccsel nőtt.[25]

A 2000–2001-es szezon

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2000-01-es szezon volt Fowler legsikeresebb idénye. Tizenhét gólja mellett három döntőben is szerepelt, ezek közül a Liverpool végül mindet megnyerte.[26] Jamie Redknapp távollétében – amikor kezdett– Fowler volt a csapatkapitány.[7] Ennek ellenére a menedzser, Gerard Houllier számára csak harmadik számú választás volt csatárposztra, Michael Owen és Emile Heskey mögött.[7]

Az aktuális ligakupa-kiírásban nagy szerepet vállalt a Liverpool történetének második legnagyobb különbségű győzelmében. Az ellenfél a Stoke City volt, a végeredmény 8–0 lett. A klub legnagyobb különbségű győzelmét egyébként a Fulham ellen aratta még 1986-ban, akkor a végeredmény 10–0 lett.[27] A döntőben ő volt a csapatkapitány, és góllal járult hozzá a klub első kupagyőzelméhez 1996 után.

Később is több fontos gólt szerzett, ilyen volt a Wycombe elleni FA-kupa-elődöntőben, szabadrúgásból szerzett találat. A döntőben csereként lépett pályára Vladimír Šmicer helyén. Ekkor a 'Pool kétgólos hátrányban volt, végül Owen két góljának köszönhetően sikerült fordítania.

Négy nappal később, az UEFA-kupa döntőjében, a Deportivo Alavés ellen ugyancsak csere volt. Hét perccel becserélése után gólt szerzett, a Liverpool végül aranygól után tudott nyerni 5–4-re.[28] A szezon utolsó mérkőzésén kétszer talált be a Charlton ellen, BL-selejtezős helyhez segítve csapatát a bajnokságban.

Távozás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2001-02-es szezon botrányosan indult számára, mert összeverekedett a másodedzővel, Phil Thompsonnal. Ezért még keretbe sem került a szuperkupa-döntőn.[29] Az európai szuperkupa-döntőben a Bayern München ellen csereként léphetett pályára.[30] Októberben, a Leicester ellen három év után szerzett újra mesterhármast. Év közben egyre többször szóltak a hírek Fowler távozásáról, a lehetőségek között szerepelt a Lazio, az Arsenal és a Leeds is. A csapat, félvén egy újabb ingyen távozótól (Steve McManaman a Bosman-szabályt kihasználva ingyen igazolhatóvá vált), minden ajánlatot kénytelen volt megfontolni.[31] A híresztelések később tovább folytatódtak, részben Fowler és Houllier kapcsolata miatt is.[32][33] Utolsó meccsét végül a Sunderland ellen játszotta, a félidőben csereként beállva.[34]

Leeds United

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár rendkívüli népszerűségnek örvendett a Liverpool szurkolóinak körében (beceneve az Isten volt),[35] végül mégis távozott, elmondása szerint Houllier miatt.[36] Következő csapata a Leeds lett, amely 12 millió fontot fizetett érte.[37]

A Leeds színeiben ugyanúgy a Fulham ellen mutatkozott be, mint a Liverpoolnál nyolc évvel korábban.[38] Első leedsi szezonjában 22 mérkőzésen 12 góllal zárt. Tagja volt a 2002-es vb-keretnek is, ám mindössze egyszer kapott lehetőséget, a második csoportmérkőzésen Dánia ellen.

A 2002–03-as szezon nem sikerült jól számára. A felkészülési időszak alatt csípősérülést szenvedett, ebből egészen decemberig nem is sikerült felépülnie.[37] Időközben a Leedsnél egyre súlyosabb anyagi problémák jelentkeztek, így a csapat kénytelen volt eladni legjobbjait. Az előző évi ötödik helyezést ennek fényében nem sikerült megismételnie, a szezon végén mindössze öt pont választotta el a kieséstől. Fowler végül 30 mérkőzésen összesen 14 találatot jegyzett.

Manchester City

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2003 januárjában egy ellentmondásos időszakot követően igazolt a Manchester City csapatához. A szerződését illetően még a csapatnál sem voltak egységesek a vélemények. A vezetőedző Kevin Keegan mindenképp szerette volna leigazolni, míg David Bernstein elnök ellenezte ezt. Végül a menedzser győzött, az elnök pedig távozott a klubtól.[39] Átigazolásának ára hárommillió font volt, ez az esetleges mérkőzésszámmal még ugyanennyivel gyarapodhatott.[12] A nem mindennapi átigazolás egy újabb fura részlete az volt, hogy Fowler fizetésének jó részét továbbra is a Leeds fizette.[40] Első mérkőzését a West Bromwich ellen játszotta február elsején.[41] Első félszezonja korábbi teljesítményéhez képest rendkívül gyengén sikerült, mindössze két gólt tudott szerezni.

A következő szezonban erőnléti problémákkal küzdött, az évad során mindössze kilencszer játszotta végig a 90 percet. Hazatért a Real Madridtól, és a Cityhez szerződött korábbi liverpooli csapattársa, Steve McManaman is, bár már nem tudták azt a teljesítményt nyújtani, amit Liverpoolban. Emiatt, valamint a szerintük irreálisan magas fizetésük miatt rendkívül sok kritikát kaptak a City szurkolóitól.[42][43] A szezont hét góllal zárta, ezek közül egyet a Liverpool ellen szerzett.

A kritikák ellenére egy évvel később már sokkal jobban teljesített. 2005 februárjában megszerezte százötvenedik Premier League-gólját a Norwich ellen. A bajnokság végén egy általa kihagyott tizenegyes miatt nem végzett a City UEFA-kupa-selejtezőt érő helyen a bajnokságban.[44] Az idény végén holtversenyben házi gólkirály lett, a szurkolók pedig őt választották az év játékosának.[45][46]

A 2005-06-os szezon első felét beárnyékolta egy sérülés, emiatt a bajnokság első négy hónapjában mindössze kétszer kapott lehetőséget, csereként. 2006. január 7-én volt először kezdő a Scunthorpe elleni kupamérkőzésen, és rögtön mesterhármast szerzett.[47] Utolsó fél évében mindössze négy találkozón kapott lehetőséget, majd távozott.[48]

Ismét Liverpoolban

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Fowler a Liverpool mezében

2006. január 27-én, az átigazolási időszak lejárta előtt négy nappal csatlakozott ismét korábbi csapatához, a Liverpoolhoz. A szurkolók visszatérésekor nagy szeretettel fogadták, ezt transzparenseken nyilvánították ki első mérkőzésén, a Birmingham ellen. Ekkor csereként lépett pályára, beálltakor vastapsot kapott a nézőktől.[49][50] Három lesgól után végül ugyanúgy a Fulham ellen szerezte első találatát, mint tizenhárom évvel azelőtt.

A következő fordulóban szerzett gólja a West Bromwich ellen azt jelentette, hogy a Liverpool örökranglistáján megelőzte a klub korábbi skót legendáját, Kenny Dalglish-t. Bár az erőnlétével továbbra is gondok akadtak, a fél szezon alatt öt gólt így is szerzett. Májusban egy évvel meghosszabbította szerződését.[51]

A következő szezonban a bajnokságban kevesebb lehetőséget kapott, kezdő mindössze hatszor volt. Érdekesség, hogy mindhárom gólját tizenegyesből szerezte, a Sheffield United ellen. A Rafa Benítez által alkalmazott rotáció miatt inkább a többi kupasorozatban játszott. Októberben visszatérése után először lehetett csapatkapitány, egy Reading elleni ligakupa-mérkőzésen. A találkozón egyébként gólt is szerzett.

December ötödikén megszerezte pályafutása első két BL-gólját a Galatasaray ellen. Korábban csak selejtezőn, a finn Haka ellen tudott betalálni.[52][53]

2007. május elsején csereként lépett pályára a Chelsea elleni BL-elődöntőn. A mérkőzés büntetőpárbajjal fejeződött be, és elvileg ő volt kijelölve az ötödik, utolsó tizenegyesre, ám miután Dirk Kuijt berúgta a negyediket, az ötödik körre már nem volt szükség.[54]

Utolsó mérkőzésén a Charlton ellen lépett pályára. Csereként állt be az utolsó két percre, és folyamatos ováció mellett a csapatkapitányi karszalagot is megkapta. Utolsó idényét végül BL-ezüstérmesként zárta, jóllehet a Milan elleni döntőre Benítez nem nevezte őt.[9]

Cardiff

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2007. július 21-én kétéves szerződést írt alá a walesi Cardiff Cityvel.[55] Az első néhány mérkőzést gyenge erőnléte miatt kihagyta, bemutatkozó mérkőzését a ligakupában játszotta augusztus 28-án.[56][57] Első két gólját a Cardiffnál a Preston ellen szerezte, mindkettőt fejesből.[58] Következő mérkőzésén, ismét a ligakupában, ugyancsak kétszer talált a kapuba.[59] A ligakupában a végállomást a Cardiff számára Fowler korábbi klubja, a Liverpool jelentette a negyedik körben, amely 2–1-re győzte le a walesieket.[60]

November elején Frankfurtba utazott, hogy időről időre visszatérő csípősérülését kezeltesse.[61] December 15-én tért vissza, a Bristol ellen.[62] Néhány nappal később, igaz, nem emiatt, de ismét kihagyásra kényszerült: egy edzésen a csapatkapitány Darren Purse rosszul időzített becsúszása miatt a bokája sérült meg.[63][64] Csípőproblémája és bokasérülése miatt csapata Coloradóba küldte, azt remélve, hogy az ottani kezelés végleges megoldást nyújt Fowler mindkét problémájára.[65]

Januárban bejelentették, hogy Fowler valószínűleg kihagyja a szezon hátralévő részét, ugyanis a csípője rosszabb állapotban van, mint azt korábban gondolták.[66] Később megpróbálkozott a visszatéréssel, a Portsmouth elleni kupadöntőn kerettag is volt, ám végül nem lépett pályára. Így végül érmet sem kapott, mert egyetlen mérkőzésen sem szerepelt a kupában.[67][68]

Blackburn

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár a Cardiff vezetősége felajánlott neki egy szerződést, ezt végül nem fogadta el. Emiatt nagyon neheztelt rá Dave Jones vezetőedző és Peter Ridsdale elnök, ugyanis annak ellenére, hogy a Cardiff segítséget nyújtott neki a rehabilitáció során, ő inkább próbajátékon szerepelt a Blackburnnél. Később egy újabb, féléves szerződést ajánlottak fel neki, amit először visszautasított, mondván rosszabb feltételek szerepelnek benne, mint az előzőben. Később mégis tárgyalni szeretett volna az ajánlatról, ám ezt a klub már visszautasította, és a szurkolók is nemtetszésüket fejezték ki.[69]

Nem sokkal később három hónapos szerződést írt alá a Blackburnnel, miután megfelelt a próbajátékon.[70][71] Később ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy a menedzser Paul Ince-szel ápolt jó kapcsolat semmi kivételes bánásmódot nem jelent vele kapcsolatban.[70] Első mérkőzését a Blackburnnél az Everton ellen játszotta.[72] Egy hónappal szerződése lejárta előtt felmerült, hogy esetleg a negyedosztályú Grimsby Townhoz igazol. Később folytak is tárgyalások egy esetleges játékos-edzői megbízásról.[73]

Szerződése a Blackburnnel december 12-én járt le, és miután ezt nem hosszabbították meg, távozott.[74] Ezután kezdett tárgyalásokat az újonnan alapított ausztrál North Queensland Fury FC-vel.[75]

Ausztrália

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Fowler a North Queensland Fury mezében.

Fowler 2009 februárjában szerződött először a Brit-szigeteken kívülre, ekkor az ausztrál North Queensland Fury játékosa lett. Ő lett a bajnokság első igazán neves játékosa.[76] Kérdésként merült fel vele kapcsolatban, hogy képes lesz-e hozzászokni az Észak-Queenslandben uralkodó hőséghez és magas páratartalomhoz.[77]

Első mérkőzését júliusban, a Wolwerhampton elleni felkészülési mérkőzésen játszotta, ugyanis ekkora épült fel sérüléséből, amit még Angliában szedett össze.[78] Ő lett az újonnan alapított klub első csapatkapitánya. Első gólját, amely egyben csapata első tétmérkőzésen szerzett gólja is volt, a Sydney FC ellen szerezte tizenegyesből. A negyedik, ötödik és hatodik fordulóban ő szerezte a forduló gólját.

Nem sokkal Ausztráliába érkezése után felmerültek olyan pletykák, miszerint visszatér Angliába, a harmadosztályban szereplő Tranmeréhez, miután korábbi csapattársát, John Barnes-t nevezték ki a klub menedzserének, azonban ezt Fowler gyorsan cáfolta.[79] Később még egyszer hírbe hozták a Tranmerével, mint esetleges játékos-edző, azonban Fowler ezt is cáfolta.[80]

Január 23-án, miután a vezetőedző csak a kispadra nevezte őt a Brisbane Roar ellen, megtagadta a játékot.[81] Később, a bajnokság utolsó három fordulójában mégis visszakerült a kezdőcsapatba. A szezon végeztével Fowler szerette volna felbontani szerződését, amit az ausztrál szövetség engedélyezett is neki.[82]

2010 áprilisában egy másik ausztrál csapathoz, a Perth Gloryhoz igazolt.[83][84] Végül itt ugyanúgy kilenc góllal zárt, mint a North Queenslandnél.

Thaiföld

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2011. július 7-én egyéves szerződést írt alá a thai bajnokságban szereplő Muangthong United csapatával. Fowler egyébként messze a bajnokság legmagasabban jegyzett játékosa lett.[85][86][87][88]

Edzőként

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rövid ideig tagja volt előbb a Milton Keynes, majd a Bury szakmai stábjának.[89] 2011 áprilisában a Liverpool csatárainak felkészülését segítette.

2019 áprilisában az ausztrál Hyundai A-Leagueben szereplő Brisbane Roar csapatához írt alá.[90]

Karrierje a labdarúgáson kívül

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy ideig barátjával és korábbi csapattársával, Steve McManamannel együtt versenylovakba fektetett be, kettejük társaságának neve The Macca and Growler Partnership volt. Érdekesség, hogy dolgoztak futamgyőztes lóval is.[91]

2005-ben az ezer leggazdagabb brit között szerepelt, becsült vagyona körülbelül másfél millió font volt.[92][93]

2005 szeptember 2-án jelent meg önéletrajzi könyve, eredeti címén Fowler: My Autobiography címmel.

2008 szeptemberében részt vett a kosárlabdázó Steve Nash és az amerikai labdarúgó Claudio Reyna által szervezetet, Showdown in Chinatown elnevezésű, 8-8 elleni gálamérkőzésen.[94]

Magánélete

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nős, felesége Kerrie, akivel 2001 júniusában házasodtak össze. Három lánya és egy fia van, Madison, Jaya, Mackenzie és Jacob.[95]

Statisztika

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Klubcsapatokban

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Teljesítmény klubjában Bajnokság Kupa LigakupaNemzetközi Összesen
SzezonKlubBajnokság Mérk.GólMérk.Gól Mérk.Gól Mérk.Gól Mérk.Gól
Anglia BajnokságFA-kupa League Cup Európa Összesen
1993–94LiverpoolPremier League28121056003418
1994–9542257284005731
1995–9638287642405336
1996–9732181145774431
1997–982091043312813
1998–9925142121623518
1999–00143000000143
2000–0127852561114817
2001–02103000071174
2001–02Leeds United22121000002312
2002–0382100010102
2002–03Manchester City132000000132
2003–043174121414110
2004–0531100011003211
2005–064113000054
2005–06Liverpool145000020165
2006–07163113242237
2007–08Cardiff CityChampionship134003200166
2008–09Blackburn RoversPremier League3000300060
ÖsszesenAnglia 391166311644334515511230
Ausztrália BajnokságAusztrál labdarúgókupa Ligakupa Óceánia/Ázsia Összesen
2009–10North Queensland FuryA-League269000000269
2010–11Perth Glory289000000269
ÖsszesenAusztrália 54180000005418
Thaiföld BajnokságThaiföldi labdarúgókupa Ligakupa Ázsia Összesen
2011Muangthong UnitedPremier League132421020204
ÖsszesenThaiföld 132421020204
Karrierje összesen 458186351845334715589252

Góljai a válogatottban

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
#IdőpontHelyszínEllenfélÁllásVégeredményKiírás
1.1997. március 29.London, Anglia Mexikó2–0GyőzelemBarátságos[96]
2.1997. november 15.London, Anglia Kamerun2–0GyőzelemBarátságos[96]
3.2000. május 31.London, Anglia Ukrajna2–0GyőzelemBarátságos[97]
4.2001. május 25.Derby, Anglia Mexikó4–0GyőzelemBarátságos[97]
5.2001. szeptember 5.Newcastle upon Tyne, Anglia Albánia2–0GyőzelemVb-selejtező[97]
6.2002. március 27.Leeds, Anglia Olaszország1–2VereségBarátságos[97]
7.2002. május 26.Kóbe, Japán Kamerun2–2DöntetlenBarátságos[97]

Sikerek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Liverpool

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Válogatott

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyéni

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ "Robbie Fowler: Overview". Premier League. Hozzáférés: 2023. január 21.
  2. ↑ "Robbie Fowler profile" (angol nyelven). Liverpool F.C. 2006. november 10. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2023. január 21.
  3. ↑ "Világfutball: Ausztráliában lett edző a korábbi Liverpool-klasszis" (magyar nyelven). nemzeti sport online. 2019. április 26. Hozzáférés: 2019. április 26.
  4. ↑ "All-time Premier League Player Stats". premierleague.com. Hozzáférés: 2021. január 23.
  5. ↑ Fowler, Robbie (2005). Fowler: My Autobiography. London: Macmillan. 22. o. ISBN 1-4050-5132-9. {{cite book}}: Unknown parameter |coauthors= ignored (|author= suggested) (súgó)
  6. ↑ Barrett, Tony (2007. július 2.). "Fowler Week: Tony Barrett on Robbie". Liverpool FC. Hozzáférés: 2011. január 15.
  7. 1 2 3 4 5 "Robbie Fowler – goalscoring phenomenon". LFCHistory. Hozzáférés: 2011. január 15.
  8. ↑ "Boys of '93". The Football Association. 2008. július 7. Hozzáférés: 2011. január 15.
  9. 1 2 "Robbie Fowler". Liverpool FC. Hozzáférés: 2011. január 15.
  10. ↑ Brown, Geoff (1993. október 17.). "Football Round-Up: Hapless Barlow is in the red". The Independent. Hozzáférés: 2011. január 15.
  11. ↑ Fox, Norman (1993. december 19.). "Football: Spurs strike back with interest: Fowler flourishes to put Tottenham in the red but Hazard inspires a fightback that brings relief from the troubles". The Independent. Hozzáférés: 2011. január 15.
  12. 1 2 3 4 "Robbie Fowler Factfile". Manchester Evening News. Hozzáférés: 2008. szeptember 13.
  13. ↑ Tongue, Steve (2007. május 13.). "Giggs: 'This can be the best United ever'". London: The Independent. Hozzáférés: 2008. szeptember 13.
  14. ↑ Winter, Henry (2001. november 19.). "Gripping battle of the red predators". The Daily Telegraph. Hozzáférés: 2011. január 15.
  15. ↑ Lomas, Mark (2009. augusztus 9.). "Robbie Fowler: Natural born finisher". ESPNSoccernet. 2011. augusztus 14. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2011. január 15. {{cite news}}: Unknown parameter |archívdátum= ignored (súgó); Unknown parameter |archívurl= ignored (súgó)
  16. ↑ "McManaman Evans in charge Fowler and Ronaldo". Hozzáférés: 2011. augusztus 11.
  17. ↑ Hunter, Steve (2001. november 30.). "50 Fantasic Fowler facts". Liverpool FC. Hozzáférés: 2011. január 15.
  18. ↑ Davies, Christopher (2000. december 18.). "Di Canio in line for fair play awards". The Daily Telegraph. Hozzáférés: 2011. január 15.
  19. ↑ Moore, Gleen (1997. március 25.). "Football: Liverpool survive Arsenal revival". The Independent. Hozzáférés: 2011. január 15.
  20. ↑ Dart, James; Goodhart, Benjie (2007. szeptember 5.). "Has anyone missed a penalty on purpose?". The Daily Telegraph. Hozzáférés: 2011. január 15.
  21. ↑ Fowler: My Autobiography, 171–173. oldal
  22. ↑ Rich, Tim (2007. április 12.). "Fowler searches in vain for fitting end". London: The Daily Telegraph. Hozzáférés: 2007. augusztus 23.
  23. ↑ "Prankster Faces Suspension". The New York Times. 1999. április 7.
  24. ↑ Allsop, Derik (1999. április 5.). "Football: Houllier defence is the real joke". London: The Independent.
  25. ↑ Thorpe, Martin (1999. április 10.). "Fowler hit with six-match ban and record fine". London: The Guardian. Hozzáférés: 2008. szeptember 13.
  26. ↑ "Liverpool primed for title assault". BBC Sport. 2001. augusztus 13. Hozzáférés: 2008. szeptember 13.
  27. ↑ Shaw, Phil (2000. november 30.). "Football: Fowler hat-trick leads Liverpool record rout". The Independent. Hozzáférés: 2011. január 15.
  28. ↑ Winter, Henry (2001. május 16.). "UEFA Cup Final: Liverpool hit treble top" (angol nyelven). The Telegraph. Hozzáférés: 2011. augusztus 15.
  29. ↑ "Fowler sweats on Anfield future". BBC Sport. 2001. július 13. Hozzáférés: 2008. szeptember 13.
  30. ↑ "Super Liverpool record cup win". UEFA. 2001. augusztus 24. Hozzáférés: 2011. január 15.{{cite news}}: CS1 karbantartás: elavult archiválási szolgáltatás (link)
  31. ↑ Bascombe, Chris. "FOWLER'S FUTURE PLAGUED BY THE SHADOW OF MACCA". Thefreelibrary.com. Hozzáférés: 2010. december 29.
  32. ↑ "Is Fowler's Anfield future bleak?". BBC Sport. 2001. augusztus 12. Hozzáférés: 2008. szeptember 13.
  33. ↑ "Fowler divides Liverpool fans". BBC Sport. 2001. augusztus 14. Hozzáférés: 2008. szeptember 13.
  34. ↑ "Heskey sinks Sunderland". BBC. 2001. november 25. Hozzáférés: 2010. március 21.
  35. ↑ Matthews, John; Harte, Adrian (2006. február 3.). "Liverpool – City of God". UEFA. Hozzáférés: 2011. január 15.
  36. ↑ Edworthy, Sarah (2005. szeptember 4.). "Don't look back in anger". London: The Observer. Hozzáférés: 2008. szeptember 13.
  37. 1 2 "Robbie Fowler". ESPN. 2008. szeptember 16. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2008. szeptember 13.
  38. ↑ "How Fowler fared". BBC Sport. 2001. december 2. Hozzáférés: 2008. szeptember 13.
  39. ↑ "The costly truth about Fowler". Manchester Evening News. Hozzáférés: 2008. szeptember 13.
  40. ↑ Fifield, Dominic (2003. május 21.). "New Leeds chairman uncovers fishy past". The Guardian. London. Hozzáférés: 2008. szeptember 13.
  41. ↑ "Baggies grab vital victory". BBC Sport. 2003. február 11. Hozzáférés: 2008. szeptember 13.
  42. ↑ Moss, Stephen (2004. szeptember 21.). "Spice Boy grows up". The Guardian. London. Hozzáférés: 2008. szeptember 13.
  43. ↑ Greer, Germaine (2003. december 16.). "Nothing new about ugly sex". The Guardian. Hozzáférés: 2010. július 30.
  44. ↑ Rich, Tim (2005. május 16.). "City pay the penalty for Fowler miss". The Daily Telegraph. London. Hozzáférés: 2008. szeptember 13.
  45. ↑ James, Gary (2006). Manchester City – The Complete Record. Derby: Breedon. 504. o. ISBN 1-85983-512-0.
  46. ↑ Fowler: My Autobiography, p. 347.
  47. ↑ "Man City 3–1 Scunthorpe". BBC Sport. 2006. január 7. Hozzáférés: 2008. szeptember 13.
  48. ↑ "Liverpool make shock Fowler swoop". BBC Sport. 2006. január 27. Hozzáférés: 2008. szeptember 13.
  49. ↑ "It's no Fowl up by Rafa". The Sunday Mirror. 2006. február 5. Hozzáférés: 2008. szeptember 13.
  50. ↑ Winter, Henry (2006. február 2.). "Alonso spoils return of Kop's prodigal son". The Daily Telegraph. London. Hozzáférés: 2007. szeptember 25.{{cite news}}: CS1 karbantartás: elavult archiválási szolgáltatás (link)
  51. ↑ "Fowler to sign new Liverpool deal". BBC Sport. 2006. május 5. Hozzáférés: 2008. szeptember 13.
  52. ↑ Cheese, Caroline (2006. december 5.). "Clockwatch: Champions League". BBC Sport. Hozzáférés: 2008. szeptember 13.
  53. ↑ Nisbet, John (2001. augusztus 21.). "Apologetic Fowler returns to the fold". The Independent. Hozzáférés: 2011. január 14.
  54. ↑ Eaton, Paul (2007. május 2.). "Rafa hails spot-kick hero Zenden". Liverpool FC. Hozzáférés: 2011. január 15.
  55. ↑ Padgett, Marc (2007. július 22.). "Ecclestone eyes Arsenal deal as Fowler joins Cardiff". London: The Independent. 2009. szeptember 17. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2008. szeptember 13.
  56. ↑ Johnson, William (2007. augusztus 13.). "Dave Jones rues Cardiff City's striker shortage". London: The Independent. Hozzáférés: 2007. augusztus 23.{{cite news}}: CS1 karbantartás: elavult archiválási szolgáltatás (link)
  57. ↑ "Cardiff 1–0 Leyton Orient". BBC Sport. 2007. augusztus 28. Hozzáférés: 2008. szeptember 13.
  58. ↑ "Cardiff 2–2 Preston". BBC Sport. 2007. szeptember 22. Hozzáférés: 2008. szeptember 13.
  59. ↑ "West Brom 2–4 Cardiff". BBC Sport. 2007. szeptember 25. Hozzáférés: 2008. szeptember 13.
  60. ↑ "Coventry to meet West Ham in cup". BBC Sport. 2007. szeptember 29. Hozzáférés: 2008. szeptember 13.
  61. ↑ "Fowler seeks to solve hip worry". BBC Sport. 2007. november 9. Hozzáférés: 2008. szeptember 13.
  62. ↑ "Fowler targets Charlton". South Wales Echo. Hozzáférés: 2008. szeptember 13.
  63. ↑ "Terry Phillips A to Z of football, pg60" South Wales Echo Hozzáférés ideje: 2007-12-30
  64. ↑ "Robbie Fowler in fresh injury blow". South Wales Echo. Hozzáférés: 2008. szeptember 13.
  65. ↑ "Fowler facing hip operation in US". BBC Sport. 2007. december 28. Hozzáférés: 2008. szeptember 13.
  66. ↑ "Robbie Fowler out for season". South Wales Echo. Hozzáférés: 2008. szeptember 13.
  67. ↑ "Fowler in Cup final fitnes race". BBC Sport. 2008. május 5. Hozzáférés: 2008. május 19.
  68. ↑ McNulty, Phil (2008. május 17.). "Portsmouth 1–0 Cardiff". BBC Sport. Hozzáférés: 2008. május 19.
  69. ↑ "Cardiff City reject Fowler request for return" South Wales Echo. Hozzáférés ideje: 2008-09-10.
  70. 1 2 "Blackburn complete Fowler signing". BBC Sport. 2008. szeptember 12. Hozzáférés: 2008. december 23.
  71. ↑ "Rovers agree Robbie deal". Sky Sports. 2008. szeptember 10. 2009. január 12. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2008. szeptember 10.
  72. ↑ "Blackburn Rovers 1–0 Everton". RTÉ. 2008. szeptember 24. Hozzáférés: 2008. december 1.
  73. ↑ "Grimsby confirm Fowler interest". London: The Independent. 2008. december 1. Hozzáférés: 2008. december 1.
  74. ↑ "Blackburn release veteran Fowler". BBC Sport. 2008. december 23. Hozzáférés: 2008. december 23.
  75. ↑ Monteverde, Marco (2009. január 9.). "North Queensland Fury considering Robbie Fowler as marquee signing". Fox Sports (Australia). Hozzáférés: 2009. január 9.
  76. ↑ "Robbie Fowler joins North Queensland Fury". Foxsports.com.au. 2009. február 4. Hozzáférés: 2010. december 29.
  77. ↑ "Fowler signing may be a poisoned chalice for the Fury". Theroar.com.au. 2009. február 4. Hozzáférés: 2010. december 29.
  78. ↑ Chadwick, Justin (2009. július 15.). "Fowler scores but Wolves still too good". The Age. Melbourne. 2009. július 17. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2009. augusztus 29.
  79. ↑ "Robbie Fowler dismisses Tranmere link". The Daily Telegraph. 2009. július 8.
  80. ↑ "Robbie Fowler has 'not been approached by Tranmere'". The Daily Telegraph. 2009. október 14.
  81. ↑ Jackson, Ed (2010. január 24.). "North Queensland Fury, Robbie Fowler to hold crisis talks over no-show". foxsports.com.au. Hozzáférés: 2010. január 24.
  82. ↑ "Furious Robbie Fowler vows to sue North Queensland Fury". BBC Sport. 2010. június 15. Hozzáférés: 2010. június 15.
  83. ↑ "Robbie Fowler makes A-League switch to Perth Glory". BBC Sport. 2010. április 27. Hozzáférés: 2010. június 15.
  84. ↑ Braden Quartermain (2010. április 27.). "Robbie Fowler signs with Perth Glory". Perth Now. Hozzáférés: 2010. december 29.
  85. ↑ "Robbie Fowler signs for Muang Thong United". ESPN. 2011. július 7. 2012. szeptember 24. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2011. július 7.
  86. ↑ "Robbie Fowler to play for Thai club". Straits Times. 2011. július 7. 2011. július 15. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2011. július 7.
  87. ↑ "Fowler to play in Thailand". Times Live. 2011. július 7. Hozzáférés: 2011. július 7.
  88. ↑ "Fowler in shock move to Thailand". Yahoo! Eurosport. 2011. július 7. Hozzáférés: 2011. július 7.
  89. ↑ "Offer of help accepted" (angol nyelven). 2011. április 17. Hozzáférés: 2011. július 23.{{cite web}}: CS1 karbantartás: elavult archiválási szolgáltatás (link)
  90. ↑ "Robbie Fowler: Brisbane Roar name former Liverpool striker as new boss" (angol nyelven). bbc.com. 2019. április 23. Hozzáférés: 2019. április 26.
  91. ↑ "People in racing: Celebrities". British Horse Racing. 2008. május 17. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2008. szeptember 13.
  92. ↑ Stapleton, Ross (2009. május 1.). "Robbie Fowler: a very rich man in a small pond". Crickey. Hozzáférés: 2010. augusztus 9.
  93. ↑ "Beckham tops football's rich list". BBC Sport. 2006. december 6. Hozzáférés: 2008. szeptember 13.
  94. ↑ ESPN. "Nash, soccer star Henry among players in charity soccer match". Hozzáférés: 2011. július 23.
  95. ↑ Fowler: My Autobiography, 351. oldal
  96. 1 2 "England – International Results 1995–1999 – Details". Hozzáférés: 2009. január 28.
  97. 1 2 3 4 5 "England – International Results 2000–2004 – Details". Hozzáférés: 2009. január 28.

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Robbie_Fowler&oldid=29300270”