Domankuš
| Domankuš | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Belovár-Bilogora |
| Község | Rojcsa |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 43212 |
| Körzethívószám | (+385) 43 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 220 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 175 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 59′ 32″, k. h. 16° 45′ 59″45.992200°N 16.766600°EKoordináták: é. sz. 45° 59′ 32″, k. h. 16° 45′ 59″45.992200°N 16.766600°E | |
 | |
Domankuš falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Rojcsához tartozik.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Belovártól légvonalban 12, közúton 15 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 6, közúton 8 km-re északkeletre Tapalóc és Kakinac között, a Bilo-hegység lejtőin fekszik.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A Domankuš-Podgorci úttól délkeletre fekvő Zidine régészeti lelőhely tanúsága szerint területe már a középkorban is lakott volt. A középkori temetőt az 1960-as években végzett útépítés során végrehajtott próbaásatások során fedezték fel. A feltárások során két időszakot különítettek el a temető használatában. A régebbi fázis során az elhunytakat kelet-nyugati tájolással temették el a mellrészen, illetve a hason keresztbe helyezett kezekkel. Az újabb temetési fázis során részben megsemmisítették a régebbi temetkezéseket és orientációjuk eltér a régebben megszokottól. Az itteni plébániát már 1488-ban is említik. Plébániatemploma Szent Domonkos tiszteletére volt szentelve, erről kapta a nevét a falu is. 1501-ben Mihály nevű plébánosát „Michael plebanus de sancto Dominico” alakban említik.[2]
A török megszállás teljesen megváltoztatta az itteni táj képét. A lakosság legnagyobb része az ország biztonságosabb részeire menekült, másokat rabságba hurcoltak. Ezután ez a vidék több évtizedre lakatlanná vált. A török uralom után a területre a 17. századtól folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. A település 1774-ben az első katonai felmérés térképén a falu „Dorf Domankuss” néven szerepel. A település katonai közigazgatás idején a szentgyörgyi ezredhez tartozott.
A település Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Domankus” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Domankus” néven 42 házzal, 176 katolikus és 57 ortodox vallású lakossal találjuk.[4]
A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Belovári járásának része volt. A településnek 1857-ben 194, 1910-ben 371 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 79%-a horvát, 21%-a szerb anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború után a fiatalok elvándorlása miatt lakossága folyamatosan csökkent. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 88%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 258 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 194 | 230 | 231 | 277 | 300 | 371 | 370 | 361 | 315 | 315 | 343 | 312 | 286 | 255 | 263 | 258 |
Nevezetességei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Zidine régészeti lelőhely a Domankuš-Podgorci úttól délkeletre, a Konjska-patak völgye felé lejtő domboldalban a falu középkori temetőjének maradványaival. Valószínűleg itt állhatott a középkori plébániatemplom is. Közelében egy 15-20 méter hosszúságú 2-3 méter mély árok, egy kör alaprajzú vár vizesárkának maradványai láthatók. Az árok egy erdővel borított magaslatot fog körbe. A vár valószínűleg a török hódítás során a 16. század közepén pusztult el a középkori faluval együtt.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima". 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal. 2022. szeptember 22.
- ↑ Josip Buturac: Popis srednjovjekovnih župa zagrebačbe županije 1334. i 1501. godine (horvátul)
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum ... 148. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 187 o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ "Archivált másolat" (PDF). 2014. augusztus 19. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2018. április 23.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- A község hivatalos oldala (horvátul)
- A község kulturális emlékei (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
- Srednjovjekovne utvrde na području Bjelovarsko-bilogorske županije – Darko Antolković blogja (horvátul)
