Ége
| Ége (Ighiu) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Hargita |
| Község | Kányád |
| Rang | falu |
| Községközpont | Kányád |
| Irányítószám | 537343 |
| Körzethívószám | 0266 |
| SIRUTA-kód | 86268 |
| Népesség | |
| Népesség | 56 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 70 (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 12′ 16″, k. h. 25° 17′ 13″46.204432°N 25.287041°EKoordináták: é. sz. 46° 12′ 16″, k. h. 25° 17′ 13″46.204432°N 25.287041°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ége témájú médiaállományokat. | |
Ége (románul Ighiu) település Romániában, Hargita megyében Közigazgatásilag Kányádhoz tartozik.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A Hargita-hegység lábánál, Székelyföld és Királyföld peremvidékén helyezkedik el az Égei-vagy Nagypatak völgyében, ami a Nagy-Homoród jobb oldali mellékvize.
A falut védelmező, délkelet felé nyitott völgyet 600–700 m körüli magasságú dombok övezik: északkeletre a Magyaró-tető, déli irányban Bereck hegye, északnyugatra Samu dombja.
A közeli Égei-tető vízválasztó a Nagy-Küküllő és a Nagy-Homoród, így tágabb értelemben az Olt és a Maros vízgyűjtő területe között.
Környező települések
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Északra Ábránfalva (2,9 km), délkeletre Székelydálya (2,2 km), nyugatra Jásfalva (2,7 km), és azon túl Kányád (3,7 km).
Nevének eredete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Neve puszta személynévből keletkezett magyar névadással. – Kiss 1997., I., 407. old.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A települést hiteles okirat először 1576-ban említi. Az 50 denáros adót megfizető székely főemberek jegyzékében "Jllustrissimi principis fl. 8" bejegyzés szerepel a falu neve (Egeh) után.[2]
1602-ben, az ún. Básta-féle összeírásban[3] már a település máig élő, vagy a közelmúltban eltűnt családnevei (Csiszér, Gábos, Kovács, Zágoni) is megjelennek.
Református temploma a templomtorony külső falfülkéjében található felirat tanúsága szerint 1772-ben épült, a szentély kazettás mennyezetét azonban 1702-ből keltezi az ismeretlen mesterkéz.[4] A festett deszkák másodlagos felhasználása arra utal, hogy a kazetták egy korábbi épület számára készültek.
Híres szülöttei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Lukáts István (Ége, 1796 – Bodos, 1841) bodosi református lelkész, költő. Verseit 2015-ben Egyed Emese publikálta Andalgj hát, citerám! címmel.[5] [6]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Hargita megye. adatbank.ro
- ↑ "Adatbank erdélyi magyar elektronikus könyvtár - könyvek - Székely oklevéltár IV. Kötet, 1264—1707". https://www.adatbank.ro/. Hozzáférés: 2023. november 14.
{{cite web}}: External link in|work= - ↑ "Adatbank erdélyi magyar elektronikus könyvtár - könyvek - Székely oklevéltár V. kötet (1296—1603.)". https://www.adatbank.ro/. Hozzáférés: 2023. november 14.
{{cite web}}: External link in|work= - ↑ "Ége | Az Ég Mennyezeti". kazettasmennyezet.hu. Hozzáférés: 2023. november 14.
- ↑ "Székely Árkádia". 2016. december 22. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2016. október 11.
- ↑ Egyed Emese szerint talán éppen születési helye (Ége) nevével játszik el A rózsabokor című versében:
Csak szúrós tüskék meredeznek ottan,
Hol rubint láng ége az ég szemébe... Andalgj hát, citerám!.
Hargita megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}
