Rogoža
| Rogoža | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Belovár-Bilogora |
| Község | Gerzence |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 43282 |
| Körzethívószám | (+385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 194 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 155 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 32′ 57″, k. h. 16° 51′ 43″45.549200°N 16.862000°EKoordináták: é. sz. 45° 32′ 57″, k. h. 16° 51′ 43″45.549200°N 16.862000°E | |
 | |
Rogoža falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Gerzencéhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Belovártól légvonalban 36, közúton 48 km-re délre, községközpontjától 8 km-re délnyugatra, a Monoszlói-hegység keleti lejtőin, a 45-ös számú főút mentén, Stupovača és Kapelica között, a Velika Stupovača és Brzlenica-patakok közén egy magaslaton fekszik.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Területe valószínűleg már a középkorban is lakott volt. A határában található „Vraćarsko Kućište” dűlőnév egykori lakott helyre utal. A térséget a 16. század közepén szállta meg a török. A lakosság legnagyobb része az ország biztonságosabb részeire menekült, másokat rabságba hurcoltak. Ezután ez a vidék mintegy száz évre lakatlanná vált. A török uralom után a területre a 17. századtól folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. 1774-ben az első katonai felmérés térképén a falu Stupovača részeként „Rogosani” néven szerepel. A Horvát határőrvidék részeként a Kőrösi ezredhez tartozott. A Brzlenica-patakon a 18. században vizimalom működött.
A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország része, Belovár-Kőrös vármegye Garesnicai járásának része lett. A településnek 1890-ben 488, 1910-ben 555 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 76%-a szerb, 11%-a magyar, 7%-a horvát anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború után a fiatalok elvándorlása miatt lakossága folyamatosan csökkent. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 77%-a horvát, 14%-a szerb nemzetiségű volt. Hat magyar nemzetiségű lakosa is volt. 2011-ben a településnek 248 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 0 | 0 | 0 | 488 | 573 | 555 | 626 | 701 | 686 | 693 | 609 | 432 | 375 | 322 | 276 | 248 |
(1880-ig lakosságát Stupovačához számították.)
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima". 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal. 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ "Archivált másolat" (PDF). 2014. augusztus 19. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2018. április 13.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
