Alsókocsoba
Megjelenés
Ellenőrzött
| Alsókocsoba (Cociuba Mare) | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Bihar |
| Község | Alsókocsoba |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 417200 |
| SIRUTA-kód | 28772 |
| Népesség | |
| Népesség | 857 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 9[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Alsókocsoba témájú médiaállományokat. | |
Alsókocsoba (románul: Cociuba Mare) település Romániában, Bihar megyében.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Bihar megyében, Tenkétől délkeletre, Bélfenyér és Petegd között fekvő település.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A falu területén újkőkorszaki és Hallstatt-kori település maradványait tárták fel.[2]
Nevét az oklevelek a 15. században említették először Kocsuba néven. A település földesura a nagyváradi latin szertartású püspök volt, de rajta kívül a görögkatolikus püspöknek is volt itt birtoka. A görögkeleti vallású, román lakosságú településen a 20. század elején 334 ház állt. Lakóinak száma ekkor 1307 fő volt.
Alsókocsoba a trianoni békeszerződés előtt Bihar vármegye Tenkei járásához tartozott.
Nevezetességek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Görögkeleti fatemploma az 1800-as évek elején épült.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Bihar megye. adatbank.ro
- ↑ "Lista monumentelor istorice: Județul Bihor" (PDF). Ministerul Culturii. 2015. Hozzáférés: 2017. január 28.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Bihar vármegye és Nagyvárad. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1901.

