Ugrás a tartalomhoz

Bányavár

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bányavár (Peklenica)
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeMuraköz
KözségMuraszerdahely
Jogállásfalu
Alapítás éve1478
PolgármesterJosip Dobranić
Irányítószám40315
Körzethívószám+385 040
Népesség
Teljes népesség1072 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság167 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 30′, k. h. 16° 29′46.500000°N 16.483333°EKoordináták: é. sz. 46° 30′, k. h. 16° 29′46.500000°N 16.483333°E
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Bányavár témájú médiaállományokat.

Bányavár (horvátul: Peklenica) falu Horvátországban, Muraköz megyében. Közigazgatásilag Muraszerdahely községhez tartozik.

Fekvése

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csáktornyától 14 km-re északra, községközpontjától, Muraszerdahelytől 3 km-re délkeletre, a Mura jobb partján fekszik. A település két domb lábánál fekszik, és a központjában folyik át a szabályozott Brodec-patak, amely szintén hozzájárul a település központi részének tájképi hangulatához. A települést átszeli az úgynevezett „Mura autópálya” (Muraszerdahely - Bottornya - Tüskeszentgyörgy), majd csatlakozik a D 20-as úthoz.

Története

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A települést 1478-ban "Pelkenycz" alakban említik először. A csáktornyai uradalomhoz tartozott.[2] Az uradalommal együtt 1456-ig a Cillei család birtoka volt. Ezután a Cilleiek többi birtokával együtt Vitovec János horvát bán szerezte meg, de örökösei elveszítették. Hunyadi Mátyás Ernuszt János budai nagykereskedőnek és bankárnak adományozta, aki megkapta a horvát báni címet is. 1540-ben a csáktornyai Ernusztok kihalása után az uradalom rövid ideig a Keglevich családé, majd 1546-ban I. Ferdinánd király adományából a Zrínyieké lett.

Miután Zrínyi Pétert 1671-ben felségárulás vádjával hallára ítélték és kivégezték minden birtokát elkobozták, így a birtok a kincstáré lett. 1715-ben III. Károly a Muraközzel együtt gróf Csikulin Jánosnak adta zálogba, de a király 1719-ben szolgálatai jutalmául elajándékozta Althan Mihály János cseh nemesnek. 1791-ben gróf Festetics György vásárolta meg és ezután 132 évig a tolnai Festeticsek birtoka volt.

Vályi András szerint " PEKELNICZA. v. Peklenicza. Horvát falu Szala Vármegyében, földes Ura Gróf Draskovics Uraság, lakosai katolikusok, határjának középszerű minéműségéhez képest, második osztálybéli."[3]

Korábban a Mura iszapjából évszázadokig aranyat és ezüstöt mostak itt. Később barnaszenet bányásztak, melyet régen még a helyi pincék és jégvermek falainak kirakásra használtak.

A kőolaj jelenléte már hosszú ideje ismert volt a településen. 1848-ban a magyar szabadságharc idején a visszavonuló magyar honvédcsapatok peklenicai olajjal átitatott szalmakötegekkel gyújtották fel a Mura muraszerdahelyi hídját. 1884-ben Singer bécsi vállalkozó három fúrást mélyített itt és kőolajat talált, melynek kitermelésére az 1890-es években kőolajkutat létesítettek. A termelés évről évre fokozódott. 1932 és 1940 között a jugoszláv állam már 4098 tonna kőolajat termelt a bányavári kutakból. 1891-ben Bányavárnak 527 lakosa volt.

1910-ben 628 lakosa volt, közülük 569 horvát, 57 magyar és 2 német nemzetiségű volt.[4] A trianoni békeszerződésig Zala vármegye Csáktornyai járásához tartozott. 1941 és 1944 között ismét Magyarország része volt. 2001-ben 1347 lakosa volt.

Népessége

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Lakosság változása[5][6][7]
18571869188018901900191019211931194819531961197119811991200120112021
3253174425275866287369341.0131.1081.1861.3051.2751.2841.3471.2171.072

Egyesületek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • DVD Peklenica
  • Szolidaritás Temetési Segélyszervezet
  • Nőszövetség
  • Ifjúsági Egyesület
  • "Josip Broz Tito" Egyesület helyi csoportja

Sport

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • NK Plavi Peklenica labdarúgóklub
  • ŠRD "Karas" sporthorgász egyesület
  • "Jeti" síklub
  • "Plavi" róplabdaklub

Nevezetességei

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szűz Mária tiszteletére szentelt kápolnája.

Képek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Buda Jenő: Olajbányászati eseményjegyzék.
  • Srágli Lajos: Adatok a Zala vármegyei ipari tevékenység és bányászkodás 19. századi kezdeteihez.
  • Dr. Posewitz Tivadar: Petroleum és aszfalt Magyarországon. Bp. 1906

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ "Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima". 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal. 2022. szeptember 22.
  2. ↑ Csánky Dezső:Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest 1890.
  3. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
  4. ↑ "1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 1. A népesség főbb adatai községek és népesebb puszták, telepek szerint (1912)". library.hungaricana.hu. Hozzáférés: 2026. január 19.
  5. ↑ Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
  6. ↑ Stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima, popos 2011
  7. ↑ Prvi digitalni Popis stanovništva, kućanstava i stanova u Republici Hrvatskoj

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Bányavár&oldid=28745481”