Spirit Racing

Spirit
Teljes név	Spirit Racing
Székhely	Slough, Berkshire, Egyesült Királyság
Alapító(k)	Gordon Coppuck John Wickham
Jelentős versenyzők	Stefan Johansson Mauro Baldi Huub Rothengatter
Motorok	Honda Hart Ford-Cosworth
Gumik	G Goodyear P Pirelli
Formula–1-es szereplése
Első verseny	1983-as brit nagydíj
Utolsó verseny	1985-ös San Marinó-i nagydíj
Versenyek száma	25
Konstruktőri világbajnoki címek	0
Versenyzői világbajnoki címek	0
Győzelmek	0
Első rajtkockák	0
Leggyorsabb körök	0

A Spirit Racing egy megszűnt Formula–1-es és Formula–2-es csapat. 1981-ben alapították, és legelőször az 1982-es európai Formula–2 bajnokságban vettek részt, majd 1983-tól 1985-ig a Formula–1-ben szerepeltek, és még egy rövid ideig 1988-ban a Formula–3000-ben is.

Története

Thierry Boutsen az F2-es autóval

A Spirit Racinget 1981 augusztusában alapította az egykor a Marchnál dolgozó Gordon Coppuck és John Wickham, a Honda és a Bridgestone szponzori támogatásával. Előbbinek feltett szándéka volt visszatérni a Formula–1-be egy új motorral. Kezdetben a Formula–2-be neveztek csak be, méghozzá az 1982-es bajnokságba. Első autójukat, a Spirit 201-et a Honda kétliteres V6-os szívómotorja hajtotta, és a Marlboro pénzügyi támogatásával, valamint két tehetséges pilótával, Thierry Boutsennel és Stefan Johanssonnal remekeltek. Hatalmas sikereket arattak, a tizenhárom versenyből nyolcon pole pozíciót szereztek, Boutsen háromszor futamot is nyert, és az utolsó versenyig esélyes volt a bajnoki címre.

Már ebben az évben elkezdte a Honda megépíteni a turbómotorját. Amikor az első tesztpéldányok elkészültek, azt meg is küldték a Spirit részére 1982 novemberében, hogy teszteljék egy átépített Spirit 201-es kasztniban Silverstone-ban. A terv az volt, hogy 1983 közepén csatlakozni fognak a Formula–1 világbajnokságba. A Honda nem akarta a bemutatkozását nagydobra verni, ezért akkor teszteltek, amikor más csapatok nem, a programjukat Kaliforniában rendezték be. Amikor a tényleges benevezésre került a sor, a Spirit egyetlen autóval tette ezt, és a versenyzőválasztás sem volt véletlen. Thierry Boutsent máris úgy kezelték, mint a jövő nagy sztárját, Stefan Johanssont viszont úgy, mint aki már megégette magát a Shadow csapattal 1980-ban - épp ezért volt utóbbira szükségük, hogy ha a projekt kudarcos lenne, akkor ne Boutsen bukjon vele akkorát.

Az első Formula–1-es verseny, ahol bevetették az autójukat, a bajnoki küzdelmekbe bele nem számító 1983-as Race of Champions futam volt Brands Hatch-ben. Johansson a szabadedzésen még a második leggyorsabb időt futotta, az időmérőn azonban már csak az utolsó, tizenkettedik időt érte el. Az autó sérülése miatt a futamot négy kör után fel kellett adnia, mindenesetre a teljesítmény ígéretes volt. A csapat tovább tesztelt, és a brit nagydíjon már debütálhattak is. Kétségtelenül volt az autóban potenciál, de megbízhatósági gondok miatt fel kellett adniuk a versenyt. A fejlesztések tovább folytak, a csapat pedig részt vett a következő futamokon is. A holland nagydíjon Johansson megverte a szívómotoros autókat, és a hetedik helyen ért célba, és már építették is az új autót, a 101-es modellt, kifejezetten a Formula–1-es szabályok alapján. A Honda azonban türelmetlenné vált a lassú fejlődés miatt, és kapóra jött számukra a Williams ajánlata, amely a sikereikre és a tapasztalataikra alapozva jobb választásnak tűnt. Miután Monzában megjelent ugyan az új autó, de nem vetették be, és Johansson számára is idő előtt véget ért a hétvége, a Honda otthagyta a Spiritet és átpártolt a Williamshez. A szezon utolsó versenyét emiatt ki is kellett hogy hagyják.

A csapat úgy döntött, hogy nem adja fel, és 1984-re is beneveznek. Más választás nem lévén a Hart turbómotorjaira váltottak, továbbá szerették volna megnyerni Emerson Fittipaldit és Fulvio Ballabiót versenyzőjüknek. Fittipaldi nem vállalta, látván az autó erőtlenségét, Ballabio pedig nem kapott szuperlicenszet. Egyetlen versenyzőként Mauro Baldit tudták indítani, mert ő tudott hozni magával szponzori pénzt. Baldi küszködött a gyenge autóval, és Monaco után távozott is a csapattól, amelyhez egy újabb fizetős pilóta, Huub Rothengatter került. Kanadában megpróbálkoztak a Hart-turbómotor helyett Ford-Cosworth DFV szívómotorra váltani, ami teljes kudarc volt, ezért ez a próbálkozás csak egy versenyt ért meg. Az idény végén Rothengatter pénze is elfogyott, ezért Baldi visszatérhetett. Nyolcadiknál jobb helyen egyszer sem végeztek.

1985-re az autót ismét átépítették, és azt továbbra is Baldi vezette. Allen Bergnek volt még egy szerződése a csapattal, hogy a szezon második felében vezethet náluk. Erre már nem került sor, mert mindössze három futam után a pénzszűkében lévő Spirit elfogadta a Toleman ajánlatát, és kivásárolták őket a Pirellivel kötött gumiszállítói szerződésükből. Abroncsok hiányában pedig nem tudtak versenyezni sem. Ugyan elhangzott, hogy 1986-ban visszatérnének, de erre már nem került sor.

1988-ban aztán a Formula–3000-ben jelent meg újra a Spirit Racing. Bertrand Gachot, Steve Kempton és Paolo Barilla voltak a versenyzőik. Voltak kisebb sikereik, de idény közben John Wickham otthagyta a csapatot, ezért az az év végén végleg megszűnt.

Teljes eredménylista

Formula–1-es eredmények

Év	Kasztni	Motor	Gumik	Pilóták	1	2	3	4	5	6	7	8	9	10	11	12	13	14	15	16	Pontok	Helyezés
1983	Spirit 201 Spirit 201C	Honda RA163E	G		BRA	USW	FRA	SMR	MON	BEL	DET	CAN	GBR	GER	AUT	NED	ITA	EUR	RSA		0	-
				Stefan Johansson									KI	KI	12	7	KI	14
1984	Spirit 101	Hart 415T	P		BRA	RSA	BEL	SMR	FRA	MON	CAN	DET	DAL	GBR	GER	AUT	NED	ITA	EUR	POR	0	-
				Mauro Baldi	KI	8	KI	8	KI	NK									8	15
				Huub Rothengatter							NR		KI	NR	9	NR	KI	8
	Spirit 101C	Ford-Cosworth DFV										NK
1985	Spirit 101D	Hart 415T			BRA	POR	SMR	MON	CAN	DET	FRA	GBR	GER	AUT	NED	ITA	BEL	EUR	RSA	AUS	0	-
				Mauro Baldi	KI	KI	KI

Formula–2-es eredmények

Év	Csapat	Motor	Gumik	Pilóták	1	2	3	4	5	6	7	8	9	10	11	12	13	Pontok	Helyezés
1982	Spirit Racing	Honda RA262E	B		SIL	HOC	THR	NUR	MUG	VAL	PAU	SPA	HOC	DON	MAN	PER	MIS
				Thierry Boutsen	12	2	3	1	4	6	2	1	KI	9	4	1	6	50 (51)	3.
				Stefan Johansson	KI	KI	14	6	3	4	7	KI	4	11	KI	11	7	11	8.

Formula–3000-es eredmények

Év	Csapat	Kasztni	Motor	Pilóták	JER	VLL	PAU	SIL	MNZ	PER	BRH	BIR	BUG	ZOL	DIJ	Pontok	Helyezés
1988	Spirit TOM'S Racing	Reynard	Ford-Cosworth DFV	Bertrand Gachot	KI	2	KI	2	KI	KI	KI	5	4	6	4	21	5.
				Paolo Barilla	KI	NK	KI	KI	KI	NK	4		KI	KI	7	3	17.
				Steve Kempton	NI						NK	11				0	37.
				Marco Greco				NK	NK	NK	NK	NK	NK	NK	NK	0	-
				Éric Bachelart									NK	NK		0	-
				Jacques Goudchaux											NK	0	-
Források:

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Spirit Racing című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.