Brseč
| Brseč | |
 | |
| Brseč látképe | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Tengermellék-Hegyvidék |
| Község | Mošćenička Draga |
| Jogállás | falu |
| Polgármester | Ratko Salamon |
| Irányítószám | 51418 |
| Körzethívószám | (+385) 051 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 124 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 157 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 10′ 42″, k. h. 14° 14′ 04″45.178333°N 14.234444°EKoordináták: é. sz. 45° 10′ 42″, k. h. 14° 14′ 04″45.178333°N 14.234444°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Brseč témájú médiaállományokat. | |
Brseč (olaszul: Bersezio) falu Horvátországban, Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Mošćenička Dragához tartozik.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Fiume központjától 24 km-re, községközpontjától 7 km-re délnyugatra a Tengermelléken, az Isztriai-félsziget keleti részén, az Učka-hegység legdélibb csúcsa a 835 méter magas Sisol alatt, a meredek tengerpart felett mintegy 150 méterrel fekszik.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Brseč területe római uralom előtt az illírek egyik törzsének libur népnek hazája volt, majd a rómaiak után a keleti gótok és a bizánciak uralma következett. A szlávok a 7. században érkeztek ide. Száz évvel később a frankok foglalták el az Isztriát, de Liburnia legnagyobb része a fiatal horvát állam fennhatósága alatt maradt. 1116-ban az isztriai területek egészen Fiuméig az aquileai pátriárka és vazallusai a duinói grófok igazgatása alá kerültek. Erődfalai, védőtornyai, harangtornya még a kora középkorban épültek. Ekkor alakult ki a település ősi magja egyszerű házaival, egyedülálló épületeivel, a tetők és kémények festői játékával. Az egykori védőfalak maradványai a mai lakóházakba vannak beépítve. A település máig megőrizte középkori utcahálózatát és szűk átjáróit. Plébániatemploma a 14. században épült. 1399-ben a duinói grófok kihalása után a Walsee grófi család birtokába jutott, majd a 15. század második felében a pazini grófok birtokába került a grófság egyik tengeri kijárata volt. Ezután Brseč egészen 1918-ig a Habsburgok uralma alá tartozott.
1857-ben 135, 1910-ben 264 lakosa volt. Az első világháború után az Olasz Királyság szerezte meg ezt a területet, majd az olaszok háborúból kilépése után 1943-ban német megszállás alá került. 1945 után a területet Jugoszláviához csatolták, majd ennek széthullása után a független Horvátország része lett. 2011-ben a falunak 126 lakosa volt. Lakói mezőgazdaságból, szőlőtermesztésből, állattartásból és halászatból élnek.
Lakosság
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 135 | 128 | 199 | 366 | 257 | 264 | 504 | 432 | 191 | 201 | 205 | 189 | 147 | 121 | 131 | 126 |
Nevezetességei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Szent György tiszteletére szentelt plébániatemploma a település magjának északi részén található. A templom a 14. században épült egyhajós épület két oldalkápolnával, melyek 1647-ben épültek. Falfestményei a 15. században készültek, Albert mesternek tulajdonítják őket. A déli falban maradt meg Szent Borbála faliképe mártíromságának jelképével kerékkel a kezében. A templom aranyozott oltárai a 18. században készültek. A sekrestye bejáratán az 1654-es évszám és Grgur Maurović plébános neve olvasható.
- A település több épülete, mint a "Manšunerija", az átépített "Kaštel", a Kučić-ház, a plébánia és Eugen Kumičić író szülőháza is a 17. században épült.
- A falakon kívül több kápolna is található, melyek Szent Mártonnak, Szent Ilonának, Szent Miklósnak, a Szentháromságnak és Szent Margitnak vannak szentelve. A legismertebb azonban a központtól 500 méterre északkelete álló Szent Mária Magdolna kápolna, mely a 15. században épült és a múlt században újították meg. Kapuja felett kis harangtorony áll.
- A Toš a brseči olajprésmalom,[4] mely bemutatja a hagyományos olajbogyó feldolgozás gyakorlatát a településen és tágabb környezetében. Láthatjuk az olívaolaj készítés technológiáját, amely a római ókor óta nem változott jelentősen. Maga a prés mechanikája egy épületben található, amelynek íves, rusztikusan kivitelezett portáljára az 1638-as évszámot faragták. A Toš az olajbogyó zúzására szolgáló, többnyire kőből készült szerkezetből és a zúzott olajbogyóból az olaj kipréselésének, többnyire fából készített, vas alkatrészekkel rendelkező eszközéből áll. A kísérő berendezés tartalmazza a munkafolyamathoz szükséges tűzhelyet, valamint az olajbogyó és az olaj mérésére szolgáló fa mérőeszközöket, továbbá az olaj tárolására szolgáló kőedényt.
Híres emberek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Itt született Jenio Sikolski néven 1850. január 11-én Eugen Kumičić horvát író, politikus. Szülőháza ma is áll, védett kulturális emlékhely.[5]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima". 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal. 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ "Archivált másolat" (PDF). 2014. augusztus 19. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2013. március 21.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-794.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6684.
